Nagy Márton: Nagyobb árversenyre van szükség a bankok között

Az elmúlt negyedév nem hagyományos lazításai kissé meglepők voltak. A felminősítések utáni forinterősödés megakadályozása érdekében léptek?

– Sem árfolyam-, sem eredménycélunk nincs, csak inflációs célunk van. A 0,9 százalékos alapkamat tartós tartása mellett nem konvencionális eszközökkel lazítottunk a monetáris kondíciókon. Ilyen volt a három hónapos betét mint irányadó eszköz átalakítása, amikor előbb a hozzáférés gyakoriságát egy hónapra változtattuk, majd a befogadott mennyiséget év végére 900 milliárd forintban maximáltuk. A kiszoruló likviditás jelentősen csökkentette a piaci kamatokat. A korlátozás nyári bejelentése óta a három hónapos bankközi kamatláb, a Bubor már 0,39, míg a három hónapos diszkontkincstárjegy 0,15, a devizacsere-ügyletek hozamai pedig 0,63 százalékra estek. Néhány lépés talán meglepetést okozott, de összességében az MNB világos célokat tűzött ki, és ezt transzparensen kommunikálta. A kamatfolyosó tetejét azért kellett 0,9 százalékra csökkenteni, hogy a bankközi kamat ne mehessen az alapkamat fölé. A finomhangoló eszközök, ezek között is a devizacsere-ügyletek használatát a likviditási feltételek megváltozása tette szükségessé. Mindenki azt várta, hogy a GDP-arányos kétszázalékos költségvetési hiányprognózis mellett az év során az állam folyamatosan költ, így nő a likviditás a rendszerben. Ez elmaradt, illetve az év végére tolódott. Azt gondoljuk, hogy számos okból fontos a két százalék körüli hiány elérése.

Egyes elemzők szerint a nem konvencionális eszközök használata miatt nehezebben prognosztizálható az MNB politikája. Mit gondol erről?

– A piaci szereplőknek idő kellett, hogy megértsék és elhiggyék, a kibővített monetáris eszköztár sikeresen működtethető. Az alapkamat további csökkentése nem kívánatos hatásokat válthat ki. Az alapkamat tartós tartása, a várakozások horgonyzása támogatja a piaci szereplők hosszú távú gazdasági döntéseit. Eközben a nem konvencionális eszközök használatával külön-külön, célzottan tudunk hatni a kulcsfontosságú piacokra, így a transzmisszió hatékonyabb. Mára kijelenthető, hogy a monetáris tanács döntései nyomán átalakított eszköztár jól vizsgázott, a piaci szereplők megértették és bizalmat szavaztak az új rendszernek.

Meddig maradhatnak fent a laza kondíciók?

– A laza monetáris kondíciók fenntartására törekszünk, sőt egy kisebb mértékű további lazításra is van lehetőség. Emiatt döntött úgy a monetáris tanács, hogy 2017 első negyedévének végére a három hónapos betétállomány maximuma 900-ról 750 milliárd forintra csökken. Szükség esetén a monetáris tanács óvatos lépésekkel, nem konvencionális eszközöket használva, további fokozatos monetáris lazításról dönthet. Mindeközben az alapkamat akár 2018–2019-ben is tartósan alacsony szinten maradhat.

Miként szeretnének átállni az aktív oldalra, hogy ne betétet gyűjtsön az MNB, hanem hitelező legyen?

– Nincs mérlegcélunk. A jelenlegi monetáris eszköztárat egy likviditástöbbletes rendszerben – tehát amikor az MNB mérlege passzív oldalon van – könnyebb működtetni, a laza monetáris kondíciók fenntartása így hatékonyabb. Az aktív oldalra való átállás akkor következhet be, ha a jegybank mérlege tovább szűkül, a likviditástöbblet eltűnik. Ennek a folyamatnak a sebessége és az átállás időzítése azonban a monetáris politikai lépések függvénye, ami mindenkor az inflációs cél elérésének van alárendelve.

A Federal Reserve (Fed) szigorítása nem okoz gondot?

– Eddig még nem látott mértékű divergencia van a Fed és az Európai Központi Bank (EKB) között. A Fed szigorító szakaszba lépett, további kamatemelés jöhet, az EKB viszont meghosszabbította az eszközvásárlási programját, így itt a laza monetáris kondíciók továbbra is fennmaradnak. Ez lehetőség ad arra, hogy Magyarországon is fenntartsuk a történelmileg alacsony piaci kamatokat. Ma már az öt év alatti magyar hozamgörbe nemcsak a lengyel, hanem az USA-beli hozamgörbe alatt van.

Miután sikerült leszorítani alacsony szintre a kamatokat, várható, hogy bővülni fog a hitelezés?

– Az alacsony piaci kamatkörnyezet kétféle hatást gyakorol a hitelezésre. Egyrészt a fennálló állomány hitelkamatainak átárazódásán keresztül minden ügyfélnek alacsonyabb a költsége, másrészt az újonnan meghirdetett, egyre olcsóbb hitelek növelik a hitelfelvételt. A jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben könnyebb a Növekedési Hitelprogramot (NHP) kivezetni, hiszen a bankok piaci alapon közel hasonló kondíciók mellett is tudják a kkv-ügyfeleket hitelezni. Az MNB hitelprogramjai közül a Piaci Hitelprogram (PHP) természetesen további két évig folytatódik, ami segítheti az átállást. A bankoknak 2017 első negyedévének végéig kell dönteniük, hogy ugyanazt a kkv-hitel-növekedést vállalják-e 2017-ben, mint 2016-ban. Ha ezt nem teszik, akkor le kell zárniuk a jegybankkal kötött kamatcsereügyleteiket.


Visszaeshet a hitelezés az NHP kivezetésével?

– Az NHP kivezetése nem fogja érzékenyen érinteni a vállalati és a kkv-hitelek alakulását, mivel a jegybank „helyébe léphet” az EU-s források lehívásának felgyorsítása, az állami bankok nagyobb aktivitása, valamint remélhetőleg a garanciaszervezetek várhatóan nagyobb kockázatvállalása is. A jelenlegi hitelgarancia-szervezetek kkv-portfóliójának beváltási aránya 2,5 százalék, miközben a teljes kkv-hitelállományon belül a bedőlési arány öt százalék körüli. Ebből nagyon jól látszik, hogy nagyobb kockázatvállalásra van szükség ezen szervezetek részéről. Mindennek következtében nemcsak idén, hanem jövőre is 5–10 százalék között maradhat a kkv-hitelállomány növekedése.

Lát itt kockázatot?

– Az NHP helyettesítése mennyiségi oldalról megtörténhet, ugyanakkor a minőséggel problémák lehetnek. A „jó” minőség azt jelenti, hogy az NHP keretében hosszú futamidő (maximum tíz év), fixen alacsony (2,5 százalékos) kamat mellett jutottak forráshoz a kkv-k. Az NHP lezárását követően várhatóan a futamidő rövidebb lesz, fix kamatozású, beruházási hitelekhez pedig nehezebb lesz hozzájutni. Lesz minőségi romlás, de a bankrendszer idővel képes lesz a lezárás után lépésről lépésre javítani a feltételeken.

Lehet-e számítani jövőre kkv-k tőzsdére lépésére?

– A kkv-szektor finanszírozása kiemelt prioritású, fontos, hogy a tőkepiac, a tőzsde is nyisson feléjük. A tőzsde legfontosabb feladata a kkv-k  tőkepiacának fejlesztése, 2017-ben cél legalább öt kkv tőzsdére segítése. Ma már sokkal több vállalat tudja, hogy mi a tőzsde jelentősége. Egyre több piaci szereplőtől halljuk, hogy nagyon sok kkv érdeklődik a tőzsdére lépés lehetőségeiről. Áttörést az hozhat, ha többen valóban tőzsdére tudnak lépni. Ezzel egy olyan elitkategóriába kerülnek, ahol sokkal könnyebben lehet üzletet kötni, így sokaknak a tőzsde versenyelőnyt jelent.

Viszont sokkal transzparensebben kell működniük.

– Ha egy vállalat méretben növekedni akar, akkor ezt úgy tudja megtenni, ha egyre nagyobb tőkével rendelkezik, ennek egyik forrása a tőzsde. A tőzsdére lépés előnye sokkal nagyobb annál, mint hogy rendszeres, nyilvános beszámolót kell készítenie.

Hogyan alakulhat a lakossági hitelezés?

– Idén itt is fordulatot látunk, 2016 második felében a háztartási szektor nettó hitelfelvevővé vált, viszont összességében idén még csökkenhet a hitelállomány. 2017-ben már egy százalék feletti növekedést várunk, 2018-ban pedig a bővülés dinamikája az öt százalékot is elérheti. A lakáshitelek gyors felfutását az állami programok (CSOK) és az alacsony kamatkörnyezet is támogatják. Nagyon oda kell figyelni azonban, hogy a hitelezés egészséges szerkezetben valósuljon meg, mert tanulni kell a múlt hibáiból. Már nem arról szól a történet, hogy deviza- vagy forintalapú a hitel, hanem arról, hogy változó vagy fix kamatozású, mekkora az önrész, illetve a jövedelemarányos törlesztőrészlet, azaz milyen adósságfékszabályok érvényesek. Véleményünk szerint kulcskérdés a kamatfelár mértéke is, hiszen ma a magyar lakáspiacon a hitelfelár öt százalékpont körüli, ami kétszer akkora, mint a régióban – ezt csökkenteni kell. A kamatfelárak leszorításához szükséges a bankok közötti árverseny növelése, ehhez a termékek összehasonlíthatóságának javítására, a bankváltás ösztönzésére, így a hitelkiváltás magas költségeinek, időigényének mérséklésére és adminisztratív korlátok lebontására van szükség.

A hitelfelvétel, a jövedelmek növekedése, vagyis összességében az erősebb fogyasztás sokak szerint inflációs hatású lesz. Erre kell reagálnia az MNB-nek?

– A béremelések és a járulékcsökkentések ellentétes hatásai aggregált szinten várhatóan kioltják egymást, így ez nem okoz költségoldali árnövekedést. Az aszimmetriák miatt elképzelhető, hogy lesznek olyan ágazatok, amelyekben mutatkozik inflációs hatás, de ez makroszinten nem eredményez túlzott áremelkedést. Igazán a nagyobb jövedelem által hajtott fogyasztásélénkülés növelheti az inflációt. Összességében azonban az infláció idén és jövőre is a háromszázalékos cél alatt alakul, és azt várhatóan 2018 első felében éri el. Eközben a GDP bővülése 2017-ben 3,6 százalék körül lehet, de egy 4 százalék körüli növekedés sincs kizárva jövőre. Mindez lehetőséget teremt a laza monetáris kondíciók tartós fenntartására.