Át kell segíteni a munkaadókat a bajon

Elnök úr, amikor négy hónapja beszélgettünk, azt a reményét fejezte ki, hogy a megye gazdasága az év végére kiheveri a válságot. Most ismét felszökött a megbetegedések száma, sőt még ön is megfertőződött. Elromlottak a kilátások?

Senki nem tudta előre felmérni, és még most se tudja, mekkora veszteséget okoz a járvány második hulláma. Az biztosnak látszik már most, hogy jobban megviseli a társadalmat, mint az első hullám után sokan gondoltuk. Magyarország mind a járvány, mind a gazdaság szempontjából nagyban kiszolgáltatott az európai viszonyoknak. Fontos megtalálni az észszerű egyensúlyt, hogy meg tudjuk védeni a járványtól a lakosság egészségét, ugyanakkor ne éljük fel a jövő lehetőségeit, megóvjuk a vállalkozások működőképességét.

Lehet most kérni sok támogatást, de nem lehet cél olyan mértékben adósságba csúszni, ami megakadályozhatja a következő évek gazdasági növekedését.

Mérhetjük Németország vagy Ausztria példáihoz a támogatási igényeinket, de tudatában kell lenni, hogy a magyar gazdaság teherviselő képessége nem ugyanakkora. A legnagyobb baj, hogy egyelőre nem látszik, mikor lesz vége a járványnak.

A feldolgozóipar, az élelmiszeripar, az agrárszektor, valamint a szolgáltatások egy része jól működik a megyében, az idegenforgalom és a vendéglátás ugyanakkor a padló közelében van. A szakemberek se tudják megjósolni, mikor állhat vissza a normál élet, de tarthatunk tőle, hogy a jövő év közepéig még elhúzódik ez a rendkívüli helyzet.

Áthidalható ez az időszak állami segítséggel?

Látható, hogy az említett szolgáltatásokban, valamint az építőiparban és más területeken is főleg a kisvállalkozások küszködnek jelentős nehézségekkel, és félő, hogy az alkalmazottak nagy részétől meg kell válniuk. Olyan segítségre és támogatásra van szükség, amely a vállalkozásoknál jelentősen csökkentené a foglalkoztatás terheit, a bérek egy részét átvállalja, így biztosítva, hogy a járvány elmúltával minél gyorsabb és hatékonyabb lehessen az újraindítás. Mindemellett nagyon fontos – megfelelő kormányzati beavatkozással – a minél nagyobb fizetőképes kereslet megtartása. Ennek értelmében fontos intézkedés volt a kamara javaslatára az éttermek bezárása után a kiszállított ételek áfájának 5 százalékra csökkentése.

A vendéglátóipar jelentős bértámogatást is kap.

Mindezeket és a hasonló támogatásokat a szállodaiparra is szükséges lenne kiterjeszteni. Célszerű lenne a más, nehéz helyzetben lévők, főleg a kis- és középvállalati szektor számára a munkabért terhelő költségek átmeneti csökkentése vagy elengedése is. A támogatási lehetőségek egyre szélesebb körben jelennek meg – ilyen az új Széchenyi Turisztikai Kártya is –, fontos, hogy azokat minél több vállalkozás megismerje és igénybe is vegye.

Reméljük, hogy az európai uniós források is mielőbb rendelkezésre fognak állni, lendületet adva a gazdaság járvány előtti pályára állításának. Az egész Európai Unióban ez a prioritás, amelynek felül kell írnia minden egyéb befolyásoló feltételt. Ehhez reményt ad a német EU-elnökség is, hiszen nagyon sok meghatározó német cég működik Magyarországon, és miattuk is fontos a mielőbbi dinamikus gazdasági növekedés.

Hajdú-Bihar a kevésbé iparosodott megyék közé tartozik, ugyanakkor az ipari termelés a tavalyi 10 százalék után az első fél évben 3,2 százalékkal tudott növekedni, pedig országosan nagy volt a visszaesés a járvány miatt. A beruházások volumene is alig csökkent a megyében. Ezt hogy csinálták?

A korábbi eredmények most kezdenek beérni: sokan hoztak ide tőkét, és ezek a befektetések most termőre fordulnak.

Most az a fontos, hogy a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok is fel tudjanak nőni ehhez a feladathoz, emelni tudják a bevételüket és akár az exportjukat is. A beruházások is azt jelzik, hogy megmaradt a külföldiek érdeklődése.