Külkereskedelem: csekély elmozdulás

Az exportkilátások latolgatásakor általában Németországot illik említeni, mint azt a viszonylatot, amelyen majdhogynem áll vagy bukik minden – nos, a dinamika euróban számolva ebben a relációban az idei év első felében a maga 16 százalékával elmaradt az átlagostól (18,2 százalék). Ugyanakkor az importban pont ellentétes  a helyzet: a Németországból származó behozatalunk 18,2 százalék, szemben a nemzetgazdasági import 16,5 százalékos dinamikájával. Ezzel együtt is toronymagasan a németekkel bonyolított külkereskedelem a húzóerő: mind a teljes kivitel, mind a behozatal durván negyedét ez a reláció adja. Az első öt helyre egyébként csak európai ország fért be.

Az utóbbi időben (legalábbis kommunikációban) erőteljes kormányzati hátszelet kapó piacok közül néhányon valóban komolyabb exportnövekedést regisztrált a statisztika, bár ezek jellemzően értékben még mindig nagyon kis felvevői a magyar termékeknek. Például Egyiptomba az év első felében 24,1 százalékkal sikerült növelni a magyar kivitelt (ez az „arab tavasz” ottani fejleményeit figyelembe véve komoly eredmény), ám az még így is csak 52,4 millió euróra rúgott. De említhető egy másik példa is: Brazília, ahova az idei év első felében 33,5 százalékkal szállított Magyarország többet, mint tavaly ilyenkor, de a kivitel értéke még így is csak 77,8 millió euró volt.

Az állami hátszél mindenképpen hasznos egy-egy piac megdolgozásához, de hogy nem ez a döntő, jól látszik például a kínai forgalmunkon is. Ugyan a kínai kormányfő nyári budapesti látogatásának az eredményei természetesen csak később érhetnek be, a kínai piacot megcélzó magyar kormányzati offenzíva már évek óta tart (kezdve a 2007 szeptembere és 2008 áprilisa között az ázsiai országban megrendezett magyar gazdasági évadtól).

Ezzel együtt is az oda irányuló kivitelünk az idén az első fél évben csak 4,5 százalékos növekedést tudott produkálni. Igaz, az import is hasonló ütemben bővült, ennek egyik valószínűsíthető oka, hogy a magyar ipar igénye mérséklődött, ami az exportadatokban majd csak késleltetve megjelenő fékezést eredményező nemzetközi konjunktúra lanyhulása, illetve a hazai kereslet stagnálása/mérséklődése miatt következhetett be.

Mindenesetre a taglalt időszakban a legdinamikusabban növekvő exportpiacaink közé csak egy olyan tudott beférni, amely értékben is jelentős (Ausztria, 2,2 milliárd euró), a többi értékben jóval kisebb afrikai és ázsiai partner.

Az import terén már eltérő a kép, ennek két fő oka van: ezen a soron jelentkezik egyrészt az energiaimport (Oroszország), másrészt a hazai termelés számára nélkülözhetetlen alapanyagok, alkatrészek (Kína például, de idesorolható Németország is, ahonnan itteni összeszereléshez, végtermékgyártáshoz importálnak cégek részegységeket).