Új kihívások előtt a cégek

Az OECD az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelésére irányuló (Base Erosion and Profit Shifting, BEPS) akciótervének első konkrét javaslatait szeptember közepén hozta nyilvánosságra. A mostani javaslatcsomag az akcióterv tizenöt pontjából hetet érint és a transzferárak területén is tartogat érdekességeket. Habár a megfogalmazott javaslatok várakozásaink szerint legkorábban 2015-ben fognak átültetődni az egyes országok jogszabályaiba, már most érdemes elemezni a várható hatásokat.

Az egyik előremutató fejlemény, hogy az OECD-jelentés egy olyan ajánlást fogalmaz meg, amely a multinacionális vállalatok számára kötelezővé tenné, hogy hozzák nyilvánosságra, hogy a vállalatcsoport tagjai mely országokban, milyen tartalmú előzetes hatósági ármegállapításokkal (Advance Price Agreement, APA), illetve a közvetlen adókra vonatkozó egyéb hatósági döntésekkel rendelkeznek. Az APA-ket és a hatósági állásfoglalásokat összefoglaló nyilvántartás valamennyi olyan ország adóhatósága számára rendelkezésre állna, ahol a vállalatcsoport jelen van.

Az OECD új ajánlásának alkalmazása mind a hatóságok, mind a vállalatok szempontjából előnyökkel kecsegtet. A társhatóságok álláspontjának ismerete a magyar adóhatóság számára nyilvánvaló könnyebbséget jelentene például egy APA kérelem kezelésekor, vagy a transzferárak ellenőrzésekor a kockázatfelmérés kapcsán. A korábbinál nagyobb transzparencia a vállalatok számára azért lehet hasznos, mert egy adóvizsgálat során vagy egy új APA kérelem beadásakor jó benyomást kelthet, ha a hatóság azt érzékeli, hogy egy másik országban a vállalat nem kevés időt és energiát fektetett abba, hogy elszámolóárait alátámassza.

Mindezek alapján a multinacionális vállalatoknak – figyelembe véve azt, hogy immár az egyoldalúan letárgyalt APA-knek is lehet egyfajta közvetlen, „határokon átnyúló” hatása – érdemes elgondolkodni azon, hogy az elszámolóárak tekintetében melyik országban ülnek le tárgyalni proaktív módon az adóhatósággal. A legfrissebb tapasztalatokat mérlegelve Magyarország, Európai Uniós és OECD tagállamként egy alkalmas választás lehet ebből a megfontolásból.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) közel nyolc éves APA gyakorlatára visszatekintve elmondható, hogy átlagosan körülbelül hét hónapot vesz igénybe egy szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem elbírálása, amely teljesítmény világviszonylatban is kimagaslónak tekinthető (tárgyalások időigénye jellemzően több év). Ugyanakkor összességében az látható, hogy a kérelmező részéről nagyjából négy-öt hét fókuszált munka szükséges egy megfelelő APA kérelem összeállításához és a tárgyalás lebonyolításához.

Az időtényező mellett természetesen nagyon fontos szempont a megállapodás költsége is. Figyelembe véve, hogy egy olyan környezetben, ahol nincsenek speciális hatáskörrel rendelkező adóbíróságok, az APA valóban hatékony eszköze az adókockázat csökkentésének, a magyar APA eljárás költsége az ár-érték arányt tekintve rendkívül kedvezőnek mondható.

Bármikor vissza lehet lépni

Annak ellenére, hogy az APA-kérelmek túlnyomó többségét – az eddigi tapasztalatok alapján nagyjából 95 százalékát – elfogadják ma Magyarországon, lényeges szempont az is, hogy adott esetben milyen lehetőség van kihátrálni egy APA folyamatból. A NAV a kérelem benyújtása előtt lehetőséget ad többszöri (akár anonim) konzultációra, amely remek lehetőség arra, hogy puhatolózzunk egy ügy kapcsán. Fontos továbbá, hogy az eljárás bármely szakaszában lehetőség van a kérelem visszavonására, amennyiben úgy tűnik, hogy konszenzusos megállapodásra nincs mód. A magyar APA eljárás tehát egy nemzetközi összehasonlításban is versenyképes, hatékony kockázatkezelési eszköz, amely az OECD friss ajánlása kapcsán – nem kizárólag a magyar pénzügyi vezetőktől – a korábbinál feltétlenül nagyobb figyelmet érdemel.