Bármit is állítson a jegybank, az infláció már a földbe van döngölve

Hiába állítja a Magyar Nemzeti Bank (MNB), hogy továbbra is indokolt a szigorú monetáris kondíciók fenntartása a magas infláció miatt, az inflációs folyamatokat legjobban leíró maginflációs mutató egyre kevésbé támasztja alá az érvelését. Augusztusban ugyanis már a második egymást követő hónapban mért rendkívül enyhe árnyomást a magyar gazdaságban a Központi Statisztikai Hivatal.

Noha általában minden szem a fogyasztói áremelkedések éves alapú növekedésére szegeződik, és a fiskális és monetáris politikai szereplők is rendre ezt emelik ki, sokkal érdekesebb az egyszeri hatásoktól megtisztított maginflácó, annak is a havi bázisú értéke: a júliusban és augusztusban mért 0,2-0,3 százalékos áremelkedés összehasonlíthatatlanul alacsonyabb a tavaly nyáron, a sokk kezdetekor látott 3 százaléknál, sőt, ez már a korábbi, alacsony inflációs közeget idézi. 

Ugyan kétségtelenül magas az augusztusi 16,4 százalékos fogyasztói árindex, de így is jogosan adódik a kérdés, hogy miért látja még mindig szükségét a jegybank az európai viszonylatban is egyedülálló kamatszinteknek, főleg, hogy közben a magyar gazdaság első számú közellensége, az ikerdeficit is eltűnt az energiaárak normalizálódásával.

A forint lehet a ludas

– ezzel magyarázta az okokat a Világgazdaságnak Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója. Erre emlékezett vissza Matolcsy György a közgazdász-vándorgyűlésen úgy, hogy Magyarország árfolyamválság küszöbén volt.

Ugyanakkor hozzátartozik a teljes képhez – és erről már nem beszélt a jegybankelnök –, hogy tavaly az MNB két ízben is meglepte a piacot, amit az utóbbi azonnal megbosszult, kényszerpályára állítva a jegybankot: előbb májusban, amikor épp egy fokozatos szakaszra akart áttérni, és lassításra készült, miközben gyorsult mindenhol az infláció, majd szeptemberben, amikor meglepetésre bejelentette a kamatemelési ciklus lezárását, pedig tudni lehetett, hogy a fejlett jegybankok még javában szigorítanak.

Ezek után valahol nem is volt meglepő, hogy a forint októberben történelmi mélységbe zuhant, amit a jegybank vezetője a kormány nyakába igyekszik varrni. Mindenesetre tény, hogy a magyar fizetőeszköz elleni spekulációk ugyanúgy szerepet játszottak, mint az MVM állandó euróvásárlásai a felrobbanó gázárak következtében vagy a jegybank kikezdett hitelessége.

Év végére hét százalék lehet az infláció

Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője a Világgazdaságnak elmondta, a következő hónapokban csökkenhet mind az alapkamat, mind az infláció mértéke, de szerinte az utóbbi még mindig magas, emiatt sem lazít látványosan a jegybank. Ráadásul ott van a forint is, ami azonnal megérezne egy drasztikus lépést.

– fogalmazott a közgazdász, hozzátéve, hogy a forint mozgását még a Fed is befolyásolhatja, amely még lehet, hogy tovább emeli a kamatszintet. Mindenesetre az infláció szerinte év végén 7 százalékos lehet, majd jövő év elején 6-6,5 százalékra csökkenhet. „Ezért gondolom azt, hogy a jövő év elején a 8,5 százalékos alapkamatnak még bele kell férnie, hogyha nincsen semmi extra esemény” – jegyezte meg Németh Dávid.

Ebből ered a jegybank és a kormány konfliktusa

Ahogy korábban írtunk róla, szinte borítékolható, hogy továbbra sem lesz súrlódásmentes a Magyar Nemzeti Bank és a kormány közötti viszony, főleg, hogy 2016 szeptembere után először lehetett magasabb az alapkamat, mint az infláció a múlt hónapban. Ami azért probléma a kormány szempontjából, mert ahogy közeledünk az egy számjegyű pénzromláshoz, és mérséklődik az árnyomás a gazdaságban, úgy kerül a növekedés beindítása a kormányzati fókuszba, amelyet viszont a pozitív reálkamat hátráltathat, 

A tárcavezető ugyanis leginkább attól tart, hogy a lakosság ahelyett, hogy végre elkezdene költekezni, a megtakarítások növelését helyezi inkább előtérbe. A magasabb infláció mellett is látható volt a lakosság óvatossága, de ha a pénzromlásnál magasabban lesznek a kamatok, az továbbra is elodázhatja a fogyasztási fordulatot.

Pásztor Szabolcs úgy látja, alapvetően érthető mindkét intézmény érvelése, a kormány a növekedést indítaná be a fogyasztás élénkítésén keresztül, míg a jegybank az árstabilitásban érdekelt, szerinte az MNB attól tarthat, ha ismét felpörög a fogyasztás, akkor annak az importfogyasztáson keresztül lehet negatív hatása az árfolyamra. És attól is tarthat, hogy ha az USA-ban vagy az eurózónában elkezdik emelgetni a kamatlábakat, akkor elolvadhat a kamatkülönbözet, így nyomás helyeződhet a forintra.