Brazil bóvli kínai módra

Régebben, ha az Egyesült Államok tüsszentett, Latin-Amerika megfázott. Ma elég, ha Kína köhint egyet, s Dél-Amerika ágynak dől. Az utóbbi bő tíz évben ez a térség – pontosabban a kontinens déli része, mert a középső kimaradt a kínai fellendülés kiszolgálásából – az ázsiai óriás élelmiszer- és nyersanyag-hátországává vált. Ömlött a szója, a marhahús, a vasérc Kínába. De most változik a helyzet, s Dél-Amerika megszenvedi, hogy Pekingben új gazdasági modellre állnak rá.

E kedvezőtlen fordulat jegyében a Standard & Poor’s a minap bóvli kategóriába helyezte Brazília szuverén adósságát, s ennek nyomán a reál tizenhárom éves mélypontra esett vissza a dollárral szemben. A tőke már menekül, de a Fitch és a Moody’s még éppen a befektetési osztályban tartja a minősítést, így a nagy alapok egyelőre nem kényszerültek rá, hogy brazil portfóliójuk egy részét felszámolják.

Az S&P azért döntött így, mert Dilma Roussef elnök és kormánya visszatáncolni látszik abból az ígéretből, hogy a 2016-os költségvetésben a bruttó hazai termék (GDP) 0,7 százalékát kitevő elsődleges többletet hoz létre. Bár Joaquim Levy pénzügyminiszter továbbra is sürgeti, hogy kiadáscsökkentések és adóemelések révén érjék el ezt a célt, a középbal értékeit képviselő kabinet több tagja ellenáll. Az új cél a 0,34 százalékos hiány. Ez persze részben érthető, hiszen miután 2008-ban Brazília adósbesorolása befektetői kategóriába került, s a gazdaság is lendületesen bővült, ahogy sikerült a kínai gazdaság vonzáskörébe bekerülnie, a Munkáspárt növelte a szociális kiadásokat, hitelezésre ösztönözte a bankokat, élénkítette a fogyasztást, s negyvenmillió állampolgárát kiemelte a szegénységből. S 2009-re Brazília első számú kereskedelmi partnerévé Kína vált, amely így megelőzte az Egyesült Államokat.

Ám idén a második negyedévben a brazil gazdaság recesszióba süppedt. Az előző negyedévhez képest 1,9 százalékkal zsugorodott a GDP, éves szinten pedig 2,5 százalékos visszaesés várható. Jövőre 0,5 százalékos. Az inflációs 10 százalékos, a költségvetési hiány pedig a GDP arányában 8 százalék körül mozog.

A Moody’s augusztusban minősítette le Brazíliát, de még a befektetésre ajánlott kategória legalsó fokán tartotta. Elemzésében a hitelminősítő azt írta, hogy évi legalább 2 százalékos gazdasági növekedésre és 2 százalékos elsődleges többletre lenne szükség ahhoz, hogy az államadósság, amely számítása szerint meghaladja a 60 százalékot, s 2018-ra elérheti a 70 százalékot, mérséklődő pályára álljon. Az S&P módszertana szerint tavaly az államadósság a GDP 47 százalékát tette ki, de jövőre 60 százalékra kapaszkodhat fel.

A friss leminősítés után még a koalíciót alkotó pártok néhány parlamenti képviselője is késznek mutatkozott rá, hogy szorgalmazza Rousseff elnök leváltását, hiszen a növekvő adósság szolgálati terhe is emelkedik a besorolás rontása miatt. Ráadásul súlyos korrupciós botrány robbant ki az állami olajtársaság, a Petrobras berkeiben, ami szintén rossz fényt vet az országra.

Az alkalmazott gazdaságpolitikától függően más dél-amerikai országok is nehéz helyzetbe kerülhetnek Kína miatt. Mint a monetáris intézmények agytrösztjének számító OMFIF honlapján közzétett elemzésében David Smith, az ENSZ-főtitkár térségi tanácsadója bemutatta, 2000 óta huszonnégyszeresére, 12 milliárd dollárról 289 milliárdra emelkedett Kína és Latin-Amerika kereskedelmi forgalma. Nemcsak Brazília húzott ebből nagy hasznot, bár esetében a kétoldalú kereskedelmi forgalom a 2000-es kétmilliárd dollárról 83 milliárdra ugrott föl. Chile második exportpiacává, Peru második legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált Kína.

Argentína és Brazília adta össze Kína szójababimportjának 75 százalékát. Argentína erős politikai kapcsolatokat is kiépített Pekinggel, 2014-ben egy valutacsere-ügylet révén el tudta kerülni a peso árfolyamának a leértékelését. Befektetőként is megjelent Kína a térségben. A brazil tőzsde felfutásában jelentős szerepet játszott, miközben megállapodásokat kötött például Argentínával és Venezuelával, egyebek mellett a palaolaj és -gáz kitermelésére. S egyelőre nincs szó arról, hogy Peking visszalépne idén tett ígéretéből: tíz év alatt 250 milliárd dollárt költ fejlesztésekre Dél-Amerikában.

Az előrejelzések szerint Kína idén lép az Európai Unió helyébe mint Latin-Amerika második kereskedelmi partnere az Egyesült Államok után. Az évtized végére a térség exportjának 20 százaléka irányulhat Kínába. A függés oly szorossá vált azonban, hogy a kínai lassulás a régióban recessziót okozhat, a tovagyűrűző hatások miatt is. Argentína első számú partnere Brazília. S mint David Smith írja, Buenos Airesben most azt mondják: ha Brazília tüsszent, Argentína megfázik.

Ki finanszírozza Amerikát?

Augusztusban 93 milliárd dollárral csökkentek Kína devizatartalékai, mégis maradt a kasszában 3600 milliárd. Az amerikai állampapírok részaránya ebből egyharmados. A CNN szerint azonban így is felmerül a kérdés, ha Kína lassít, kevesebbet exportál, s kisebb többletéből kevesebb amerikai értékpapírt vásárol, vajon nem okoz-e gondot az Egyesült Államoknak. A megkérdezett szakértők egyelőre nem aggódnak, bár a lépések és a hatások nehezen kiszámíthatóak. Az amerikai papírok hozama érdemben nem változott, s eleve magasabb az európainál. A kamatemelés eshetősége pedig a kínaiakon túl más befektetők számára is csábítóvá teszi az amerikai piacot. Ám David Marsh, az OMFIF igazgatója szerint egyre kisebb a jelentősége annak, mekkora valutatartalékkal rendelkezik Kína, mert a külföldi eszközeinek szerkezetét közben változtatja, s állampapírok helyett mindinkább a részvényvásárlásra, azaz tulajdonszerzésre és közvetlen tőkebefektetésekre összpontosít, ideértve Európát is. Az ezredforduló óta 46 milliárd dollárt költött 1000 befektetés megvalósítására, elsősorban Németországban és Nagy-Britanniában.