Vasárnap indul az uniós karbonvám beszoktató időszaka

Október 1-jén hatályba lép a fenntarthatóság és a versenyképesség javítását célzó karbonvám-mechanizmus átmeneti szakasza az Európai Unióban – hívja fel a figyelmet az EY. Az érintett vállalkozások kötelesek lesznek olyan, az uniós piacon kívülről importált termékekről információkat szolgáltatni és jelentéseket tenni, amelyek előállítása nagymértékű üvegházhatású gázkibocsátással jár. A cégeknek ehhez előzőleg fel kellett mérniük, hogy vonatkozik-e rájuk az új kötelezettség, és ha igen, milyen feladatokat és milyen költségeket jelent számukra.

Távol kell tartani az olcsóbban, de szennyező módon előállított termékeket

Az uniós karbonvám-mechanizmus (Carbon Border Adjusment Mechanism – CBAM) a szándéka szerint elősegíti a károsanyag-kibocsátás visszaszorítását. A működési elve az, hogy ellensúlyozza az olcsóbban, de környezetszennyezőbb módon előállított termékek versenyelőnyét az uniós országokban, így Magyarországon is. Az új szabályozás átmeneti fázisa már 2023. október 1-jén kezdetét veszi, és 2025 végéig tart.

Az érintett vállalatok mozgástere kapcsán Nagy Áron, az EY közvetett adózási szolgáltatásokkal foglalkozó területének vezető partnere felhívta a figyelmet, hogy a cégeknek érdemes megvizsgálniuk az érintettségük mértékét, mert akár az is elképzelhető, hogy a beszállítójuk áthárítja a karbonvám miatt megnövekedett költségeit. Emiatt a CBAM-folyamatok hatással lehetnek a beszerzési láncokra, így a kiadásokra is.

Az átmeneti időszakban a cégek és a hatóságok tapasztalatokat szerezhetnek, és felkészülhetnek a szabályozás végleges bevezetéséig. Az idei negyedik negyedéves adatokról szóló első jelentést az érintetteknek 2024. január 31-ig kell benyújtaniuk. 

A témával szintén foglalkozó Andersen Tanácsadó Zrt. ismertette a karbonvám bevezetésének előnyeit, továbbá kitért a máris látható anomáliákra. Eszerint a karbonvámként ismert szabályozás végrehajtási rendeletét ez év augusztusában tették közzé (emiatt a cégek felkészülési idejét az EY rövidnek nevezte), az átmeneti időszakban pedig még nem hárul adóteher az érintettekre. Viszont tetemes bírságra számíthat, aki nem vagy nem megfelelően tesz eleget a fent említett jelentéstételi kötelezettségének.  

Az Andersen által kiemelt eltérések a következők:

• A főrendelet és a végrehajtási rendelet megjelenése ellenére még mindig sok a bizonytalanság és a megválaszolatlan kérdés a karbonvám bevezetésével kapcsolatban.
• Itthon az érintettek (importőrök, vámügynökök) nagy része még fogalmi szinten sincs tisztában az intézkedéssel, illetve annak céljaival.
• Nincsenek pontos és megbízható információk arról, hogy milyen gyakorlati lépéseket kell tennie annak, aki október 1-jétől eleget szeretne tenni a jelentéstételi kötelezettségének (milyen előkészületeket kell tenni, hogyan kell regisztrálni az unió ezzel kapcsolatban létrehozott hivatalos online felületére).
• A hazai végrehajtási szabályozás is várat magára, illetve az EU-rendelet szerinti illetékes tagállami hatóság kijelölése sem történt még meg.
• A jelentés elkészítése nagy és bonyolult adminisztrációval jár.
• Az importőrök számára nagy kihívás a beágyazott kibocsátások megbízható kiszámítására és a harmadik országokban fizetett szén-dioxid-árra vonatkozó információk összegyűjtés. A végrehajtási rendelet és a főrendelet tartalmaz ehhez mintaszámításokat, de az értelmezésük nem egyszerű.
• Aki nem készül fel rá, és nem tesz eleget az első, 2024 januárjától esedékes adatszolgáltatásnak, akár 300-500 eurós bírságot is kaphat szén-dioxid-tonnaegyenértékenként.

Intézkedésekre kell kényszeríteni az EU-n kívüli szennyezőket

A karbonvám kapcsán egy korábbi összefoglalójában az Andersen elmagyarázta, hogy a szennyező fizet elvét követve a zöldadók hatásának nagyobbnak kell lennie azok esetében, akik a legtöbbet fogyasztják. E körben cél az „ingyenes szennyezés” felszámolásának befejezése is, ezáltal a dekarbonizáció és a szennyezőanyag-mentességi ambíció közötti szinergiák maximalizálása. 

Kibocsátásáthelyezésről beszélünk, ha az éghajlat-politikával kapcsolatos költségek miatt az egyes ipari ágazatokban vagy alágazatokban működő vállalkozások más országokba helyezik át termelésüket, ahol nem kellően szigorúak a kibocsátási korlátozások, vagy ha az említett országokból származó importtermékek olyan egyenértékű termékek helyébe lépnek, amelyek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG) szempontjából kevésbé intenzívek.

Drágíthatja az importot

A karbonvám alól kivételt képeznek olyan országok (például Svájc, Norvégia, Liechtenstein, Izland), melyekre nem kell alkalmazni a CBAM-kvótát. Kivételnek számítanak még az unió vámterületéhez nem tartozó, de az Európai Unióhoz területileg kapcsolódó autonóm vagy különleges jogállású területek, illetve exklávék közül Büsingen, Helgoland, Livigno, Ceuta és Melilla. A karbonvám nagysága meghatározott feltételek teljesülésekor a termék előállítási országában megfizetett, hasonló rendeltetésű szén-dioxid-ár összegével csökkenthető.

A CBAM a vámokhoz hasonlítható, mivel elsősorban az uniós importőröket érinti az importált termékekbe beágyazott, a kibocsátáshoz kapcsolódó új adminisztratív terhek és költségek révén. A CBAM az uniós piacot is érinti, mivel – általában véve – a pénzügyi kiigazítások miatt az import drágulni fog, és kiegyenlíti az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) hatálya alá tartozó EU-s gyártók versenyfeltételeit. Az érintett szabályozás itt olvasható.