Nos, a BoJ két napos ülésén semmi ilyesmi nem történt, a megbeszélést követően továbbra is a legutóbbi, augusztus 4-i döntés maradt az irányadó, mely szerint a jegybank japán államkötvényeket vásárol vissza, hogy lenyomja a piaci kamatlábakat.
Bár sokan számítottak rá, Tokió két okból nem folytatta az SNB által megkezdett sort. Az első, hogy míg a svájci frank jelenleg a világ leginkább felülértékelt valutája, addig a japán jen árfolyama tulajdonképpen reális.
A Bank of Japan saját számításai szerint az ország kereskedelmi partnereinek árszínvonalához igazítva a jen árfolyama nagyjából a harminc éves átlag közelében van. Ez az 1995-ös, csúcsnak számító kurzushoz képest egyharmaddal gyengébb.
Másodsorban a BoJ egyáltalán nem "ugrálhat" olyan szabadon, mint a svájci jegybank: a legnagyobb gazdaságokat tömörítő G7 alapító tagjaként elvárják tőle, hogy tartsa tiszteletben a lebegő árfolyamrendszert.
Bár a múlt héten kinevezett új pénzügyminiszter, Jun Azumi az árfolyampolitika legfőbb uraként ugyan úgy nyilatkozott, hogy "kész beavatkozni a spekulációs árfolyammozgatások ellen", elemzők szerint igazán nehezen elképzelhető, hogy újoncként a G7 eheti, párizsi ülésén valami radikális lépésről számoljon majd be politikustársainak.
Az inaktivitásnak azonban politikai háttere is lehet. Az Egyesült Államok számára ugyanis a magas államadósság és a gyenge gazdasági teljesítmény mellett kifejezetten kényelmes a gyenge dollár, vagyis a jen gyengítésére irányuló lépések csak bosszúságot okoznának Amerikában. Márpedig a Josihiko Noda miniszterelnök vezette kabinet épp javítani szeretne az USA-val fennálló diplomáciai kapcsolatain, így nem valószínű, hogy egy ilyen lépést támogatna a kormány.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.