Merkel szupervasárnapja

Berlinben minden valószínűség szerint már elkészült az a stratégia, amely azt vázolja fel, hogy Angela Merkel miként tud majd együttműködni az eurózóna adósságválságának kezelésében a francia szocialisták államfőjelöltjével. A legfrissebb, pénteken publikált közvélemény-kutatási felmérések szerint ugyanis Francois Hollande 52,5-53,5 százalékos támogatottságra számíthat az elnökválasztás második fordulójában, míg a jelenlegi államfő, a konzervatív Nicolas Sarkozy 46,5-47,5 százalékot kaphat.

Hollande győzelme esetén a kancellár és Sarkozy szoros együttműködését kifejező Merkozy-tandem helyett várhatóan majd nem beszélhetünk a Merklande-párosról, ugyanis a szocialista politikus egyértelművé tette, hogy szakítani kíván a Merkozy-tandem azon törekvésével, amely az európai adósságválságot főként a tagállami költségvetési politikák szigorításával kívánta kezelni.

Hollande ennek megfelelően átírná a Merkozy-páros által életre hívott uniós fiskális paktumot. A szocialista politikus egyértelművé tette: a legfeljebb 0,5 százalékos strukturális hiányt engedélyező szerződést csak akkor ajánlja majd ratifikációra a parlamentnek, ha a paktumot kiegészítik a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére vonatkozó pontokkal. Merkel azonban leszögezte: nem hajlandó a fiskális paktum újratárgyalására. A modus vivendi az lehet, hogy a fiskális paktum mintájára az uniós állam- és kormányfők egy növekedési paktumot is tető alá hoznak majd. Mindenestre Merkel azt is leszögezte, hogy a gazdasági bővülést nem a Hollande által propagált állami kiadások növelésével, hanem strukturális reformokkal kell elérni.
A szocialista jelölt a fiskális paktum azon pontja ellen is támadást intézett, amely német mintára azt írja elő, hogy a tagországok alkotmányában rögzíteni kell az adósságfékre vonatkozó aranyszabályt, szerinte ez csupán „PR-fogás”. Hollande nem csupán a fiskális paktummal kapcsolatos nézetei miatt húzhatja ki a gyufát Berlin szemében, hanem mert felmelegítette a Merkel által elutasított közös euróövezeti kötvény ügyét is. Mindenestre Hollande a kezdeti, az államadósságok kamatainak közösségesítésére vonatkozó tervekkel ellentétben már csak azt kívánja elérni, hogy eurókötvényekkel finanszírozzanak uniós szintű, növekedésösztönző, munkahelyteremtő beruházásokat. 

Hollande nem véletlenül tette kampánya központi elemévé a növekedést és a munkahelyteremtést ösztönző javaslatait, ugyanis a francia GDP az első negyedévben stagnált azután, hogy már az előző három hónapban is csak 0,2 százalékkal bővült. Emellett az utóbbi hónapokban egyre emelkedő munkanélküliség mértéke elérte a 10 százalékot.

Míg a francia elnökválasztás eredménye a fiskális paktumot, addig a görög parlamenti választás a német irányítás által Athén számára összeállított második nemzetközi mentőcsomagot, illetve az annak fejében vállalt megszorítások végrehajtását veszélyezteti. Az elmúlt évtizedek legkiszámíthatatlanabb kimenetelű voksolás tétje ugyanis gyakorlatilag az, hogy az IMF-EU-hitelcsomagot elfogadó nagy pártok képesek-e lesznek kormányt alakítani, vagy az egyre erősödő kis euroszkeptikus pártok akkora befolyáshoz jutnak az athéni parlamentben, hogy megtorpedózzák a nemzetközi hitelmegállapodást.

A közvélemény-kutatások szerint a hitelcsomagot elfogadó konzervatív Új Demokrácia (ND) nyeri meg a választást, azonban a 22 százalékos támogatottsággal bíró párt szinte biztosan nem tud majd egyedül kormányt alakítani. Várhatóan így a 18 százalékos támogatottsággal rendelkező, a hitelmegállapodást szintén támogató baloldali PASZOK-kal alakít majd nagykoalíciót, bár az ND vezére, Antonisz Szamarasz a kampányban világossá tette: nem kívánják folytatni a jelenlegi, hárompárti szakértői kormányban meglévő koalíciót a szocialistákkal. Előrejelzések szerint a két nagy párton kívül további nyolc politikai erő juthat be a törvényhozásba, amelyek közül hét párt – köztük neonáci, illetve szélsőbalodali tömörülések – elvetik a mentőcsomagot, illetve az annak fejében vállalt megszorításokat.

Az előzetes elemzői értékelések szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy nagykoalíció jön létre az ND és a PASZOK között, amit majd Szamarasz vezet. Ebben az esetben sem könnyebbülhet meg azonban Merkel, mivel az ND-vezér is előzetesen azt közölte, hogy újratárgyalná a hitelmegállapodás egyes részeit.

A harmadik Merkel politikáját befolyásolható voksolást az észak-németországi Schleswig-Holsteinben tartják, ahol új tartományi törvényhozást választanak. A voksolás azért fontos a kancellár számára, mert pártja, a CDU azzal a liberális FDP-vel kormányoz együtt az észak-német tartományban, amely a legfrissebb előrejelzések szerint nem biztos, hogy átlépi a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. Az ellenzéki szociáldemokrata SPD pedig fej-fej mellett áll a CDU-val az előrejelzések szerint. Ha az SPD megszerzi Schleswig-Holsteint, akkor pedig már a baloldali párt kezén lesz több tartomány, ami a szövetségi szintű politikát is befolyásolhatja.