Lentner Csaba: égetően hiányoznak a helyreállítási alap forrásai

A folyamatban lévő, szerződött, főleg pénzügyi háttérrel is biztosított beruházások kifutásáig különösebb probléma nem lesz, ám a magyar gazdaságnak 2023 év végére erőre kell kapnia – mondta a Világgazdaságnak Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, akit a beruházások jövőbeni alakulásáról kérdeztünk.

A szakember hangsúlyozta: égetően hiányoznak az Európai Unió Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközéből nekünk járó vissza nem térítendő támogatások és a megigényelt hitelkeret is.

Emlékeztetett rá, hogy 2021-ben a költségvetés és a háztartások csökkenő aktivitása mellett a vállalatok fejlesztései tartották fenn a beruházásokat, mintegy 4,2 százalékos beruházási volumenbővülést is elértünk a 2020-as pandémiakrízis után, de a 2022. évre már súlyosbodtak a problémák. Ugyan 2022 első három negyedévében még látszott némi növekedés, persze csak az alacsony bázishoz képest, ám a negyedik negyedévben már 6,3 százalékkal csökkentek a beruházások a 2021. év azonos időszakához képest. 

Végül a 2022. évet megúsztuk egy gyakorlatilag zéró növekedéssel. Aminek szerinte még örülhetünk is, hogy nem lett nagyobb a probléma. Igaz, hogy 2022-ben Magyarország a 28,4 százalékos beruházási rátájával messze megelőzi a V4-országokat (19,7 százalék), sőt az EU egészére jellemző 22,6 százalékos mértéket is, ám megjegyezte, hogy ő jobban szereti az inflációval korrigált értéket és a beruházások szerkezetén belül a magasabb hozzáadott értékarány látni. 

Nem jut elég pénz beruházásokra?

Arra a felvetésre, hogy mekkora esélyét látja annak, amiről Csaba László közgazdász egy interjúban beszélt, miszerint jövőre lényegében földbe állnak a beruházások, úgy reagált, a fő problémát abban látja, hogy az EU-s pénzek blokkolása miatt a magyar állam a szűken vett működésére vállalt be államkötvény-kibocsátásokat. Szerinte ezeknek a pénzeknek a döntő többsége a közszektor dologi és bér jellegű kiadásaira elegendő, ebből alig jut beruházásokra.

„A 7 százalékos kamatokat nehéz is lenne kigazdálkodni, szinte lehetetlen olyan jövedelmezőségi rátát elérni, amely ezt biztosítaná. Csaba László akadémikus úr fejében nyilván az a forgatókönyv létezik, hogy Magyarország nem teljesíti azokat a „demokratikus mérföldköveket”, amelyeket az EU feltételül szabott. Én egy kicsit optimistább vagyok” – mondta Lentner, hozzátéve, hogy szerinte jönnek majd beruházási pénzek Magyarországra, igaz, nem annyi és nem abban az ütemezésben, amely nekünk optimális lenne. 

„Egyetért Csaba László professzor azon állításával, hogy a hitelből történő finanszírozás most veszélyes lehet, szerinte nem most van itt az ideje, hogy a gazdaságot fűtsük, amikor éppen hűteni kell, a kormány is ezért állított le beruházásokat. Könnyedén rendelhetett volna a beruházások megvalósításhoz újabb hitelkereteket, akár belföldről, akár külföldről, ám ezt nem tette. Vagyis a jelenlegi helyzetben jó döntést hozott” – mondta.

Hangsúlyeltolódásra lesz szükség a beruházáspolitikában

Lentner Csaba úgy látja, a 2010–2019 között megvalósult magyar modell az elmúlt száz év legsikeresebb tíz éve, ám lettek volna további feladatok és lehetőségek is, ha nem érnek bennünket külső negatív hatások, mint a Covid–19-járvány vagy az orosz–ukrán háború negatívumai. Most azonban egy új korszak jön a monetáris politikában is, amelynek elsődleges feladata a pénz vásárlóértékének a megőrzése, a beruházások reálértékének a fokozása, ami a még mindig túl magas infláció megfékezésével lehetséges csak. 

– húzta alá, majd hozzátette, a világ országai most aszerint lesznek versenyképesek, vagy nem, hogy mennyit tudnak az adatgazdaságra, az online rendszerekre fordítani, a zöldgazdaságra, az energiatakarékosságra, a robotizációra milyen gyorsan tudnak átállni. Amellett, hogy sikeresek voltunk az előző évtizedben, a korábbi önmagunkhoz képest bizony nagyon is, nemzetközi méretekben azért nem lett erősebb felzárkózási ütemünk, mert a csúcsiparágak és a fejlesztések lendülete bizony nem emelkedett túl magas szintre.

Mit adnak nekünk az akkumulátorgyárak?

Az egyetemi oktató az akkumulátorgyárak létesítését összetett kérdésként látja. Alapvetően külföldi működőtőke-invesztíciót jelentenek, munkaerőt foglalkoztatnak, igaz, nem a legképzettebb munkások, mérnökök szükségesek ezekre a feladatokra. Tehát hazai hozzáadott érték csak mértékkel fog keletkezni, miközben a természeti-környezeti körülményekre gyakorolt hatása is vitatott.

Szerinte a különböző letelepedési-beruházási támogatások, adókedvezmények, a helyi iparűzési adó alacsony szintje és a rendelkezésre bocsátott technikusi-mérnöki szakemberállomány kiképzése is ezermilliárdokat emészt fel. Fogjuk is fel a kormány beruházástámogató politikáját úgy, mint egy megelőző szociális csomagot. Belevág a beruházások állami támogatásába, hogy évekkel később ne kelljen munkanélküli-segélyt fizetni – mondta Lentner Csaba.

Tovább emelkedhet a beruházási ráta – így látja a szaktárca

– ezt már a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közölte a Világgazdaság megkeresésére. Kiemelték, hogy a 27,6 százalékos magyar beruházási ráta a harmadik legmagasabb az OECD-országok között, s az elkövetkező évtizedben 30 százalék körül alakulhat, ennek mintegy ötöde az FDI-ból fog származni. 

„Fokoznunk kell a külföldi tőke bevonását, növelni a k+f-kapacitásokat, továbbá el kell érni, hogy minél több exportképes és erős magyar vállalat legyen, a magyar vállalkozások minél meghatározóbb részévé váljanak a beszállítói láncoknak” – írták, hozzátéve: a kormány ezért is elkötelezett a beruházási szint magasan tartása mellett.