Gyengíti a dollárt az óvatos Fed

Nem lehet előre megmondani, mekkora kilengéseket okozna a pénzpiacokon a kamatemelés, de a Fed mindent megtesz annak érdekében, hogy világosan felvázolja szándékait, és felkészítse a befektetőket a várható változásokra.

Ezt a választ adta sajtótájékoztatóján Janet Yellen arra a kérdésre, mit szól ahhoz, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) javaslata szerint a jövő év első felére kellene halasztani a 2008-ban nulla százalék közelébe levitt kamat megemelését. A jegybankelnök hozzátette: a beérkező adatok határozzák meg a döntést, s a 2006 óta első emelés időpontja körüli vita eltúlzott, mert a lényeg az, hogy milyen kamatpályát jelöl ki a nyílt piaci bizottság. Márpedig ez a márciusi előrejelzésnél is enyhébben emelkedő ívet sugall, s még 2017-ben is jóval elmarad a normálisnak tekintett 3,75 százaléktól.

A dollár, amely a korábbi kamatemelési várakozás és az egyre olcsóbb olaj miatt a múlt év közepe óta erősödött, ismét gyengülni kezdett. Csütörtökön az euró megint 1,14 dollárt ért, mint hozzávetőlegesen négy héttel ezelőtt, s miközben ez inkább jó hír az Egyesült Államokban, nem igazán kedvező a mennyiségi lazítás jegybanki politikájába éppen csak belekezdő eurózónában. Tavaly nyáron az euróért még 1,40 dollárt adtak, de az év elején már csak 1,05-öt, s a kurzus a paritás felé tartott.
Aztán az amerikai valuta inkább gyengült, s néhány napja Angela Merkel német kancellár panaszkodott is az euró ereje miatt.

A jegybanki kamatra különösen érzékeny kétéves amerikai állampapír hozama is süllyedt. A piac pedig – mint arra a The New York Times felhívta a figyelmet – inkább decemberi vagy márciusi kamatemelést vetít előre, miközben az elemzők még mindig azon morfondíroznak, vajon szeptemberben vagy inkább decemberben hozza meg ilyen értelmű első döntését a Fed nyílt piaci bizottsága. Vagyis a jegybanki magyarázatok és előrejelzések inkább összezavarják a piaci szereplőket, mintsem segítenék őket az eligazodásban.

Ennek persze az az oka, hogy a Fed nem bízik még eléggé az amerikai fellendülés erejében. Számos egyedi tényező miatt, de az első negyedévben visszaesett a gazdaság, s azóta az ütem csupán mérsékelt. A szerda este kiadott előrejelzés ezt tükrözi is, hiszen a 2015-re vonatkozó márciusi 2,3-2,7 százalékos prognózishoz képest a kormányzótanács tagjai és a tagbankok elnökei (összesen tizenheten) csak 1,8-2,0 százalékos bővülést tartanak lehetségesnek. Kisebb mértékben, de 5,2-5,3 százalékra vitték fel a munkanélküliségi rátát, amely így nem éri el az év végére az öt százalékot, ami megfelelne a teljes foglalkoztatás hagyományosan elfogadott szintjének.

Az infláció irama bőven egy százalék alatt marad, vagyis még mindig messze van a kétszázalékos céltól. Egy kicsit persze szinte minden javul. De nem eléggé. Az üzleti beruházások és az export lanyha – itt is tetten érhető az erős dollár hatása, ami miatt a kamatemeléssel is hezitálnak –, a gazdaság bővülési üteme hosszabb távon is a két–két és fél százalékos sávba szorul be. A foglalkoztatási helyzet szintén kedvezőbb, csökkent azoknak száma, akik nem keresnek munkát, mert úgysem találnak, s azoké is, akik részmunkaidőben dolgoznak, de teljes állást szeretnének. A fogyasztás visszafogott, akár a béremelkedés üteme. Az energiaárak azonban megszilárdulnak, így az inflációs mutató 2017-re visszaküzdheti magát a kétszázalékos cél közelébe.

A közlemény hangsúlyozza: kamatot csak akkor emel a Fed, ha a munkanélküliségi és az inflációs adatok meggyőzik arról, hogy a gazdaság elviseli, sőt megköveteli ezt a lépést. De a korábbi élénkülési szakaszoktól eltérően most bizonyosan nem futtatják fel meredek emelkedőn a kamatot, és az emelések száma is alacsonyabb lesz. Nem mechanikus szabálytól függ majd a kamatpálya, hanem az adatoktól. Ezt próbálja Janet Yellen értésre adni.

A tizenhét kamatprognózisból kettő eleve nem számít idén emelésre. A többiek táborában pedig egyre többen mondják azt, hogy idén elég lenne csak egyszer hozzányúlni a kamathoz, amely így a nulla és 0,25 százalék közé eső célsávból átkerülne a 0,25–0,50-esbe. Mint Yellen is kiemelte, az előrejelzés szerint a kamat a jövő év végére 1,75, 2017 decemberére 2,75 százalékra kúszna fel, huszonöt bázisponttal alacsonyabb szintre, mint a márciusi prognózisban.

Minthogy a döntéshozók a 3,75 százalékban határozzák meg a normális kamatszintet, nyilvánvaló, hogy az amerikai monetáris politika hosszabb távon is nagyon lazának ígérkezik.

Ez persze összefügg azzal is, hogy Európa és Ázsia központi bankjai még lazább politikát folytatnak, mert a globális gazdaság is szerény ütemben bővül. Az erős dollár az eleve gyengébb külső kereslet miatt visszaüt az amerikai gazdaságra is. Nemrégiben Stanley Fischer, a Fed alelnöke ki is fejtette: ebben a közegben csak nagyon fokozatosan szigoríthat maga az amerikai jegybank is.

A munkanélküliség természetes rátája

A kamatemelési ciklus megkezdését hátráltathatja, hogy a Fed két közgazdásza, Andrew Figura és David Ratner néhány napja publikált elemzésében kimutatta: a munkanélküliség természetes rátája nem öt százalék körüli, hanem mindössze 4,3 százalék. Ha ez így van, akkor a jegybank még valóban várhat a döntéssel. Lael Brainard, a kormányzótanács tagja egyetértően hivatkozott is erre a kutatásra, mondván, érdemi eltérés tapasztalható a munkanélküliségi mutató és a természetes ráta között. Ennek oka az elemzők szerint az, hogy a munkajövedelmek sokkal lassabban emelkednek, mint a korábbi fellendülési periódusokban, vagyis a termelési tényezők között a bér súlya csökken, így a vállalkozások a bérnyomás erősödése nélkül bővíthetik a létszámot.