Sok a megválaszolatlan kérdés a visszaváltási díjjal kapcsolatban

Egyes kereskedelmi csomagolások, reklámhordozó papírok visszagyűjtésének és kezelésének finanszírozására kitalált, már a kilencvenes évek óta bevett termékdíj mellett jövőre megjelenik az úgynevezett EPR-díj. Ez elsősorban a gyártókat és kereskedőket érinti, de a boltokban a vásárlók is közvetlenül találkozhatnak ezzel. Megjegyzendő, hogy ez nem egyenlő a betétdíjjal, de ugyanúgy visszajár. Az EPR ugyanis az uniós hulladékgazdálkodási irányelvben az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősség, miszerint az általuk forgalomba hozott, jellemzően egyszer használatos csomagolóanyagok életciklusának lejártával azok visszakerüljenek az anyagáramba, magyarul újrahasznosuljanak.

Kötelező 400 négyzetméter fölött

Mivel a gyártó jellemzően nem foglalkozik hulladékgazdálkodással, ezt a megfelelő vállalkozásra bízza, ami viszont pénzbe kerül, amelyet előre kell finanszírozni. Ahhoz, hogy az egyszer használatos csomagolóanyagok visszagyűjtésében a fogyasztót is érdekeltté tegyék, a kereskedelmi csomagolások egy részére (egyelőre főleg az italok esetén) a kormányzat kötelező visszaváltási díjat vezet be. A jelenlegi tervek szerint ezt egységesen 50 forintban állapítanák meg a 6 literes űrtartalmú csomagolásokkal bezárólag minden kiszerelésre. A többutas, újrahasználható (eddig is visszaváltható) italok vagy más folyadékok csomagolásánál továbbra is a gyártó határozhatja meg, hogy mekkora betétdíjat szab ki. 

A jelenlegi tervek szerint a kötelező visszaváltás rendszeréhez a legalább 400 négyzetméter alapterületű élelmiszerboltoknak lesz csak kötelező csatlakozniuk (a műszaki, iparcikk- vagy bútorboltoknak nem), az ennél kisebbek önként léphetnek be, nekik nem szükséges a visszaváltással bíbelődniük. Praktikusan ez úgy néz ki, hogy a 400 négyzetméter feletti boltoknak be kell szerezniük és üzemeltetniük kell a visszaváltáshoz szükséges eszközöket, munkaerőt. Ma a legtöbb kereskedő automatában gondolkodik, amely benyeli a visszaváltható csomagolást és cserébe az üzletben levásárolható, vagy a kasszáknál, esetleg az információs pultnál készpénzre váltható kupont ad.

Vagyis a visszaváltásban nem részt vevő sarki fűszeresnél vásárolt kólásdoboz a bevásárlóközpontban működő hiper- vagy szupermarketben, esetleg diszkontban is visszaváltható lesz. Ez egyszerűnek és kényelmesnek tűnik a vásárló szempontjából, ám meglehetősen nehézkes elszámolási technikát kell kidolgoznia a kereskedőnek, hogy a nem nála vásárolt visszaváltási díjjal terhelt termék után ő fizesse vissza a vásárlónak a pénzt, de megoldható kérdés, hiszen már a betétdíjnál is előfordult ilyen.

Sok a kérdés a visszaváltási rendszer körül

Ugyancsak probléma, hogy mi lesz a „kőművesindítónak”, „menetes kiflinek” becézett felesitalokkal vagy a 3 liter feletti űrtartalmú italos csomagolásokkal, ugyanis ezeket nem képesek kezelni az automaták. (Erre vannak megoldások, a párkányi Billában például olyan automata működik, amely az italosrekeszt nem ismeri, így arra egy álpalackot rendszeresítettek, amelyre a rekesz kódját ragasztották. Viszont annak kezelésére csak az alkalmazottak jogosultak.) Az is kérdéses, hogy az automaták a laposra taposott egyutas csomagolásokat is elfogadják-e, vagy sem. Németországban például a sértetlen csomagolásokat fogadják el. Ezek pedig sok helyet foglalnak – vásárlónál, kereskedőnél egyaránt.

Úgy tudjuk, szó volt arról is, hogy az itthoni kötelező visszaváltás alá vont termékek kapjanak külön termékjelölő kódokat, megakadályozva az úgynevezett visszaváltás-turizmust, ám annak túlságosan nagy lenne a költsége. Így a globális márkák esetén előfordulhat, hogy más országból áthozott csomagolást nagy tételben váltanak be itthon. Ez egyelőre nem tűnik olyan nagy kockázatnak, hogy megérje csak emiatt egy nagyon költséges kódrendszert kidolgozni.

A visszaváltási rendszer működtetéséhez, még ha automatáról van is szó, a visszaváltó helyiséggel összekapcsolt raktár kell, amely sok üzletben nincs, vagy csak a kereskedelmi felület csökkentésével, átalakításával megoldható. (Az elmúlt évtizedben a boltláncok a kis városi egységek fejlesztése felé mentek el, ezek 800–1000 négyzetméter alapterületű üzletek, amelyekben nagyon kis helyet hagytak a raktáraknak.) Mindezek összességében megdrágíthatják a visszaváltási rendszer kialakítását és folyamatos fenntartását. A pluszköltségek jelentős részét természetszerűleg gyártó és kereskedő egyaránt szeretné majd a saját költségszerkezetéről lebontani. 

Ez pedig középtávon az egyes termékek magasabb árszintjét vetíti előre. Vélhetően észrevétlenül épül majd be az árakba, ugyanis a jelenlegi inflációs folyamatokban egyébként is nagyon magas termékárszintek alakultak ki. Az infláció lassulásával, eltűnésével az ár legfeljebb nem csökken, vagy csak kevésbé.

Ugyancsak a tervek szerint az italcsomagolások mellett idővel a kemikáliák csomagolóanyagára (flakonok, dobozok, tubusok) is kiterjedhet a kötelező visszaváltás. Ez régi terv, már a betétdíjas időszakban is felmerült az ötlet. Most azonban esélyesebbé válhat. Kérdés persze, hogy a több mint ezer telepítendő visszaváltó automata hogyan tud az italoscsomagolások mellett más csomagolóanyagokat is megkülönböztetni.

Elhalasztják a bevezetést?

Az EPR nem hazai jogszabályfejlesztés, hanem az Európai Unió hulladékgazdálkodási irányelve, amely igyekszik követni az új trendeket és erősíteni a körforgásos gazdaságot. Ezt az irányelvet egyáltalán nem fogadták olyan rosszul az uniós szervezetek, mint annak idején a Dosenpfand, vagyis a német palackadó bevezetését, ennek megfelelően a hazai érdekképviseleti szervezetek is üdvözlik az új hulladékgazdálkodási irányelvhez igazított hazai jogszabály-módosításokat.

A szakmai szervezetek korábban felhívták a figyelmet arra, hogy lassan jó lenne látni a jogszabályok végrehajtási rendeleteit is, addig ugyanis képtelenség számolgatni a rendszer kialakításához szükséges költségeket, illetve képtelenség lesz felkészülni az indulásra. A kiskereskedelemből ma hallani olyan hangokat is, hogy egyáltalán nem biztos a kötelező visszaváltási rendszer 2024. január elsejei indulása – leginkább a felmerülő kérdések miatt. Ráadásul a hazai fogyasztók számára sem lesz egészen világos, mi a különbség a visszaváltási és a betétdíj között.