Egy ország gazdaságának növekedési kilátásaira, a gazdaság potenciális növekedési lehetőségeire erőteljesen kihat az infláció. A közép-kelet-európai régióban évek óta Magyarországon a legmagasabb az infláció, és legmagasabb a jegybanki alapkamat is: e két mutatót csak együtt szabad értékelni - hangsúlyozta. Hozzátette azt is, hogy a versenytárs országokhoz képest Magyarországon lassabb a gazdasági növekedés.
"Az ország potenciális növekedési üteme 2008-ban még 1,5 százalék körül volt, az azóta bekövetkezett csökkenés azt mutatja, hogy Magyarország erőteljesen lemaradt a versenyben. Nemcsak az Európai Unió centrumországaihoz nem sikerült folytatni a felzárkózásunkat, hanem a régióban a versenytárs államokkal sem tudjuk felvenni a tempót. Míg 2000-ben az egy főre jutó GDP-t tekintve az EU-hoz időközben csatlakozott kelet-közép-európai országok között Szlovénia és Csehország mögött Magyarország a harmadik helyen állt, addig a nemzeti jegybankok előrejelzését alapul véve 2014 végére már csak Romániát és Bulgáriát előzzük majd meg" - fogalmazott Simor András, jelezve, hogy Magyarország potenciális gazdasági bővülésének várható üteme 2012-2015 között a prognózis szerint mindössze 0-0,5 százalék.
Az MNB elnöke több tényezővel magyarázta az elmúlt években lezajlott folyamatot: a beruházások GDP-hez viszonyított aránya történelmi mélypontra esett, évek óta kirívóan alacsony szinten áll a bejövő működő tőke nagysága és esik a hitelállomány. A foglalkoztatottság sem igazán növekszik, miközben a termelékenység is romlik.
Az elnök szerint a válság arra tanította meg a jegybankárokat, hogy az alacsony infláció, az árstabilitás, az inflációs várakozások lehorgonyzása szükséges, de nem elégséges feltétele a makrogazdasági stabilitásnak, fokozottabb figyelmet kell fordítani a pénzügyi egyensúlyhiányok kialakulásának megelőzésére. "A megfelelő makroprudenciális eszköztárral rendelkező makroprudenciális politika jól ki tudja egészíteni az inflációs célkövetés rendszerét" - mutatott rá az MNB elnöke.
Arra a felvetésre, hogy az elmúlt hat év során a hazai infláció rendre a jegybank monetáris tanácsa által célul kitűzött 3 százalék felett volt, az elnök kifejtette: ez három fő okra vezethető vissza. A kormányzati adó-és járulékintézkedésekre, az energia és nyersanyagárak alakulására, illetve a forint árfolyamának gyengülésére.
A kormányzati intézkedések közül kiemelte az általános forgalmi adó mértékének emelését 20-ról 27 százalékra, és a jövedéki adók növelését. A szektorális adók számottevően növelték a termelési költségeket. Ezek jelentős része, így a bankadó, a távközlési különadó átszivárgott a fogyasztói árakba. Az elmúlt években jelentősen emelkedtek a nemzetközi árupiacokon a nyersanyagárak és az energiaárak, ezek "begyűrűztek" a hazai fogyasztói árakba is.
A jegybankárok úgy érvelnek, hogy a fogyasztáshoz kapcsolt adók változása, annak hatása általában egy év alatt "kikerül a rendszerből" ezért a monetáris politikának nem kell az indirekt adók emelésére a monetáris kondíciók szigorításával válaszolni, azonban az elmúlt 6 év során szinte minden évben voltak olyan kormányzati adóintézkedések, amelyek felfelé nyomták az árakat, és ezzel mintegy hozzászoktatták a lakosságot a magas inflációhoz - magyarázta Simor András. A jegybank elnöke hozzátette azt is, hogy a kritikákkal ellentétben a jegybank monetáris politikája folyamatosan figyelembe vette a reálgazdaság érdekeit is, nem erőltették a drasztikus, gyors dezinflációt.
Ugyanakkor az is tény, hogy a jelenlegi kormány időszakában a szabályozott árak - például a háztartási energiáé - a korábbinál kisebb mértékben emelkedtek, ami az infláció szempontjából kedvező - mondta az elnök. "Annak elemzésébe, hogy ez mennyire fenntartható, most nem kívánok belemenni" - mondta.
A jegybankkal szemben sokszor megfogalmazott kritika, hogy elvakultan az inflációcsökkentés ügyét képviseli, és a reálgazdaság szempontjait háttérbe szorítja - vetette fel Simor András. Ha ez a kritika megállná a helyét, akkor az elmúlt években a jegybank "alul lőtte volna az inflációs célját, ami természetesen nem felel meg a valóságnak" - tette hozzá. Véleménye az, hogy a jegybank monetáris politikája folyamatosan figyelembe vette a reálgazdaság érdekeit, és az inflációs célt tekintve inkább laza volt az elmúlt időszakban.
Simor András szerint nem vitatható az a tétel, miszerint a gyarapodás előfeltétele az alacsony infláció, az árstabilitás pedig nem a gazdag országok luxusa. Árstabilitás mellett érhető el hosszabb távon a legmagasabb növekedési ütem nemcsak a fejlett, de a felzárkózó országokban is - tette hozzá. Kínában például 8 százalékos növekedés mellett 2 százalék az infláció. Mindezt kiegészítette azzal, hogy "a világ valamennyi számunkra mintául szolgáló sikeres országában alacsony az infláció, stabilak az árak".
Arra a kérdésre, hogy milyen gazdaságpolitikai változtatásokat javasol, az elnök kifejtette: az elmúlt hat évben nem kommentálta a gazdaságpolitikai döntéseket, kivéve azokat, például a végtörlesztést, amely a bankrendszer stabilitását, így a jegybank működését érintette.
Az MNB elnöke rögzítette: a gazdaságpolitikai változtatás szükségessége az alacsony potenciális növekedés okainak feltárásából fakad. "A beruházások csak akkor futnak fel, ha a vállalkozások 3-5 évre előre számolhatnak stabil, biztonságos szabályozási, jogi környezettel. Azzal, hogy a kormány nem vezet be különadókat, egyik napról a másikra nem tüntet el ágazatokat, vagy nem fagyasztja be, esetleg csökkenti a szabályozott árakat úgy, hogy ágazatokat lehetetlenít el. Ezeken szükséges változtatni, a kiszámíthatóságot és a stabilitást kellene a gazdaságpolitika középpontjába állítani" - fogalmazott Simor András.
Arra a felvetésre, hogy alacsonyabb alapkamat miként segítheti a hitelezést, az elnök elmondta: tavaly augusztus óta 1,5 százalékkal csökkent az alapkamat, de az új hitelek kibocsátása továbbra sem növekszik, tehát még nincs bizonyíték arra, hogy a mai magyar gazdasági helyzetben a magasabb kamat lett volna az a szűk keresztmetszet, amely gátolta volna a hitelezés felfutását.
"Felelősségem tudatában jelentem ki, hogy a devizatartalék jelenleg csak nagy kockázat vállalása mellett csökkenthető. A devizatartalék ugyanis lényegében egyfajta biztosítás" - fogalmazott. Hozzátette azt is, hogy ha olyan IMF-hitelszerződést kötött volna az ország, amely bármikor lehívható, ilyen az elővigyázatossági konstrukció, akkor a devizatartalék is kisebb lehetne. Megjegyezte: mivel a magyar gazdaság ezen belül különösen a bankok külső adóssága, csökken, ezért fokozatosan és óvatosan a devizatartalékot is lehet csökkenteni. Ez a folyamat már lényegében el is indult: a devizatartalék 2012-ben közel 4 milliárd euróval, azaz több mint 10 százalékkal csökkent.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.