Kínai falat a jegybankároknak

Nyitva hagyta a kaput a szeptemberi kamatemelés előtt Stanley Fischer, az amerikai jegybank (Fed) alelnöke, aki a kansasi szövetségi tartalékbank által szervezett Jackson Hole-i nemzetközi konferencián bizakodva nyilatkozott arról, hogy az infláció irama a kívánt kétszázalékos szintre kapaszkodik fel, és emiatt – a további gyorsulást megelőzendő – a monetáris politikának időben be kell avatkoznia.

A kínai hatásra felbolydult piacokat látva az elemzők a múlt héten szinte biztosra vették, hogy a szeptember 16–17-i ülésén a nyíltpiaci bizottság nem emeli meg a 2008 óta nulla és negyed százalék közé szorított irányadó kamatot, inkább még vár akár néhány hónapot is. Ezért nagy érdeklődés előzte meg a Wyoming államban, Jackson Hole-ban megrendezett konferenciát, amelyen Janet Yellen elnök távollétében Stanley Fischer beszélt, ám nem sok fogódzót adott a befektetőknek. Azt mondta, hogy az első emelés időpontja nem igazán fontos kérdés, sokkal komolyabb figyelmet érdemelne a jegybanknak az az ígérete, hogy ezt követően csak nagyon fokozatosan viszi feljebb a kamatot.

Kína persze világgazdasági tényező, de befolyása az amerikai gazdaságra korlátozott, sokkal kisebb, mint például a saját térségére kifejtett nyomás, ami már globális horderejű. Ezért a szokásosnál is mélyebb elemezésnek vetik alá a piaci eseményeket. Az előadás előtt egy interjúban Stanley Fischer óvakodott attól, hogy a szeptemberi Fed-ülés döntését bármi módon megelőlegezze. A piacon ugyanis nagy figyelmet keltett, hogy William Dudley, a New York-i tagbank elnöke úgy fogalmazott: a piaci felfordulás miatt kevésbé kényszerítő a szeptemberi emelés megfontolása.

Az adatok arra utalnak, hogy a második negyedévben – vagyis az augusztusi piaci vihar kitörése előtt – az amerikai gazdaság nagyon belehúzott, 3,7 százalékos éves ütemet diktált, a munkanélküliségi ráta is közelíti az öt százalékot, vagyis a teljes foglalkoztatás szintjét. Erre is utalt beszédében Stanley Fischer, hozzátéve, hogy ezen adat mögé is bekukkantanak, vajon mennyien dolgoznak kényszerűen csak részmunkaidőben, s milyen a foglalkoztatottsági ráta általában és az egyes korcsoportokban.

Mondandójának középpontjában azonban az infláció állt, amely makacsul a kétszázalékos szint alatt ragadt. A kihasználatlan kapacitások csökkenése ellenére létező jelenséget időleges tényezőkkel magyarázta Fischer, elsősorban az olaj- és nyersanyagárak alakulásával. Ám az energia- és élelmiszeráraktól szűrt személyes fogyasztási kiadások (PCE) indexe is csupán 1,2 százalékos emelkedést mutat egy évre visszatekintve. Ennek oka viszont abban keresendő, hogy egy esztendő alatt a dollár tizenhét százalékkal erősödött, aminek elhúzódó és a növekedést fékező hatása még 2016-ban, sőt talán 2017-ben is érezhető lesz. 

Az átmeneti tényezők megszűnése nyomán azonban az infláció irama is gyorsulni fog, de a Fed nem várhat addig, amíg el nem éri a két százalékot.   Fischerhez hasonlóan fogalmazott egyébként Jackson Hole-ban Alan Blinder princetoni professzor is. De James Bullard, a Saint Louis-i tagbank elnöke is, aki 2016-ben már kétszázalékos inflációt remél. Ő inkább amiatt aggódik, hogy a termelékenység javulásának az üteme nagyon alacsony.

A kínai fejlemények Bullard szerint sem változtatják meg alapvetően az előrejelzéseket, s az összességében kedvezően alakult első fél évet nagyon jó második követheti az Egyesült Államokban.
Nagy-Britanniára vonatkozóan ezzel azonos álláspontra helyezkedett előadásában Mark Carney, a Bank of England elnöke, aki azzal érvelt, hogy a jegybank eleve számba vette a szigetország gazdaságának erejét, az árfolyamváltozások dezinflációs hatását és a világgazdaság gyenge pontjait. A félszázalékos alapkamat emelését az év végéhez közeledve fontolhatja meg a brit jegybank monetáris bizottsága.