Bukóban a Chelsea, hasít a Juventus - Foci befektetői szemmel

Nem jó befektetés a labdarúgás, legalábbis a sportág elmúlt tíz év tőzsdei szereplését tekintve – nyilatkozta lapunknak a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője. Kircsi András szerint bár volt időszak, mikor a legtöbb patinás klubcsapatnak célja volt a tőkepiacokra való belépés, ma már sokkal inkább milliárdosok játszótere lett az európai futballpiac. Persze a fociban lévő pénz nem lett kevesebb, csak befektetői szempontok egyeztethetőek kevésbé össze a klubok mai működésével.

A Tottenham Hotspur volt a világ első futballcsapata, amely tőzsdére lépett (idén januárban vonultak ki), a klub 1983-ban listázta magát a londoni tőzsdére. Az első futball IPO (részvénykibocsátás) után még több mint negyven csapat próbált szerencsét a tőzsdén, legtöbbjük az angol bajnokságból került ki. A futball és a tőzsde kapcsolata tradicionálisan Angliában a legszorosabb, ahol a bajnokság lebonyolításának a reformjai után (például a Premier League létrehozása) olyan televíziós közvetítési jogokhoz jutottak a csapatok a Sky TV társaság révén, amelyek a megnövekedett és kiszámítható bevételek mellett professzionális vállalatokká formálták a klubokat. „A piacra lépést támogatta, hogy a befektetők felfedezték a bajnokságban rejlő lehetőségeket, amit a tőzsdére lépő klubok részvényein keresztül meg is tudtak játszani” – mondta Kircsi András. A kétezres évek elején bárki vásárolhatott az Arsenal, Manchester United, Newcastle United vagy a Rangers részvényeiből, amelyek mellett további kis klubok sora volt elérhető az angol piacon. A legsikeresebb tőzsdei szereplő a Manchester United lett, amelynek értéke elérte az 1,2 milliárd eurót is a kétezres évek közepére. A klub akkor ki is vonult a tőzsdéről, az amerikai tulajdonos Glazer-család azonban azt fontolgatja, hogy Manchester United részvényeit bevezetik a szingapúri tőzsdére 1 milliárd dolláros kibocsátással., amellyel így az MU egy 2 milliárd dolláros klubbá változna. A szurkolók szerint azonban ahelyett, hogy Ázsiában próbálkoznak, a Glazereknek inkább a klub törzsszurkolóit kellene tulajdonszerzési lehetőséghez juttatniuk, egyúttal szavazati joggal is felruházva a részvényeseket.

„A futball tőkepiaci virágzása helyett azonban trendforduló következett, aminek, mint a részvényeknél általában, itt is fundamentális okai voltak” – hangoztatta a Concorde elemzője. Kircsi András arra emlékeztetett, hogy a kétezres években mind a játékosok bére, mind az átigazolási áruk száguldásba kezdett, ami még a növekvő bevételek ellenére is nehéz helyzetbe hozta a nagy bajnokságok csapatait. Csak tetézte a bajokat, hogy beszállt néhány olyan klubtulajdonos az iparágba, aki nem piaci alapon közelítette meg a labdarúgócsapata jövőjét, hanem korábban szerzett milliárdjaiból szeretett volna egyszerűen sportsikert vásárolni. Az eredmény a piaci verseny torzulása és a sztárokat foglalkoztató csapatok súlyos eladósodottsága lett. Az angol bajnokságban az átlag heti játékos keresetek az 1990 eleji 1500-2000 fontról 2010-re 34 ezer fontig szökkentek.

Kircsi András szerint a tőzsdei növekedési történetek nem váltak valóra és egyre több klubcsapat gondolta úgy, hogy számára sem előnyös a tőzsdei részvétel. A kevés kivételek közé tartozik a Borussia Dortmund, vagy a Juventus, akiknek a részvényei még ma is megtalálhatóak a tőzsdén. Ezeknél a csapatoknál azt láthatjuk az árfolyamokon, hogy a befektetőket jóval kevésbé érdekli egy bajnokság megnyerése, vagy egy értékes játékos leigazolása, sokkal fontosabb a hosszútávon fenntartható profitabilitás. A bajnokságban, a kupában, vagy a nemzetközi porondon való szereplés hatására ugrásszerűen döntő többségben általában nem változnak az árfolyamok.

A hosszú távú gazdaságosság helyett azonban jellemzőbbé vált a Roman Abramovics féle modell, az orosz milliárdos több mint 600 millió eurót pumpált a Chelsea-be 2003-as felvásárlása óta. Azt is mondhatjuk, hogy megérte, hiszen Bajnokok Ligáját nyert a csapat idén, ám befektetői szemmel még évekig nem beszélhetünk valódi megtérülésről. Hasonló a helyzet a Manchester Cityvel is, amelybe már több mint 1,3 milliárd eurót öntött az Egyesült Arab Emirátusokból érkezett tulajdonosa mindössze négy év alatt. A klub éves árbevétele azonban nem éri el a kétszáz millió eurót sem és operatív szinten is veszteséges.

„Piaci szemmel nézve az ilyen csapatok gazdaságilag nincsenek fenntartható helyzetben, csak addig lehetnek sikeresek, ameddig a tulajdonosaik helytállnak a veszteségekért” – hangsúlyozta Kircsi András. A Concorde elemzője szerint a kluboknak az a csoportja, aki viszont bevételből szeretne megélni, nyilvánvalóan versenyhátrányba kerül a sztárokat összevásárló csapatokkal szemben, ezért kevésbé vonzó egy befektető számára. A helyzet javítása érdekében született az UEFA pénzügyi fair play szabályozásának bevezetése, ami alapján a 2013-2014-es idényben már csak azoknak a kluboknak engedi a nemzetközi kupaszereplést, akik éves szinten nyereségesen tudnak lenni.

Kevés kivételtől eltekintve tehát a spekulánsok helyett továbbra is a futballszerető üzletemberek, a szponzorok és a rajongók juttatják a legtöbb pénzt a rendszerbe, a befektetők pedig leginkább a szponzorvállalatokon keresztül profitálhatnak a sportág népszerűségéből. Sikeres példa a Carlsberg sörgyártó cég esete, amely 1988 óta az UEFA szponzora, és a legutóbbi Ausztria és Svájc által rendezett Európa-bajnokság alatt már másfél millió liter sört értékesített a szurkolóknak.

Arsenal: trófeák nélkül is sikeres a tőzsdén

Kivételes sikertörténet a tőzsdén az évek óta egyetlen egy trófeát sem nyerő Arsenal részvényeinek relatív tündöklése. E – darabonként 11650 fontba (3,5 millió forint) kerülő – részvény árfolyama ugyanis a válság legzordabb éveit kivéve folyamatos emelkedést mutatott. Ez a szokatlanul józan játékoskereskedési politikának, és így nyereséges működésnek, a futballklubhoz tartozó ingatlanvagyonnak, valamint az egyik nagytulajdonossal kapcsolatos folyamatos felvásárlási pletykáknak volt köszönhető.

A dán klubok szeretik a részvényeket

A jelenleg tőzsdén lévő európai klubok: Aalborg (dán), AIK (svéd), Aarhus (dán), AS Roma (olasz), Besiktas (török), Borussia Dortmund (német), Brondby (dán), Celtic (skót), Fenerbahce (török), Porto (portugál), Galatasaray (török), Juventus (olasz), Lazio (olasz), Olympique Lyon (francia), Ruch Chorzow (lengyel), Silkeborg (dán) Benfica (portugál), Trabzonspor (török)