Bár a Központi Statisztikai Hivatal 2015 óta nem közli a létminimumra vonatkozó adatokat, az elmúlt évek áremelkedései alapján manapság ismét jócskán a minimálbér felett lehet az az összeg, amelyből a minimális életszínvonal fenntartható Magyarországon.
A Policy Agenda legutóbb 2020-ra vonatkozóan becsülte meg a létminimum összegét, akkor ez 124 ezer forint volt, miközben a minimálbér nettója egy fő kereső esetén 107 ezer forintot tett ki. Tehát nem kell különösebb számítás ahhoz, hogy megállapítsuk: az azóta látott infláció miatt
ma valahol 170 ezer forint körül lehet a létminimum, ami brutális növekedés ahhoz képest, hogy 2018-ban még 94 ezer forint volt, tehát öt év alatt megduplázódhatott.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a KSH azért nem közli évek óta a létminimumra vonatkozó adatsorokat, mert a statisztikusok szerint a korábban használt létminimum-mutató alkalmatlan funkciójának betöltésére. A statisztikai hivatal ehelyett a szegénység és a társadalmi kirekesztődés mérésére helyezi a hangsúlyt, az ezekre vonatkozó kutatási eredményeket évenként közzéteszi a Háztartások életszínvonala címmel.
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke a Világgazdaságnak elmondta, hogy hosszú éveken keresztül a minimálbér nem érte el az éppen aktuális létminimumot, először 2018-ban találkozott a két összeg, ami azért volt nagy szó, mert a megelőző húsz évben erre egyszer sem került sor. Azóta persze próbálták tartani ezt a szintet, de a magas infláció jóval érzékenyebben érintette a minimálbéreseket, ugyanis az ő fogyasztói kosarukban nagyobb arányban vannak jelen az élelmiszerek és az energiaköltségek, mint egy átlagos kereső esetében. Ez pedig nyilvánvalóan az ő lecsúszásukat eredményezi.
Éppen erről szól napjaink vitája a szociális partnerek között, hogy mennyi kompenzációt kapjanak 2023-ban a minimálbéren lévők. A cél az lenne, hogy a létminimum szintje alatt ne keressen senki
– véli a Munkástanácsok elnöke, emiatt forszírozzák már egy ideje a minimálbér és a garantált bérminimum összevonását. Emlékeztetett rá, hogy anno 2006-ban, amikor a mai rendszert bevezették, a munkanélküliség tombolt az országban, és a szakszervezetek valamilyen garanciát akartak adni arra, hogy ha valaki rendelkezik képesítéssel, annak valamilyen megbecsültsége legyen. Palkovics szerint ma már a piac átveszi ezt a szerepet, a munkaerő-hiányos közegben bevett szokás, hogy aki szakembert keres, az nem a minimálbért fogja megadni.
Ha a kettőt összevonnánk, azzal Magyarország a szégyenpadról lekerülhetne
– mondta a szakszervezeti vezető, aki szerint egy ilyen lépéssel le lehetne dolgozni a magyar minimálbér 30 százalékos lemaradását a régiós országokhoz képest. Ráadásul most az átlagkereset 42 százalékán áll a minimálbér, a garantált bérminimum 300 ezer forintos szintje viszont már megfelelne annak az igénynek, hogy az medián kereset 60 százalékát elérhesse a minimálbér.
Arra a kérdésre, hogy mekkora realitása van annak, hogy ebbe belemennek a munkaadók, azt mondta, ők is elgondolkodtak rajta, mivel szerinte leegyszerűsítené az életüket. Persze valamennyire meg is drágítaná a foglalkoztatást, ugyanakkor a szakszervezeti vezető szerint a minimálbéresek jelentős része valójában több pénzt kap zsebbe a munkáltatójától, csak a járulék összegét kellene befizetniük. „Itt nem arról van szó, hogy hirtelen meg kellene emelni a fizetéseket, ismerjük a piacot, durván ennyit adnak a minimálbéreseknek, csak feketén” – fogalmazott a szakszervezeti vezető, hozzátéve, hogy ezt azonban nem egy lépcsőben kellene megtenni, ki lehetne tűzni például egy hároméves céldátumot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.