Mérföldkőhöz ért a hazai sporttámogatás

Jövőre átlépheti az 1000 milliárd forintos mérföldkövet azoknak a támogatásoknak az összege, amelyek társaságiadó-kedvezmény (TAO) formájában áramlanak a magyar sportba. A rendszer 2011-es létrehozása óta ugyanis eddig összesen 923 milliárd forint került az egyesületekhez és szakszövetségekhez a nyereséget termelő vállalkozások adójából, a Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet szerint pedig

jövőre az ideivel megegyező mértékű, 124,9 milliárd forint lehet az ez irányú támogatási igazolások együttes értéke.

A TAO-források felosztása annyiban viszont változik, hogy az eddigi 41,365 milliárd forint helyett jövőre 37,2 milliárd fordítható építési beruházások megvalósítására, míg a működési célt szolgáló támogatások összege 83,535 milliárd forintról 87,7 milliárdra módosul.

A sportfinanszírozást számtalan kritika érte az elmúlt években, különösen a labdarúgásban. Az más kérdés, hogyan mérhető a ráfordítások megtérülése, hiszen a többség a válogatott világ- vagy Európa-bajnoki részvételében, illetve az NB I-es klubok Bajnokok Ligája- vagy Európa-liga-szereplésében látja csak a sikert, miközben a TAO-támogatásoknak csupán a 10 százaléka kerül a profi futballba, a többi az amatőröké és az utánpótlásé. A 927 milliárd forintos torta legnagyobb, 39 százalékos szelete a labdarúgásé, a sportág így sem felülreprezentált, hiszen ma Magyarországon minden második igazolt sportoló futballista. A rangsorban a kézilabda második helye sem kérdőjelezhető meg a 23 százalékos részaránnyal, hiszen a labdarúgás után, ahogy egész Európában, úgy itthon is ez a legnépszerűbb labdajáték.

Az összes támogatás fennmaradó bő harmadán a kosárlabda (16 százalék), a vízilabda (10), a jégkorong (9) és a rendszerhez 2017-ben csatlakozott röplabda (3) osztozik.

Rendkívül pozitív változást hozott a magyar sportéletbe a TAO, amelynek bár profi klubok is a kedvezményezettjei, igazán nagy változást a piramis alján, a kisvárosi, falusi sportszervezetek életében idézett elő. Számukra olyan infrastruktúrát, eszközkészletet tett elérhetővé a rendszer, amelyek révén számtalan gyereknek és felnőttnek tudtak kulturált sportolási lehetőséget biztosítani. Vagyis a támogatási források nagy nyertesei az amatőrök, a szabadidősport – állapította meg a VG érdeklődésére Szabados Gábor sportközgazdász. Ezzel együtt számtalan olyan támadási felületet ad a szakember szerint a TAO, amit meg lehetett volna előzni, de még most sem késő helyrehozni. Egyrészt jóval szigorúbb ellenőrzésre van szükség a forrásfelhasználás terén. Úgy látja, sokat javult a kontroll, de ezen a téren magukra lettek hagyva a sportszövetségek, jóval hatékonyabb lenne az állami szintű, egységes fellépés. Másrészt pedig azzal lehet kihúzni a kritikusok méregfogát Szabados Gábor szerint, ha kapcsolati tőkével egyetlen esetben sem lehetne felülírni a szakmai indokokat a támogatások odaítélésekor.  

Tíz éve van TAO-rendszer, de újabb tíz esztendőre remélhetőleg nincs szükség ahhoz, hogy az állami pénzcsap felől a fenntarthatósági szempontokat előtérbe helyezve a piaci alapú finanszírozás felé lépjen a magyar sport

– jelezte a sportközgazdász.

Ebbe ugyanúgy beletartozik a napelemes rendszerek kialakítása és a geotermikus energia hasznosítása a komplexumoknál, mint a központi támogatások mellett a piaci alapú bevételek arányának növelése a klubok költségvetésében, ösztönözve a jegyértékesítés vagy a szponzoráció felfuttatását. Szabados Gábor szerint ehhez a következő 4-5 évnek elegendőnek kell lennie. A forrásbőség egyetlen célja az lehet, hogy a támogatások felélése helyett hosszú távú fejlesztéseket kell végrehajtani. Például az amatőr sportszervezetek működése a TAO utáni időkben nem múlhat kizárólag azon, hogy ad-e pénzt az önkormányzat, és ha igen, akkor mennyit. Olyan hirdetési és marketingértéket kell teremteniük a csapatoknak plusztermékekkel és szolgáltatásokkal, amelyek vonzóvá teszik az együttműködést a helyi, környéki vállalkozóknak.

Bár a kormány 2010 óta stratégiai ágazatként tekint a sportra, a TAO-rendszer fenntartása a kabineten belül sem mindig egységes. Az eredeti terv arról szólt, hogy miután 2011 és 2018 között 640 milliárd forint kiáramlott ezen a csatornán, 2019-től legyen ötvenmilliárd forint az éves plafonérték. Ám miután a sportági szakszövetségek érvelését elfogadta a gazdasági kormányzatot képviselő Pénzügyminisztérium, a sportért felelős államtitkárságot magában foglaló Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig támogatta azt, végül a 2018-as bázisidőszak 124,9 milliárdja lett az irányadó éves keret, ami azóta is érvényben van.

Produktivitási rendszer

A profi labdarúgóklubok kézenfekvő piaci bevétele lehet a nemzetközi kupaszereplésért járó, akár milliárdos nagyságrendű pénzdíj. Erre jó példa a Ferencváros, amely az elmúlt három évből kétszer az Európa-ligában szerepelt, egyszer pedig a Bajnokok Ligájában is megmutatta magát. A zöld-fehéreknél a legnagyobb a szurkolói bázis, a Groupama Arénában a 15-20 ezres nézőszám sem ritka. Ez jó alap a meccsnapi bevételek növelésére, a nyugat-európai kluboknál ez is meghatározó lába a büdzsének. Ide nemcsak a jegy- vagy bérletvásárlás tartozik, hanem minden kereskedelmi forgalomból bejövő összeg, legyen szó büféről vagy ajándékboltról. Ennél azonban sokkal nagyobb pénzt hozhat a konyhára, ha minél több játékoseladással párosul a tehetségnevelés: be kell építeni az arra legérdemesebb fiatalokat az első csapatba, 20-22 évesen pedig értékesíteni szükséges a játékjogukat, akár az öt topliga valamelyikébe. Ehhez illeszkedve a Magyar Labdarúgó Szövetségénél a profi klubok támogatásait az úgynevezett produktivitási rendszer alapján hagyják jóvá. A rendszer 2015-ös működése óta az MTK a legeredményesebb utánpótlásnevelő klub, a 2021–2022-es szezonban viszont jelenleg ezen a téren a Puskás Akadémia áll az élen. A játékosok erősorrendjében Gulácsi Péter, Sallai Roland és Kleinheisler László foglalja el a képzeletbeli dobogót.