Kollega-Tarsoly Dániel: vonzóvá kell tenni a saját forrásból nyújtott hiteleket is

Milyen most a vállalati hitelpiac Magyarországon, érződik-e a hitelkereslet csökkenése az orosz–ukrán konfliktus nyomán?

A közepes méretű vállalkozásoknál egyelőre nem érződik a hitelkereslet csökkenése, ami egyebek között annak is köszönhető, hogy a Széchenyi GO! program már közvetlenül a kivezetés előtt jár, s az elmúlt két-három hétben annyi hitelkérelmet nyújtottak be hozzánk, mint amennyit általában egy negyedév alatt. Az erős kereslet két fő irányból táplálkozik: egyrészt a háború felkiáltójelként hatott a cégekre, arra ösztönözte őket, hogy biztosítsák likviditásukat, gondoskodjanak pénzügyi tartalékaikról. A másik fő elem pedig, hogy az ellátási láncok akadozása, az árak folyamatos emelkedése nyomán a vállalkozások igyekeznek feltölteni készleteiket, minél kedvezőbb feltételekkel és minél hamarabb megkötni a szerződéseiket, ami szintén növeli a finanszírozási igényt. 

Mostanában persze sok helyen lehet olvasni, hogy csökkent a cégek beruházási kedve, ám egyelőre inkább csak a nagyvállalatoknál érezhető, hogy kissé alábbhagyott a lendület. Ez a bizonytalanná vált külső környezet tükrében érthető: most is el kell végezni azokat a stresszteszteket, amelyek megelőzik a jelentősebb beruházási döntéseket, ám ez az energiaárak vagy akár a devizaárfolyamok körüli bizonytalanság és persze a kamatok emelkedése miatt az igen szélsőséges forgatókönyvek figyelembevételét is szükségessé teszi. 

Az elmúlt hónapokban – nyilván az emelkedő forintkamatok hatásaként – jelentősen megnőtt a devizahitelek aránya az új kihelyezésekben. Mennyire lehet tartós ez a trend?

Egyértelmű, hogy a kamatok emelkedése sarkall több vállalatot is arra, hogy a devizafinanszírozás felé forduljon. Ez azonban jelentős kockázat az adott cég és a finanszírozó bank számára is: éppen ezért mi a legtöbb bankhoz hasonlóan csak akkor engedélyezzük a devizában való hitelfelvételt, ha az igénylő vállalat forgalmának a megfelelő része is idegen fizetőeszközben keletkezik.

A vállalati hitelállományban túl nagynak tűnik az éven túli lejáratú – zömmel beruházási célú – hitelek aránya. Mi ennek az oka, és változhat-e e téren a helyzet?

A kedvezményes hitelkonstrukciók valóban eltolták kissé az arányokat a hosszú lejáratú hitelek irányába. Az viszont nem lenne egészséges, ha a vállalkozások a likviditás fenntartására vagy forgóeszközök finanszírozására vennének fel hosszú lejáratú hiteleket. Az a határozott véleményem, hogy „pántlikázni” kell a kölcsönöket, vagyis a megfelelő célhoz a megfelelő konstrukciókat kell rendelni, amit a kollégáim tanácsára az ügyfelek meg is szoktak fogadni.

Milyen kihívások elé állítja a vállalati termékfejlesztést a bizonytalan gazdasági környezet, az állami támogatási programok kifutása vagy éppen a digitalizáció?

A vállalati hitelpiacnak továbbra is nagy az igénye a támogatott termékekre, hiszen a koronavírus-járvány után most a szomszédban zajló háború hatásaival kell megküzdeniük a piaci szereplőknek. A zöldkonstrukciók vagy az EXIM egyes termékei persze most is elérhetők, ám az NHP vagy a Széchenyi GO! után maradt űrt nehéz betölteni. Éppen ezért most az az egyik fő kérdés, hogy milyen módon tudjuk vonzóvá, trendivé varázsolni a saját forrású, piaci forrású termékeket. A nagyvállalati szegmensben pedig – ahol kevesebb az elérhető támogatott konstrukció – nem biztos, hogy azok a hitelek, amelyek eddig alacsony kamatozás mellett működtek, 10 százalék feletti áron is eladhatók maradnak. 

Az egyedi üzletágnál persze – amely nálunk a legalább egymilliárd forintos árbevételű vállalatokat jelenti – némileg egyszerűbb a helyzet, hiszen az ügyfél egyedi igényeihez igazodva ki tudjuk dolgozni a megfelelő, személyre szabott konstrukciót, bár itt is különös körültekintéssel kell mérlegelni a lehetséges kockázatokat. 

Ami pedig a digitalizációt illeti, ezen a területen nagyon ambiciózus célokat tűztünk ki, úgy, hogy közben egy fúzió kellős közepén vagyunk. A három bank egyesülését eredményező transzformáció lehetőséget ad arra, hogy a legjobb gyakorlatokat eltanulhassuk egymásról, diverz csapatokat hozva létre a szervezeten belül. A szinergiaelvárásoknak kulcsszerep jut ebben a folyamatban, hiszen ezek teljesítése nélkül nem tudnánk megvalósítani a magunk elé tűzött célokat. A digitalizáció jelentette feladatokat különösen hangsúlyosan kell kezelnünk, hiszen a versenytársaink is látják ennek jelentőségét. 

Ha már szóba került a transzformáció, hogyan sikerült a Budapest Bank korábbi vállalati ügyfeleit migrálni az MKB rendszereibe, és hogy áll a Takarékbank fúziója?

Március 31-én terveinknek megfelelően sikeresen megtörtént az MKB és a Budapest Bank jogi fúziója. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a korábbi Budapest Bank vállalati ügyfeleit a lehető legmagasabb szinten tudjuk kiszolgálni az MKB informatikai rendszereiből. Ez gyakorlatilag a Budapest Bank ügyfeleinek migrációját jelenti, amit akkor csináljuk jól, ha abból az ügyfelek szinte semmit nem éreznek. A Takarékbank jogi fúziója 2023 májusában történik, ezt követi majd a vállalati ügyfelek migrációja a korábban említettekhez hasonlóan. Ha digitalizációról beszélünk, érdemes még megemlíteni az MKB Bank új elektronikus csatornájának bevezetését, három-négy héten belül elindul ugyanis a kifejezetten a vállalati ügyfeleknek szóló mobilapplikáció. 

A közelmúltban jelentették be a Sberbank portfóliójának megvásárlását is. Ez hogyan érinti a vállalati üzletágat?

Fontos, hogy itt a Sberbank hitelportfóliójának megvásárlásáról van szó: ez hozzávetőleg 330 milliárd forintos állományt érint, amelyből 150-160 milliárd a vállalatoké. Ez nagyjából 35 ezer lakossági és 3200 vállalati ügyfelet érint, az utóbbiakból hozzávetőleg 600 sorolható a már említett egyedi kategóriába. A tranzakció révén 1-1,5 százalékos piaci részesedéshez juthatunk hozzá, úgy, hogy az átvett portfólió kifejezetten jó minőségű. A tranzakció zárása július végén lesz esedékes, készülünk a Sberbank-ügyfelek zökkenőmentes átvételére.

A vállalati üzletág szempontjából hogyan alakult a bankholding vezető bankja, az MKB Bank első negyedéve, és mire számítanak az év további részében?

A korrigált adózott eredményünk 29 milliárd forint volt, jóval a terv felett alakult. A vállalati üzletág által kezelt állomány több mint 20 százalékkal bővült az előző év azonos időszakához képest, a vállalati betétállomány pedig több mint 23 százalékkal. Még a második negyedév is kedvezően alakulhat a vállalati üzletág szempontjából, hiszen – ahogy már beszéltem róla – még nem látszik, hogy jelentősen csökkenne a hitelfelvételi kedv. 

Az elhúzódó háború és az ellátási láncok szakadozása viszont a második fél év kilátásait már jóval bizonytalanabbá teszi, éppen ezért nagyon sok múlik azon, hogy milyen támogatott konstrukciók válnak elérhetővé a válsághelyzettel összefüggésben. Ha tartani akarjuk a terveinket, fenn kell tartani az állomány 10-15 százalékos növekedési ütemét minden egyes szegmensben. Úgy látom, hogy ehhez minden eszközünk meg is van. Ami a hosszabb távú kilátásainkat illeti, abból a szempontból nagyon szerencsés a helyzetünk, hogy a Magyar Bankholding tagjai kitűnően kiegészítik egymást, hiszen mind a három szereplő más-más területeken különösen erős.