Veszélyzónába tart Kína

Kiyohiko Nishimura szerint fennáll a veszélye annak, hogy Kínában megismétlődik a Japánban a kilencvenes években, illetve az Egyesült Államokban egy évtizeddel később lezajlott válság.

A kínai munkaképes korú népesség aránya lassan eléri a csúcsot a teljes lakossághoz viszonyítva, és a jó három évtizede bevezetett "egyketörvény" miatt egyre kevesebb a munkaerőpiacra belépő utánpótlás. Emiatt az ország gazdasági növekedési potenciálja az évtized második felében egy százalékkal csökkenni fog – mondta Cai Fang, a kínai kormány demográfiai tanácsadója.

A Kínai Állami Statisztikai Hivatal augusztus 27-i közleménye szerint január és július között az évi 20 millió jüannál nagyobb árbevételű ipari vállalatok nyeresége  2,7 százalékkal 2678,5 milliárd jüanra csökkent a tavalyi év hasonló időszakához képest.

Lazítani kell az egy család - egy gyerek politikán?

Júliusi nyereségük még nagyobb mértékben, 5,4 százalékkal 366,8 milliárd jüanra esett a bázishoz képest. Cai Fang ugyanakkor rámutat, hogy a következő években a kormánynak lazítania kell a túlnépesedéstől való félelem miatt bevezetett "egy család - egy gyerek" politikán. Ázsia "gyárai" – Japán, Dél-Korea és Kína – a világ leggyorsabban elöregedő országai közé tartoznak, míg a délkelet-ázsiai országok a legfiatalabbak a térségben.

"Egyre több bizonyíték van arra, hogy egy sor országban  a népesség összetételének változása jelentős hatást gyakorol az  ingatlanárak emelkedésére – mondta Noshimura, rámutatva, hogy ez következett be Japánban és Amerikában. Azonban az is fölhajtotta az ingatlanárakat Kínában, hogy a kormány 2008-ban mintegy 4000 milliárd jüant (1 jüan: 35 forint) öntött a hitelpiacba. Ennyi pénz megjelenése azonnal felhajtotta az ingatlanárakat.

Ingatlan buborék alakul?

"Nagy baj lesz, ha kipukkad az ingatlanlufi" – mondta lapunknak egy Budapesten tárgyaló pekingi kereskedő , hozzátéve, hogy a kínai kormány az ingatlanadó két éven belüli bevezetését fontolgatja. Nagy ugyan az ellenállás a több (sok) lakással rendelkezők körében, de az átlagembernek ez nem fáj. Az azonban jóval inkább, hogy Pekingben gyakorlatilag megfizethetetlenné váltak a lakások.

"A napokban néztem meg egy 250 négyzetméteres törökbálinti családi házat több mint ezer négyzetméteres telekkel. Nagyjából 2,5 millió jüanba kerülne (87 millió forint), és ez olcsóbb, mint Pekingben egy jó középkategóriás lakás." A kínai Kereskedelmi Minisztérium szerint az utóbbi hetek esős és meleg időjárása miatt összesen 2,2 százalékkal nőtt a minisztérium által 36 városban vizsgált 18 fajta zöldség nagykereskedelmi ára, a tojás pedig egy hét alatt 1,3 százalékkal drágult. A mezőgazdasági termékek árának emelkedése miatt a szakértők az infláció emelkedésére számítanak, ugyanis Kína inflációs rátájának egyharmadát az élelmiszerárak változása adja.

Lassan drága lesz Kína?

De nem csak a lakhatás és a megélhetés drága: a bérek is versenybe kezdtek az árakkal. "Három éve nettó 2500 jüanos havi fizetésért is lehetett angolul beszélő fiatal asszisztenst szerződtetni, ma viszont már 4500-5000 jüant (157 000 - 175 000 forint) is kérnek" – mondja az üzletember.

Amíg 2007-ben egy vidéki bútorgyári munkásnak be kellett érnie 1100 jüannal, addig ma 2000 alatt betanított munkára is nehéz találni munkaerőt. Emiatt a nagyobb vállalatok a fejlett tengerparti sávból Nyugat-Kínába, esetleg Délkelet-Ázsiába, sőt Kelet-Európába igyekeznek áttelepíteni a termelést.

A kínai jegybank augusztus 20-án közölte, hogy az első fél évben összesen 300 millió hitelkártyát bocsátottak ki és a felhasználók összesen 2990 milliárd jüant vettek kölcsön a bankoktól. Az e-kereskedelem kutatásával foglalkozó központ által augusztus 21-én kiadott beszámoló szerint pedig a kínaiak által az interneten keresztül vásárolt luxuscikkek értéke az első fél évben rekord magasságba, 13,5 milliárd jüanra szökött.