Továbbra is égető probléma az áfacsalás

Immáron több évtizedes probléma a magyar gazdaságban az áfa visszaigénylésével kapcsolatos visszaélések kérdése. Az Európai Bizottság adatai szerint a be nem szedett áfa közel 140 milliárd euró kárt okoz a tagállamoknak évente – közölte a Deloitte.

Magyarországon ez a kiesés eléri az évi 1,2 milliárd eurót (400 milliárd forint). Az adóhatóság komoly erőfeszítéseket tesz a fiktív számlákat kibocsátó és befogadó vállalkozások felkutatására. Döntéseivel gyakran olyan vállalkozásokat is sújt, amelyek ártatlanok.

De mit ellenőriz az adóhatóság? Miként lehet elkerülni az indokolatlan büntetést? A Deloitte MeetingRequest podcast sorozatának legújabb epizódjában egyebek mellett ezeket a kérdéseket járják körbe a Deloitte Legal adóperes szakértői.

Az áfakijátszók elleni küzdelem rendkívül nehéz, hiszen a módszerük egyszerű: fiktív számlával olyan adót kérnek vissza a költségvetéstől, amelyet senki sem fizetett be, azaz hamis számlát váltanak pénzre. Az áfakijátszás intézménye évtizedek óta él és virágzik itthon és külföldön egyaránt

– szögezi le dr. Harcos Mihály, a Deloitte Legal peres csoportjának vezetője, aki szerint az áfacsalás visszaszorítására két módszer kínálkozik.

Vagy az adóhatóság elcsípi a csalókat, vagy a fiktív, azaz valótlan adatokat tartalmazó számlákat befogadó cégeket ellenőrizve igyekszik megakadályozni, hogy azok jogtalanul igényeljék vissza az áfát. Előbbi esetben azért nehéz az adóhatóság dolga, mert általában vagyonnal nem rendelkező, fantomcégek „gyártják” a hamis számlákat, amelyeket ha el is csípnek, nem lehet behajtani rajtuk az áfát. Utóbbi esetben viszont gyakran a jóhiszemű vállalkozásokat bünteti a NAV az áfa visszaigénylésének megtagadásával.

Mit vizsgál a NAV?

A fiktív számlákkal kapcsolatos joggyakorlat folyamatosan változik, azonban egy dolog állandó: az, hogy milyen bizonyítékokat használ az adóhatóság. Alapelv, hogy először a számla kibocsátóját vizsgálják. Olyan alapvető adatokat néznek, mint hogy a gyanús cég elérhető-e a székhelyén, van-e alkalmazottja, végez-e valódi gazdasági tevékenységet?

Gyanús jelek után kutatva folyamatosan figyelik a nyilvános adatbázisokat, például a cégkivonatok változását vagy az adóslistákat, az adóbevallásokat, az adózási morál változásait. Tüzetesen megvizsgálják a számlával igazolt ügylet körülményeit is, például hogy van-e valódi termék, illetve az üzletelő felek milyen kapcsolatban állnak egymással?

Ha az adóhatóság feltárta, mi is történhetett, akkor megvizsgálja a számlát befogadó vállalkozást is. Ritka az az eset, mikor az adott cég pontos összegzést kap a NAV-tól, hogy a hatóság pontosan mit tárt fel és miért tartja felelősnek. Gyakoribb, hogy nem bizonyítja a számla befogadójának felelősségét, csupán a vizsgálat alapján gyanúsnak találja azt – hívja fel a figyelmet dr. Schütt Attila, a Deloitte Legal adóperes csoportjának szakértője.

Milyen megállapításokat tesz a NAV?

Áfacsalási ügyben általában három féle megállapítással zárul a vizsgálat. Vagy arra hivatkozva tagadják meg az áfalevonást, hogy nem történt meg a számlával igazolt gazdasági esemény, vagy azért, mert, bár a gazdasági esemény megvalósult, de az nem a számlán szereplő felek között ment végbe, vagy pedig azért, mert az ügylet ugyan a számlán szereplő felek között megvalósult, de a vevő tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a számla befogadásával adókijátszásban vesz részt.

A gyakorlatban a vizsgálatok 70 százaléka az első két ok valamelyikének megállapításával zárul. Ezen belül is háromnegyed részben a második indok a leggyakoribb, azaz hogy a számlán szereplő cégek valamilyen okból – például a személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt – nem teljesíthették a szóban forgó gazdasági tranzakciót.

Bírósági ítéletek a jóhiszemű vállalkozások védelméért

Az elmúlt időszakban két olyan fontos Európai Unió bírósági döntés is született, amely nagymértékben megkönnyíti a számlabefogadó vállalkozások helyzetét és az adóhatóságot ellenőrzési gyakorlatának újragondolására késztetheti. Egyrészt, az Európai Unió bírósága kimondta:

önmagában véve nem számít adókijátszásnak, ha egy vállalkozás nem rendelkezik egy-egy gazdasági ügylet teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel.

Ugyanakkor kimondta azt is:

a számlát befogadónak az alapvető ellenőrzési lépéseket meg kell tennie, de többletkövetelményt az adóhatóság nem állíthat elé.

Korábban a NAV előírta azt is, hogy a magyar számláknak a számviteli törvénynek is meg kell felelniük, ami az uniós szabályokon felüli követelményt állított a gazdasági élet szereplői elé. Ezt a követelményt szintén jogsértőnek ítélte az Európai Unió Bírósága – tette hozzá dr. Bereznai Henrik, a Deloitte Legal adóperes csoportjának szenior tanácsadója.

Ezen kívül – a számlabefogadókat ugyancsak pozitív módon érintő – bírósági döntést hozott a Kúria is a közelmúltban, amikor kimondta: az eddigi gyakorlattal szemben az adóhatóságnak konkrét bizonyítékokkal kell azt alátámasztania, hogy a számlabefogadó igenis aktívan részt vett az adókijátszásban, amelyből hasznot is húzott.

E körben tételesen fel kell tárni és bizonyítani, hogy milyen cselekményekkel vett részt az adókijátszásban a számlabefogadó. Ha ezt a NAV nem tudja igazolni, úgy köteles annak bizonyítására, hogy a számlabefogadó gondatlanul járt el. Ellenkező esetben nem tagadhatja meg az áfa levonását. A Kúria döntése azért fontos, mert attól csak kivételes esetben és akkor is csak megfelelő indokolással lehet eltérniük a bíróságoknak.

Az EUB és a Kúria döntései miatt hosszabb távon a NAV jelenlegi ellenőrzési módszere vélhetően jelentősebb változásokon fog átmenni. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, legalább fél év el fog telni az új metódus megjelenéséig. Addig a vállalkozásoknak a régi elvárásoknak megfelelően kell eljárniuk egy-egy számla befogadásakor, azaz nem árt alaposan ellenőrizni, vajon jogszerűen működik-e a számlát kibocsátó partner. Ha ennek ellenére mégis vita támad az adóhatósággal, nem szabad azonnal bedobni a törülközőt, hiszen látható, hogy a terület folyamatosan változik – hívta fel a figyelmet dr. Harcos Mihály.