Kiküldetés: jobb mint vakon nekivágni

Amióta a magyar munkavállalók számára is megnyílt a korlátozásmentes európai uniós munkaerőpiac az uniós munkáltatók munkavállalási engedély nélkül foglalkoztathatnak magyar állampolgárságú munkavállalókat. Megszűnt a korábbi engedélyezési eljárás, amely sok esetben ahhoz vezetett, hogy az uniós külföldi munkáltató csak körülményes engedélyezési eljárások után tudta alkalmazni a magyar munkavállalót.

E fordulóponttal magyar munkavállalók tízezreinek nyílt lehetősége arra, hogy jobb fizetés reményében, otthagyva eddigi magyarországi munkáltatóját, egyéni munkavállalóként szerencsét próbáljon az uniós nyugat-európai munkaerő piacon, munkát, munkáltatót találjon szakmájának, végzettségének megfelelően. Ezzel sokan éltek is: óvatos becslések szerint is legalább három-négyszázezer magyar dolgozik jelenleg a határainkon túl. Sokan anélkül vágnak neki a külföldi kalandnak, hogy alapvető ismeretekkel, vagy nyelvtudással sem rendelkeznek. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) szerint azonban van egy biztonságosabb lehetőség is arra, hogy szerencsét próbáljunk külföldön.

Az egyéni munkavállalás buktatói

A legnagyobb problémát természetesen a nyelvi akadályok jelentik. Ahhoz, hogy egy munkavállaló végzettségének megfelelő és ezzel arányos fizetést kapjon, az említett országokban jól kell beszélnie a német nyelvet, hiszen munkáltatója elvárja, hogy utasításait maradéktalanul és félreértés nélkül értse meg a munkavállaló. Tekintettel arra, hogy a munkahelyen idegen nyelven beszélő munkatársakkal kell együtt dolgozni, senkitől nem várhat segítséget a nyelvi akadályok leküzdésében, azaz nincs tolmács.
A munkáltató is abban érdekelt, hogy olyan munkavállalót alkalmazzon, aki jól beszéli például a német nyelvet, tehát egy munkahely elnyerésének alapvető feltétele a jó nyelvtudás.

Ha a munkavállaló elnyerte a megpályázott munkahelyet, szüksége lesz lakóhelyet választani. A nyugati nagyvárosokban, de kisebb településeken is nagy a lakáshiány, illetve egyre megfizethetetlenebb árú lakhelyet kínálnak a bérbeadók. Számítani kell tehát arra, hogy a jól csengő havi fizetésnek legalább mintegy harmada vagy akár fele csak a lakbérre és a rezsiköltségekre el is megy.

Amennyiben a munkavállaló családostól kíván költözni, célszerű figyelembe venni, hogy a munkavállaló el tudja-e tartani a házas- vagy élettársát, illetve a családját a havi keresetéből? Ha nem, akkor felmerül a kérdés, hogy a házas- vagy élettársnak milyen esélyei vannak az elhelyezkedésre az adott országban valamilyen munkáltatónál? Amennyiben iskoláskorú gyermek is költözik, figyelembe kell venni annak érdekeit is: mennyiben töri meg tanulmányait illetve fejlődését az, hogy idegen nyelvi és kultúrkörnyezetbe kerül.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy tapasztalatok szerint előfordulhat, hogy a munkáltatók, bár szigorúak a munkavállalókra vonatkozó foglalkoztatási feltételek, több esetben próbálják a külföldi jogszabályokat kevésbé ismerő munkavállalóikat félig-meddig legális „trükkökkel” így vagy úgy megrövidíteni. Természetesen ezek ellen fel lehet lépni a jog minden eszközével, de egy külföldi ügyvéd vagy egy munkaügyi bírósági eljárás jelentős anyagi ráfordítást von maga után.  Különös odafigyelést igényel a munkaerő közvetítők rövid hirdetési szövegei mentén felkerekedni, alapos, részletes információk nélkül kockáztatni!

A kiküldetés biztonságosabb

A kiküldetés mint foglalkoztatási forma immáron 30 éve elérhető a magyar munkaerőpiacon: ebben a foglalkoztatási formában a magyar munkavállalókat a magyar munkáltatójuk egy meghatározott időre küldi ki pl. Ausztriába vagy Németországba munkavégzésre, úgy, hogy a munkavállalónak megmarad a magyarországi munkahelye, a kiküldetés idején is a magyar társadalombiztosítási hálóban marad, valamint a külföldi foglalkoztatása idejére is a magyar munkajogi szabályok vonatkoznak rá. A kiküldetés maximum 2 évig tart, majd kéthónapos magyarországi munkavégzés után a munkavállaló ismételten kiküldhető.

Jelenleg mintegy 500-600 azoknak a magyar cégeknek a száma, amelyek Magyarországon kívül pl. Németországban is vállalkoznak olyan formában, hogy az elnyert megrendeléseket Magyarországról kiküldött munkavállalóikkal teljesítik. A munkavállalási forma lényege, hogy a munkavállaló alapvetően Magyarországon dolgozik, de a németországi megrendelés teljesítése idejére munkáltatója külföldre küldi ki. A kiküldetés ideje maximum két év lehet, de a két év lejártát követően két hónapos magyarországi munkavégzés után a munkavállaló ismét kiküldhető tartós munkavégzésre, ismételten maximum két évre. A kiküldetés nem igényel nyelvtudást. A munkáltató rendszerint úgy szervezi, hogy a csoportosan kiküldött munkavállalók közül egy valaki, a csoportvezető, beszéljen németül.

Az osztrák és németországi munkákat a csoportok olyan munkaidőkeretben végzik, hogy havonta legalább egy alkalommal, több napra haza tudjanak látogatni. Ezért nem szükséges, hogy a család kiköltözzön Németországba, ugyanakkor pedig megoldott a rendszeres hazalátogatás. A munkavállalók megkapják a mindenkori, az egyes szakmákra előírt külföldi bruttó órabéreket, erre a magyar munkáltatójuknak kötelezettséget kell vállalniuk a külföldi hatóságok felé.

A kiküldött munkavállalók szálláskeresését és a szállás költségeit csaknem minden esetben a magyar munkaadó viseli, tehát a bruttó bérből a szállásköltségre nincs külön kiadása a munkavállalónak. A munkáltató köteles viselni a munkakezdés előtti németországi kiutazás, valamint a munkavégzés befejeztével a hazautazás költségeit. A munkavállaló kizárólag a magyar munkáltatójával áll munkaviszonyban. Ennek értelmében bármilyen munkaügyi vitát a magyar munkajog szerint kell lefolytatni, magyar munkaügyi bíróság előtt.