Ők kapták a közgazdasági Nobel-díjat – Mit köszönhetünk nekik?

A Makroökonómia Tanszék vezetője kifejtette: Sargent inkább az elméleti makroökonómia területén alkotott maradandót, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy miként kell megépíteni a modelleket, míg Sims a modellszámítási eljárásokban és az ökonometriában tett sokat az általa feltalált új modellbecslési eljárásokkal.

Szabó-Bakos Eszter elmondta: Sargent hetvenes évekbeli publikációi előtt keynesi modellekkel dolgoztak a makroközgazdászok. Ezek azt feltételezik, hogy rögzítettek a gazdasági szereplők magatartásegyenletei, azaz, hogy nem a szereplők magatartása változik, csupán a gazdasági szereplő döntése.

Sargent azonban helyesen látta, hogy valójában abban a pillanatban, hogy sokk  éri a rendszert, azaz a gazdaságpolitikai döntéshozó megpróbálja más döntésre késztetni a szereplőket, a szereplő megatartása is megváltozik. Ehhez más modellezési szemlélet szükségeltetik - hangsúlyozta a közgazdász.

A Budapesti Corvinus Egyetem oktatója elmondta: nincs jelentősebb aktualitása annak, hogy a két közgazdász a válság idején kapott díjat. Sem Sargent, sem Sims nem foglalkozott kimondottan a  pénzügyi szektorral - tette hozzá. 

Elmondta: alapvetően módosították a makromodell-építésről, illetve a makromodellekkel való számolásról alkotott elképzeléseket. A gazdasági döntéshozatalnál nem elégséges, hogy egy beavatkozásnál a várható hatás irányát legyünk képesek megmondani, az a kérdés, hogy mikor fog bekövetkezni a változás, és az milyen mértékű lesz - magyarázott az egyetemi oktató.

Rátfai Attila, a Közép-Európai Egyetem oktatója szerint a díjazott közgazdászok tevékenységükkel a makrogazdasági kutatások - a szakkönyvek terminológiáját használva - forradalmi átalakításához járultak hozzá. A változás abban áll, hogy a makroökonómusok oly módon kezdtek el makrogazdasági folyamatokról gondolkodni, amely mód magában foglalja a várakozásokat, a gazdasági szereplők várakozásit - értékelt a szakember. 

Az egyetemi docens szerint röviden összefoglalva, a várakozások szerepének  formalizálása, ezeknek a makromodellekbe való beépítéséért kapott Nobel-díjat Sargent és Sims. Kifejtette: dinamikusak lettek a modellek, a korábbi évtizedek keynes-i statikus modelljeivel szemben.

A közgazdász kérdésre válaszolva elmondta: a díjazottak kiválasztásának nincsen aktualitása abban a tekintetben, hogy hosszú évek óta lehetett sejteni, hogy ők díjat fognak kapni. Munkájuk új irányokat teremtett a makrogazdasági kutatás számára: a központi bankok és néhány nemzetközi szerv nagy részben épít kutatási eredményeikre - tette hozzá.

Elmondta: munkásságukkal a modern dinamikus, sztochasztikus általános egyensúlyi modellek (DSGE) alapjaihoz járultak hozzá. Az ilyen modellek esetében kezdtek el először gondolkozni azon, hogy kiszámítható és előre nem várt változások vannak a gazdaságban. Az is új szempont lett továbbá, hogy mennyire tartósak a különféle váratlan események hatásai - magyarázta Rátfai Attila.

Kérdésre válaszolva kifejtette: a monetáris politika nagy kérdése, hogy mennyire kell szabályokat követni, és mennyire kell egyedi beavatkozásokat végrehajtani, azaz mennyire kell reagálni a napi, aktuális fejleményekre. Mint mondta, a mai monetáris politika a világ jó részén szabály alapú. A legtöbb ilyen szabály az inflációs célkövető szabály. Ennek az egyik eredete éppen Sargent és Sims munkájában lelhető fel - tette hozzá. Kijelentette: e tekintetben munkásságuk az egyik példa arra, hogy a gazdasági elmélet gyakorlattá válik.