Kiszámoltuk: még tíz Mészáros Lőrincre lenne szüksége Magyarországnak

A vállalkozások természetes célja a profitszerzés, a profitmaximálás. Ez a fő motivációs szempont befektetéskor, így nem meglepő, ha egy külföldi tulajdonú, de Magyarországon működő vállalkozás legalább részben hazautalja a megtermelt profitot, ahogyan ezt egy külföldön működő magyar tulajdonú vállalkozás ugyanúgy megteszi. Ezért is indokolt a hazai tulajdonú vállalatok erősítése – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője. Magyarországon időről időre fellángol a vita a nemzeti tőkésosztály erősítésének szükségességéről, legutóbb Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy rendezvényen Mészáros Lőrincről, a leggazdagabb magyarról azt mondta, az a baj, hogy nincs belőle még 30-40.

A tárcavezető nem véletlenül fogalmazott így, tavaly a külföldi tulajdonú vállalatok közel 8 milliárd eurót, azaz több mint 3000 milliárd forintot utaltak haza, miközben a külföldön működő magyar tulajdonú cégek jövedelme ennek kevesebb mint a harmada, 2,5 milliárd euró volt, emiatt az elemző szerint bőven lenne hely a javulásra, a jövedelmi egyenlegünkben látható hiány csökkentésére.

Ráadásul a hozzáadott értéken belül ugyanez látható, az üzleti szférában 46,5 százalék volt a külföldi tulajdoni hányad, ami a második legmagasabb az EU-ban, ebből pedig természetesen következik a külföldre áramló profit, azaz a magyar munkavállaló által előállított hozzáadott értékből több kerül külföldre. Ez meghatározza a gazdasági teljesítményt is, hiszen a magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket a cégek sok esetben otthon tartják, és az alacsonyabb hozzáadott értékű munkafolyamatokat az olcsóbb államokba helyezik ki.

– mutatott rá Regős, hogy miért válságállóbb egy erős hazai tulajdonú gazdaság, ami abból fakad, hogy egy nagyvállalkozás életében a döntések jellemzően ott születnek, ahol a cég központja van.

Szükség van külföldi tulajdonra is a technológiai transzfer miatt

Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója azt emelte ki, hogy gazdaságtörténeti tapasztalat és az elmélet is bebizonyította, hogy a diverzifikált portfólió a legjobb. Láttuk már idehaza is, hogy a külföldi tulajdonos hamarabb odébbáll, ha arra szükség van, például egy válság alatt, a helyi viszont helyi szükségletet elégít ki, és a helyi piacra termel, tehát szerényebb a mozgástere a termelés áthelyezésére egy másik országba.

– mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, aki szerint ebben az esetben intenzívebb a verseny, lehetnek szinergiahatások, a fogyasztók is jól járnak, és még számos egyéb kedvezőbb hatás is jelentkezik, mint például a technológiai transzfer.

Kellene legalább tíz magyar multi

Sok szempontból Magyarország számára minta lehet az a Lengyelország, ahol mintegy 30-40 nagy regionális középvállalat működik, igencsak válságállóvá téve a lengyel gazdaságot. Ugyanakkor Lengyelországnak nagy szerencséje van, mert már önmagában egy értelmezhető méretű piac, ami Magyarországról nem mondható el, ezért innen nehezebb is kitörni. 

„A kisebb országméret azt is jelenti, hogy nem lesz 30-40 regionális középvállalatunk, a mostani kb. három helyett már tíznek is nagyon örülhetnénk” – mondta Regős, amihez Pásztor annyit tett hozzá, hogy mindez azért nem lesz egyszerű feladat, mert a megszülető cégeknek már eleve a világpiacra kell termelniük, és ott kell versenyezniük olyan riválisokkal, akik évtizedek óta a piacon vannak, tehát ez csak úgy lehetséges, ha közben a potenciális piac mérete megemelkedik.

Van mit tanulni Kínától

Pásztor Szabolcs szerint érdekes gazdaságtörténeti mozzanat volt a kínai nyitás 1978 után, de leginkább a 80-as évek elejétől kezdődően. Az akkori kínai gazdaságpolitika amellett, hogy először rendkívül korlátozottan, de engedte a külföldi tőke fokozatos beépülését a gazdaságba, kimondottan szerette volna, ha hazai és külföldi közös kutatás-fejlesztések jönnek létre. A cél az volt, hogy a hazai gazdaság is hozzáférjen a legfejlettebb technológiákhoz, és a befektetések ne csak zárványként jelenjenek meg a kínai gazdaságban. Ma már láthatjuk ennek eredményeit: számos iparágban már jól ismert kínai termékeket és gyártókat tudnak megnevezni a nyugati fogyasztók. A hazai tulajdon megtartása és erősítése mindenképpen fontos, de kerülendő az egyoldalú gazdaságszerkezet – szögezte le a szakértő.