Az infláció mérésének titkait osztotta meg a KSH

A fogyasztóiár-index a háztartások által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező átlagos árváltozását méri. A megfigyelésre előzetesen kiválasztott termékek és szolgáltatások árát összeírók gyűjtik az üzletekben minden hónapban – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal podcast-adásából, amelynek témája a fogyasztóiár-index számítása volt.

A gyakrabban emlegetett infláció kifejezés és a fogyasztóiár-index hasonló fogalmak,

ám előbbi egy tágabb közgazdasági meghatározás, amely például azt sem határozza meg, hogy minek az árváltozását kell figyelembe venni. Ennek az elméleti fogalomnak pedig a fogyasztóiár-index ad egy gyakorlatban is alkalmazható, a statisztika által mérhető értelmezést.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy a fogyasztóiár-index az infláció mérőeszköze

– mondta Quittner Péter, a KSH Nemzeti számlák főosztály Fogyasztói árak osztályvezetője.

A szakember kitért az adatgyűjtés módszerére is: a több mint száz összeíró minden hónapban előre meghatározott napokon járja a kijelölt, hozzávetőleg 11 ezer összeíróhelyet (hiper- és szupermarketeket, kis boltokat, továbbá böngésznek a webshopok kínálatából és felkeresnek egyéni vállalkozókat is). Az üzletekben felírják az előre meghatározott termékek és szolgáltatások árát. Az összeírók mindig pontosan ugyanazon termékek árát jegyzik fel, hogy összehasonlítható legyen az árváltozás.

Mivel lehetetlen az országban kapható valamennyi termék és szolgáltatás árát megfigyelni, ezért 2020-ban 975 darab úgynevezett „reprezentáns” árát írták össze. A megfigyelt termékeket és szolgáltatásokat minden év végén felülvizsgálják; elhagynak reprezentánsokat vagy beemelnek újakat.

2020-ban többek között a rizs- és zabital került be a megfigyelt termékek körébe

– mondta Quittner Péter.

A szakember kitért nemzetközi példákra is. Elmondása szerint külföldön is nagyrészt árfelírók jegyzik fel az üzletekben az árakat, ezt néhol más adatforrással is kiegészítik (például a termékek vonalkódján található, ún. szkenner-adatokkal).

Egy másik új adatgyűjtési technika a web scraping, melynek lényege, hogy egy robot legyűjti az interneten fellelhető termékek és szolgáltatások árát.

A módszer előnye, hogy olcsó és sok adattal szolgál, ám hátránya, hogy nem válhat kizárólagos adatgyűjtési technikává, ugyanis nem minden termékre és szolgáltatásra található ár az interneten, illetve ha van is elérhető ár, az nem feltétlenül reprezentatív az egész országra nézve.

Az adásban szó esett arról is, hogy

sokan nagyobb inflációt érzékelnek, mint amit a KSH közöl, vagyis a fogyasztóiár-növekedés és az árak emelkedésének szubjektív érzékelése között eltérés van.

Quittner Péter szerint ezzel a témával egy teljes tudományág foglalkozik, amely a közgazdaságtan, a statisztika-matematika és a pszichológia határterülete. A szakember szerint az érzékelt és a mért árváltozás közötti eltérés legfőbb oka az lehet, hogy a statisztikai hivatalok olyan fogyasztói kosárral számolnak, amely minden háztartás átlagos fogyasztását igyekszik figyelembe venni, az egyének, az egyes háztartások fogyasztása ugyanakkor eltér ettől. Az emberek emlékei is befolyásolják az áremelkedés általuk becsült értékét.

Quittner Péter szerint ennek oka, hogy a rendszeresen, illetve a gyakrabban vásárolt termékek áremelkedésére jobban emlékszünk, mint azokéra, amiket csak eseti jelleggel, ritkán vásárolunk. A harmadik ok, amely magyarázza a tényleges és vélt árváltozás közti különbséget, az egy újabb pszichológiai tényező: emlékeinkben tovább élnek a negatív tapasztalatok, így az áremelkedés is. Emiatt arra jobban emlékezünk, mint az árcsökkenésre vagy az árak változatlanságára.

A tavalyi évben drágultak az élelmiszerek, ám az üzemanyagok ára csökkent. Míg előbbire sokan emlékeznek, addig utóbbira kevesebben

– zárta mondandóját Quittner Péter.