Az inflációra és a növekedésre is egyetlen recept van, ezen múlik Magyarország gazdasági sikere

Túlzás nélkül állítható, hogy sosem volt ilyen fontos a termelékenység növelése a magyar gazdaságban. A magasabb inflációs közegben, amikor a hazai vállalatoknak egyszerre kell megküzdeniük az energiaárak emelkedésével és a munkaerőhiányból fakadó állandó bérnyomással, szinte létkérdés számukra, hogy képesek-e javítani az amúgy nem túl acélos jövedelemtermelő képességükön.

Bár egyébként ezen a téren is vannak eredmények 2010 óta, már korántsem olyan látványosak, mint amit láttunk az államadósság lefaragása, a finanszírozás szerkezetének megváltoztatása vagy a foglalkoztatottság felfuttatása terén, és pont ez utóbbi magyarázza, hogy miért nem nőtt érdemben a termelékenység Magyarországon, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjük 2030-ra az uniós fejlettség 85-90 százalékát, ahogy Orbán Viktor célul tűzte ki.

– magyarázta a Világgazdaság érdeklődésére Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, aki hozzátette, a gazdasági teljesítményt alapvetően vagy a foglalkoztatás bővülésén, vagy a termelékenység növelésén keresztül lehet emelni. A 2010-et követő időszakban – legalábbis az időszak elején – az előbbi volt inkább jellemző, amire lehetőséget adott az alacsony foglalkoztatási ráta: 2010-ben a munkaképes korú lakosságon belül nálunk dolgoztak a legkevesebben az Európai Uniós tagországok közül. A foglalkoztatottság felfuttatása pedig nyilvánvalóan azt eredményezte, hogy a termelékenység növekedése nem volt átütő:

Nem sokkal magasabb ennél a magas bázisról induló Csehország 16,2 százalékos és az elmúlt években döcögő gazdasági teljesítményt felmutató Szlovákia 16,6 százalékos mutatója. Sokkal nagyobb volt ugyanakkor a gyors felzárkózást felmutató Lengyelországban (40,1 százalék) és Romániában (51,6 százalék). Bár az utóbbi helyen nem következett be a magyarhoz hasonló foglalkoztatásbővülés, foglalkoztatási rátájukat tekintve a dobogó harmadik helyén állnak, hátulról.

Az első negyedévben a 20–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája Magyarországon 80,2 százalék volt, meghaladva az Európai Unió 74,8 százalékos átlagát. Mindössze 6 tagállamban volt magasabb nálunk a foglalkoztatás, a legnagyobb Hollandiában volt, 84,3 százalékkal.

– szögezte le a szakértő. Példaként említette, hogy míg vásárlóerő-paritáson számolva a magyar termelékenység az uniós átlag 74,4 százalékát tette ki 2022-ben, addig Németországban ez az arány az uniós átlag 102,7, Ausztriában pedig a 115,5 százaléka. A különbség abból is fakad, hogy a fejlettebb országokban magasabb a hazai tulajdonú vállalatok aránya, melyek az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységeket jellemzően kiszervezik fejletlenebb országokba, míg a magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket otthon tartják. Mindez azért fontos, mert 

Ugyanakkor jelezte, nem egyetlen tényező szükséges a termelékenység javításához. Egyrészt nem mindegy, hogy a munkaerőnek milyen a képzettsége, milyen hozzáadott értékű munkát képes elvégezni, emiatt is fontos a jó oktatási rendszer. Másrészt az sem mindegy, hogy a cégek milyen álláshelyeket működtetnek, és a külföldi beruházók milyen hozzáadott értékű tevékenységet hoznak az országba. A munkahelyeknél kulcskérdés a beruházások alakulása is: a kkv-k esetében a hatékonyságnöveléshez szükséges a magas beruházási volumen, hogy az esetlegesen még meglévő technológiai hátrányokat ledolgozzák.

Regős hangsúlyozta, hogy a vendégmunkások érkezése nyomán bekövetkező extenzív növekedés önmagában nem növeli, de nem is feltétlenül csökkenti a termelékenységet, ez ugyanis attól függ, hogy ők milyen hozzáadott értékű tevékenységet végeznek. Mindenesetre ahhoz, hogy a gazdasági felzárkózás megtörténjen, szükség van az intenzív növekedésre is, hiszen a magyar munkavállaló akkor fog többet keresni, akkor fog jobban élni, ha az ő fizetése növekszik, ehhez pedig hosszú távon elengedhetetlen a termelékenység növekedése – összegezte a Makronóm elemzője.