Virág Barnabás: egyre jobban beérnek az eddigi lépeseink

Márciusban egymást követő második hónapban csökkent a hazai infláció. Hogyan értékelte a jegybank a legutóbbi adatot?

A márciusi adat előrejelzésünknek megfelelően alakult. Korábbi számításaink azt jelezték, hogy a januári tetőzést követően előbb egy inflációs plató várható, lassú lecsorgással. Két egymással ellentétes hatás érvényesül. Az élelmiszer- és energiaár-infláció magas szintekről, de folyamatosan csökken. Ugyanakkor a hagyományosan év elején átárazó szolgáltató ágazatokban január után márciusban is jelentős áremelések történtek.

Elérhető így év végére az egy számjegyű infláció?

Kemény feladat 20 százalék fölötti inflációt egy éven belül egy számjegyű tartományba szorítani. Összehangolt és fegyelmezett gazdaságpolitikai lépésekkel azonban minden esélyünk megvan az év végi egy számjegyű infláció elérésére. Sőt, 2024-ben is jócskán tovább kell faragnunk az áremelkedések ütemén. Az elmúlt évtizedünk megmutatta, hogy a magyar gazdaság alacsony inflációs közegben képes egyensúlyőrző, fenntartható gazdasági felzárkózást elérni. 

A világpiaci élelmiszerárak immár kilencedik hónapja csökkennek, miközben az idei évi termésbecslések a tavalyinál érdemben jobb mezőgazdasági évre utalnak. A globális szállítmányozási piac helyreállt, és az európai energiapiacon is sokat javult a helyzet. A jelenlegi inflációs közegben mindenki kétszer meggondolja, hogy mit és mennyit vásárol, ami korlátozza az áremelési szándékokat. Közben a monetáris politika árleszorító hatásai is egyre inkább érvényesülnek. 
Áprilistól várhatóan ütemet vált az infláció csökkenése, amit az év közepétől egy meredek dezinflációs pálya követhet.

A hazai adatok kapcsán az MNB hívta föl a figyelmet először a profit húzta infláció jelenségére. Mekkora probléma a túlárazások miatti többletinfláció Magyarországon?

Az inflációs pszichózis sok ágazatot (a kereskedelmen kívül is!) magával ragadott. Ott is jelentős áremelések történtek, ahol a költségek azt nem indokolták. A tavalyi év közepére vált látványossá a vállalati jövedelmezőség túlárazásokon keresztüli javítása. 2022 végén már a hazai infláció közel ötöde ezen hatásból adódott. Helyénvaló és nagyon időszerű volt a Gazdasági Versenyhivatal aktív fellépése. Ez egy olyan többletinfláció, amit sürgősen ki kell vennünk a gazdaságból. Szorosan együttműködünk a Versenyhivatallal a további árazási anomáliák feltérképezésében.

Mi lehet a következő olyan terület, ahol aktív szabályozói fellépésre lehet szükség?

A visszatekintő árazások terjedő gyakorlata bizonyosan ilyen. Az idei év elején több ágazatban is az elmúlt évi átlagos inflációval emeltek árat, függetlenül attól, hogy a 2022-es inflációt meghatározó tényezőknek volt-e közvetlen hatásuk vagy sem az adott vállalat költségeire. Ez a gyakorlat veszélyezteti az infláció gyors és fenntartható csökkentését. El kell kerülni, hogy ez 2024 elején megismétlődjön.

Utólag mit gondol az alapkamat-emelési ciklus 13 százalékponton történő leállításáról?

Minden gazdasági érvünk, amire akkor a döntésünket alapoztuk, helyesnek bizonyult. Amit tavaly szeptemberben jeleztünk, az európai energiaárak csökkenése, a globális infláció fordulata, a várható gyors szűkülés a folyó fizetési mérlegünk hiányában, a belső kereslet egyre erőteljesebb fékezése, a tetőző hazai infláció (itt az üzemanyag-ársapka decemberi kivezetése miatt a várt december helyett, csak januárban történt meg a tetőzés), a 13 százalékos kamatszint mellett pozitívvá váló előretekintő reálkamat, az EU-s tárgyalások év végi lezárása, mára már valóság. Amire nem lehetett számítani, az az Északi Áramlat felrobbantása és a következményeként kialakuló pénzpiaci zuhanás. Ezt határozott lépésekkel kellett kezelni, amit október közepén sikeresen meg is tettünk.

Majdnem fél év távlatából a várakozásaiknak megfelelők az eredmények?

Teljes mértékben. Amit mindenki érzékel, az a pénzpiacaink stabilizálódása. A forint-euró árfolyam az elmúlt fél évben trendszerűen erősödött, a hosszú állampapírpiaci hozamaink és a CDS-feláraink csökkentek. A felszín alatt is komoly események történtek. Szembe kellett néznünk a lappangó euroizáció kihívásaival. A gazdasági szereplők spontán átállása az euró használatára, kiegészülve a lakossági megtakarítások apadásával, pénzpiacaink stabilitása mellett a fenntartható felzárkózás alappilléreit is veszélyeztették. 2022-ben a lakosság új megtakarításainak közel fele euróban képződött. Ezt a két folyamatot is sikerült megfordítani. Az idei év elején a lakossági megtakarítások újból emelkedtek, ráadásul döntően forinteszközökben. A pénzpiaci stabilitás biztosítása a továbbiakban is kulcseleme marad az infláció elleni harcnak.

Egyes vélemények szerint azonban monetáris politikával nem lehet kezelni egy külső, kínálati eredetű inflációt. Miért szükséges akkor mégis a monetáris szigor?

Való igaz, hogy azokban a gazdaságokban tudták sikeresebben megfékezni az inflációt, ahol a kínálati oldalon is erőteljesen beavatkoztak a gazdaságba. A hatékony beavatkozás terepe a stratégiai kőolaj- és élelmiszer-tartalékok felszabadítása volt, amelyen keresztül tompítani lehetett az érintett nyersanyagok árainak drasztikus inflációs következményeit. Ezt olyan nagy és zárt gazdaságok tudták megtenni, mint Kína és az Egyesült Államok. Magyarországnak (és egyébként Európának) hasonló adottságai nem voltak. Saját megoldásra volt szükségünk, amellyel egyszerre küzdhettünk a magas inflációval és a kockázati környezet gyors romlásával. Az európai energiaválság komoly léket ütött a magyar gazdaságon. 2022-ben a folyó fizetési mérlegünk hiánya a GDP arányában 8 százalék fölé ugrott, a feltörekvő piacokat tőkekiáramlás sújtotta, ami a hazai pénzpiacokat is visszatérően nyomás alá helyezte, tovább növelve a magas infláció kockázatát. 

Látnunk kell, hogy az infláció emelkedésének kezdeti szakaszában hazánkban 80 százalékban a külső, költségoldali hatások voltak meghatározók, de idővel az infláció szerkezete megváltozott, a hangsúly egyre inkább a belső hatások felé tolódott. Sőt, a már említett vállalati árazásokon keresztül az inflációs pszichózis is érezhetővé vált. A magas infláció általános jelenség lett. 2023 márciusában a fogyasztói kosár négyötödében két számjegyű éves árnövekedést láthattunk. Ebben a környezetben az inflációs várakozások horgonyzásának kulcsszerepe van, amire a monetáris politika hatékony eszköz. A stabilitásunk megőrzése és az infláció minél gyorsabb legyőzése egy irányba mutat: a fegyelmezett monetáris politikára a továbbiakban is szükségünk van.

Mikor lesznek érezhetők a jegybanki döntések hatásai az inflációban is?

Egyre jobban beérik a monetáris politika dezinflációs hatása. A tartós iparcikkek esetében márciusban már az árszintek csökkenését láthattuk. Méréseink szerint áprilisban hasonló következhet be az élelmiszerek körében is. A monetáris politika lépései másfél-két éves időtávon fejtik ki legerőteljesebben a hatásukat. A 2021 közepétől vitt monetáris politika az idei évben a hazai dezinfláció meghatározó forrásává válik.

Ennek alapján mikor és hogyan indulhat meg a normalizáció és a 18 százalékos kamatszint csökkentése?

A normalizáció többlépcsős folyamat. Az első lépést márciusban megtettük. Az energiaimporthoz szükséges devizát az első negyedév végéig biztosítottuk, ezt követően a program lezárult. A következő lépéseinket az általános kockázati környezet és a magyar gazdaság befektetői megítélésének trendszerű, tartós elmozdulásai határozzák meg.
A következő döntés a sorban a kamatfolyosónk szélességének módosítása lehet. A tavaly őszi rendkívüli feltételekre reagálva az egynapos betéti gyorstender kamatának emelése mellett extrém széles kamatfolyosót alakítottunk ki. A nemzetközi befektetői hangulat sokat javult azóta. 

A 18 százalékos betéti ráta módosításának kérdése majd csak az ezt követő kamatdöntéseken kerülhet napirendre. A magyar gazdaság kockázati megítélése számos területen pozitívan változott. Megindult a folyó fizetési mérlegünk hiányának trendszerű javulása, cserearányaink folyamatosan korrigálódnak, miközben a pénzpiacaink is stabilizálódtak. Ugyanakkor az amerikai és európai bankproblémák arra is rámutattak, hogy a befektetői környezet egyik pillanatról a másikra nagyot változhat. A türelmes, a piaci stabilitás fenntartását szem előtt tartó megközelítés e téren változatlanul indokolt. A piaci várakozásokat kiemelten kezelve, fokozatosan, lépésről lépésre haladva szeretnénk elérni céljainkat.

Közben azonban a hitelpiac komoly lejtmenetbe fordult, egyesek már a 2008–2009-es válság utáni hitellefagyással riogatnak. Indokolt a félelem?

Ez indokolatlan hangulatkeltés. Több okból is értelmetlen összevetni a jelenlegi hitelpiaci helyzetet a másfél évtizeddel ezelőttivel. A magyar bankrendszer összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van most, mint volt 2008–2009-ben. Most mutatkozik meg igazán az MNB 2013 óta folytatott fegyelmezett és következetes felügyeleti politikájának eredménye. Bankrendszerünket erős tőkehelyzet, egészséges mérlegszerkezet és bőséges likviditás jellemzi egy olyan közegben, amikor a nemzetközi bankpiacon ismét csapkodnak a hullámok. Vagyis azok a stabilitási problémák, amelyek a 2009 és 2013 közötti hitelvisszaesést okozták, most nincsenek jelen. Kizártnak tartom, hogy egy ahhoz hasonló folyamat megismétlődjön. A hitelpiacok lassulása jelenleg általános jelenség. A magas infláció rombolja a gazdasági növekedést, megakadályozza a hosszabb távú tervezést. Ilyen közegben a hitelkereslet gyorsan apad, inkább a kivárás válik jellemzővé. 
Fontos megemlíteni, hogy a magyar vállalatok historikusan magas pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek. A vállalati szektor likvid pénzügyi eszközeinek állománya a GDP 34 százalékán alakul, ami több mint másfélszerese a 2010-es értéknek, miközben a hazai kkv-kat állami programok is segítik. A hitelpiac szempontjából is szükségszerű az infláció gyors letörése. A következő hónapokban a fogyasztói árakban is egyre széles körben beérnek a monetáris politika dezinflációs hatásai. Amint visszatérünk az alacsony inflációs közegbe, a reálgazdaságban és a hitelpiacainkon is visszatér a normális működés.