Vége a középosztálynak?

Ennek egyik meghatározó oka az, hogy a korábban közepes vagy viszonylag magas képzettséghez kötött, jól fizető állások egyre szélesebb körére egyszerűen nincs szükség, ráadásul mind vészesebb sebességgel bővülnek azok a munkaterületek, amelyeket emberi közreműködés nélkül láthatnak el. E téma egyik legrangosabb kutatója, David Altig – amint ez az alapblog.hu-nak adott interjúból kitűnik - a leggazdagabb országok, mindenekelőtt Amerika középrétegeiben beindult lecsúszási folyamatot társadalmi robbanással fenyegető jelenségnek tartja, olyannak, amellyel kapcsolatban immár késlekedés nélkül együttesen kellene cselekedniük politikusoknak és gazdaságtudósoknak. David Altig minden esetre az átlagosnál befolyásosabb tudós, hiszen az amerikai szövetségi bankrendszer egyik tagjának, a Federal Reserve Bank of Atlantának az alelnöke.

Időre - és még azt sem lehet tudni, mennyire - van szükség ahhoz, hogy egyértelműen felelni tudjunk arra, hogy most valami olyan dráma történik-e a munkaerőpiacon, amely alapvetően megváltoztatja, esetleg tragikussá teszi a társadalmi fejlődést, és valóban kijelenthetjük-e három-öt év elmúltával, hogy: „adieu középosztály” – vélekedett.

Hozzátettet, pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy sor amerikai egyetemi kutató egymástól függetlenül, különböző megközelítésekben kimutatta, hogy – ellentétben a korábbi válságokból való fellendülési időszakokkal -  az ezerkilencszáznyolcvanas évek óta lezajlott három legutóbbi  nagyobb horderejű válságból úgy jött ki Amerika és általában a nyugati világ, hogy az átlagos vagy az átlagosnál valamivel magasabb képzettséget igénylő területeken nem bővültek a munkahelyek, miközben a foglalkoztatottság egészét tekintve persze  javult a helyzet. Elvégre ez az egyik legfőbb bizonyítéka a válság végének, a fellendülés beindulásának.

„Korábban – vegyük példának mondjuk a kereskedelmet, mert annak alakulása ugyebár elég jól leképezi a vásárlóerő, rajta keresztül pedig az általános  gazdasági helyzet állapotát – ha a kilábalás jeleként bővült a kiskereskedelmi forgalom, akkor gyarapodott a kereskedelemben foglalkoztatottak száma is. Mostanában azonban – megnézhetjük a 2009 óta kiadott bármelyik statisztikát, példának okáért a legutóbbi, március havi adatokat – hiába nyilvánvaló a fogyasztói kedv ereje, hiába bővül a kereskedelem, ott mégis egyre kevesebb embert foglalkoztatnak” – mutatott rá.

David Altig ugyanakkor kijelentette, hogy a kereskedelem csupán egy látványos példa a probléma érzékeltetésére. Valójában azt tapasztaljuk, hogy minden egyes olyan alapvető gazdasági szektorban, ahol a dolgozók egy részét válságok idején rutinszerűen elbocsátják, a fellendülési periódusban újabban mindig kevesebb embert vesznek vissza, mint amennyit leépítettek.

Egyelőre csak annyit tudunk bizonyosan állítani, hogy egyre komolyabb emberi drámák keletkeznek abból, hogy a középosztály egyre nagyobb hányada csúszik lefelé, a biztos közelmúltból a kevésbé biztos jelenbe és a bizonytalan jövőbe. Nem ismerjük azonban e folyamat természetét, mint ahogy azzal sem vagyunk tisztában, hogy mennyire erős a jelenlegi fellendülés – vélte.

A politikusok jól tennék azonban, ha felfognák, amit a gazdaságtudósok gyakorlatilag már bebizonyítottak, azt, hogy a gyenge lábakon álló gazdasági növekedés társadalmi és pénzre is lefordítható költségei messze túlszárnyalják a robusztusabb növekedésért hozott áldozatok árát.

Úgy látja, most benne vagyunk egy nagyon összetett globális válságban, s közben ugyanakkor félelmetes ütemben gyorsul a technológiai forradalom, a termelésnek az eddig igen magas képzettséghez, és emberi profizmushoz kapcsolódó területeit egymás után foglalják el gépek, digitalizált, immár kreativitásra is képes technológiák.

Bizodalomra ad okot azonban, hogy a korábban zajlott ipari forradalmak nyomán – rövidebb-hosszabb idő elteltével – a végén mégis mindig több munkahely jött létre, és az ember jobban élt, mint az adott ipari forradalom előtt. Remélhetőleg ismétlődni fog ezúttal is a minta: a digitalizálódásra épülő technológiáknak drámai gyorsasággal zajló gazdasági térnyerése talán megint olyan új igényeket és termelési, szolgáltatási ágazatokat hoz létre, amelyek ismét szükségessé teszik egyre több jól képzett, ennek megfelelően jól fizetett ember munkába állását. Egyelőre azonban ennek a folyamatnak az ellenkezőjét vagyunk kénytelenek tapasztalni, zárta szavait az atlantai Fed alelnöke.