Egyre tudatosabbak a magyar cégek a szellemi tulajdon területén

A szabadalmi jogok, iparjogvédelem kérdésköre az egyre gyorsuló technológiai fejlődés árnyékában mennyire vált ismertté, fontossá az elmúlt években?

Nehéz erre egzakt választ adni. Én személy szerint azt tapasztalom, hogy az ügyfélköröm és általában az innovatív vállalkozások egyre tudatosabban járnak el e téren. Egyre fontosabb számukra a szellemi tulajdon, azonban sokszor nem a pozitív tapasztalatok, hanem egy-egy kudarc hívja fel a figyelmüket arra, hogy ezzel foglalkozni kell, és emiatt fordulnak szakemberhez.

Fontos, hogy szakemberhez forduljanak?

Egyértelműen igen. A szellemi tulajdon védelmének nemzetközi, európai és nemzeti szintű szabályozása is van, amelyek az elmúlt évtizedekben egyre komplikáltabbak, szerteágazóbbak lettek. Éppen emiatt egyre nehezebb egy szervezeti vezetőnek, döntéshozónak átlátni őket.

Magyarországon még mindig nem elég tudatosak a vállalkozások, ha a szellemi tulajdon védelméről van szó, míg külföldön ez természetes egy magára valamit is adó vállalkozás számára.

A gazdasági bűncselekmények között mekkora az arányuk a szellemi tulajdon elleni bűncselekményeknek?

Ezeket az ügyeket én nem feltétlenül nevezném gazdasági bűncselekménynek, hiszen a többségük nem is büntetőper. Döntő hányaduk polgári jogi per, és főleg szellemi tulajdonnal összefüggő konfliktusokból adódik. A technológiai transzferen alapuló ügyeknél 1-2 százalék a szellemi tulajdonhoz köthető konfliktusok előfordulási valószínűsége. Ez nem nagy szám, azonban ha előfordul, akkor óriási pénzeket mozgat meg, és nagyon hosszú ideig is eltarthat.

Melyik iparágak érintettek leginkább a szabadalmi jogokhoz kötődő vitákban?

A konfliktusok iparágtól függetlenül megvannak. Az egészségipar és a gyógyszeripar nagyon intenzíven használja a szellemi tulajdonok monopoljogait. És a gyógyszeripari perek nagyon zajosak szoktak lenni, gyakran párhuzamosan több bíróság előtt zajlanak, és nagyon nagy pénzösszegeket mozgatnak meg. De ugyanúgy telekommunikációs cégeknél és az élelmiszeriparban is hallhatunk számos ilyen perről.

Érdekes volt az a helyzet, amit a világjárvány hozott. Óriási erőket mozgattak meg a kormányok és a vállalatok a koronavírus elleni vakcinák és a betegséget kezelő gyógyszerek kifejlesztésére. Amikor ez sikerült, akkor adódott a kérdés, hogyan lehet őket logisztikailag és a kapacitás szempontjából globálisan elterjeszteni. Ennek az egyik korlátját a szellemi tulajdonjogok is képezhették. Itt vetették be a kényszerengedélyezés jogintézményét, melynek értelmében amennyiben a szabadalmi jog tulajdonosa nem akarna licenszt adni más szereplőnek a szellemi termékének használatára, akkor ezt egy bírósági döntés fogja helyettesíteni. A döntés peres úton megtámadható, ami hosszú vizsgálatot is eredményezhet. Ezt az engedélyt jelenleg közegészségügyi kényszerengedélynek hívják, és azt a cél szolgálja, hogy a szabadalmazott technológiák monopoljogai ne akadályozzák a technológiák terjedését, és a járvány elleni küzdelmet.

A Danubia az év első felében indította útjára szabadalmi jogi piacterét. Mi ennek a platformnak a célja, és melyek az első szűk fél év tapasztalatai?

Több célja is van. Kínálati oldalról az, hogy azok a szereplők, akik nem rendelkeznek még gazdasági partnerkapcsolatokkal, képesek legyenek felkínálni az oltalmazott szakmai tudásukat az érdeklődőknek. A keresleti oldal szereplői közzétehetik, hogy milyen területen keresnek innovatív technológiai megoldásokat, vagy éppen milyen technológiai építőkő hiányzik az új termékükhöz, amelyhez kompetenciákat keresnek. A Danubia IP piactér lényegében egy olyan platform, amelyet a hagyományos ágazatokban (ingatlanok, ingóságok) már ismerhetünk. Ezekkel és más ágazati piacterekkel szemben a piactéren van egy olyan szakértői háttér, amely a szellemi tulajdonnal kapcsolatban valódi menedzsmenttámogatást tud nyújtani akkor, ha a felek egymásra találnak. Erre a tapasztalatok szerint szükség is van, ugyanis az érdeklődés kifejezése csak az első és legkorábbi lépés, a neheze csak ezután jön, például a bizalmi korlátok lebontásával. A legtöbb licencszerződés esetében az együttműködő vállalatoknak gyakran 20-25 éves szakmai, partneri kapcsolatuk van. Itt kerül képbe a szabadalmi jogi szakértői támogatás, amely ennek a bizalmi kapcsolatnak a kiépítésében tud segítő kezet nyújtani.