Vége a német-francia vitának: startolhat a bankunió

Ez a tervezett bankunió első fázisa. A kompromisszum fő akadálya mostanáig a Berlin és Párizs közötti, elsősorban az érintett bankok köréről szóló vita jelentette. A pénzügyminiszterek végül abban egyeztek meg, hogy a testület nagyjából 150 nagyobb, potenciálisan rendszerszintű kockázatot jelentő bankja kerül a rendszerbe, amelyek konszolidált mérlegfőösszege legalább harmincmilliárd euró vagy országa GDP-jének a húsz százaléka. Ez Magyarországon egy pénzintézetet, az OTP Bankot jelenti.

Berlin korábban nem csak azt vetette el, hogy valamennyi európai bankra kiterjedjen az egységes felügyelet (SSM) hatásköre, de garanciákat várt el az EKB függetlenségének garantálására is. Erre válaszolva a pénzügyminiszterek úgy döntöttek, az EKB-n belül önálló bizottság feladatává teszik, hogy felügyelje a bank monetáris politikájának és bankfelügyeleti feladatának különválasztását. Ha egy nem euróövezeti tagország úgy dönt, csatlakozik a bankunióhoz, ebben a felügyelőbizottságban szavazati jogot kap (annak ellenére, hogy az EKB igazgatótanácsában nem). Ez egyébként választ ad a magyar kormány aggályaira is.

A bankunió felé vezető következő lépés egy betétbiztosítási és szanálási alap felállítása lehet. Míg előbbi az új tagországok mindegyikénél van (ez előírás volt a csatlakozási tárgyalásokon), az euróövezet országaiban azonban nem általános. A bankmentés pénzügyi forrásai esetében ennél is rosszabb a helyzet, erre szolgáló alap mindössze három tagországban van. Ilyen esetekben eddig a tagországok büdzséjéből nyújthatnak segítséget – az ír és a spanyol államcsődközeli helyzetet is éppen ez a bankmentés idézte elő. Uniós szinten is az ideiglenes, illetve az állandó mentőalapok (EFSF és ESM) segítenek ebben a helyzetben, ám nem a bankoknak közvetlenül, hanem a tagországoknak. A felálló szanálási alap lényege, hogy anélkül támogatná a bajba jutott pénzintézeteket, hogy azzal nőne a tagországok államadóssága.