A METU dékánja az EU-pénzekről: egyik félnek sem volt érdeke tovább húzni az időt

Szerdán az Európai Bizottság közölte: tízmilliárd euró kifizetését feloldják. Borítékolható volt a döntés?

Miután a közelmúltban a pénzügyminiszterek hazánk módosított helyreállítási tervének zöld jelzést adtak, lehetett számítani arra, hogy a források egy részét lehívhatóvá teszik már a héten, egyik félnek sem volt érdeke tovább húzni az ügyet. December a nagy politikai alkuk ideje az Európai Unióban, így volt ez már tavaly is, a mostani fejlemények pedig újra igazolják. Az okozott némi meglepetést, hogy az uniós kormány- és államfők e hét csütörtök-pénteki találkozója előtt már közölték a döntést. Az órák múlva kezdődő uniós csúcson napirenden lesz a hétéves költségvetés felülvizsgálata, az uniós bővítéspolitika, beleértve az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós többletforrást és az ukrán EU-tagság tárgyalásainak a megkezdését. Ezzel párhuzamosan zajlik a Magyarországnak járó uniós források ügyének a megvitatása is. 

Minek tulajdonítaná azt, hogy a magyar kormányfőt az utóbbi időben fontos helyekre hívták meg? 

Az EU-ban tartanak egy esetleges magyar vétó negatív következményeitől, ezért is igyekezett Macron francia elnök és Charles Michel, az EU Tanácsának elnöke közelíteni az álláspontokat a magyar miniszterelnökkel való találkozókon. Nem tenne jót az unió imidzsének, ha az uniós csúcs a döntésképtelenségről szólna, és bejárná a nemzetközi sajtót, hogy a közösség már nem támogatja Ukrajnát. Ez komoly érvágás lenne az ukránoknak azok után, hogy hamarosan az Egyesült Államok is újragondolhatja a szerepvállalását az orosz–ukrán konfliktusban; ezek a hangok a Hamász támadása óta felerősödtek. 

Megrendezett lehetett a találkozó Argentínában, ahol a magyar kormányfő váltott néhány szót az ukrán elnökkel? 

Nem akarom az ukrán–argentin kapcsolatok fontosságát alábecsülni, ugyanakkor azt gondolom, hogy Volodimir Zelenszkij azért ment el az új elnök beiktatására, mert találkozni kívánt számos befolyásos politikussal, köztük Orbán Viktorral. 

Lehet következménye annak, hogy röviden egyeztetett, „mélyen egymás szemébe nézett” a két politikus? 

Kijev már tett gesztusokat az egyik fontos vitatott kérdés, a kisebbségek jogai terén, igaz, a magyaroknak nyújtott jogosítványok meg sem közelítik a korábbi helyzetet, és az uniós normáktól is távol állnak. Ukrajna ugyanakkor egészen biztosan nem áll készen az uniós tagságra, sőt, az erről szóló tárgyalások megkezdésére sem: 

Egy-két őszinte szó azon sem tud változtatni, hogy a 40 milliós ország az EU átlagos fejlettségét olyan mértékben lehúzná, hogy az uniós forrásokra való jogosultságot elvesztené számos ország, mindez fájdalmasan érintené Magyarország mellett a lengyeleket, a portugálokat, a spanyolokat, és még sorolhatnánk. 

Az Európai Unióban komolyan gondolják, hogy egy éppen háborúzó országgal meg lehet kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat? 

A konfliktustól távolabbi, nyugat-európai tagállamokban van egy olyan illúzió, hogy Ukrajna készen áll a folyamatra,

Egy-másfél évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a lengyel gazdák tüntessenek a piaci helyzetüket veszélyeztető olcsó ukrán mezőgazdasági termékek miatt, de ma már itt tartunk. 

Nem kötelessége az EU-nak felkarolni az orosz agresszió áldozatát? 
Aki megkérdőjelezi Ukrajna elvi és erkölcsi támogatását, az bűnt követ el. Ugyanakkor a hétköznapi pragmatizmus, netán a választói magatartás azt diktálja, hogy az EU-nak a közösségben élő gazdák megélhetésére is tekintettel kell lennie. 

a terményeknek logisztikai folyosót kellett volna biztosítani Afrika szegény országai felé. 

Az unió költségvetésének hozzávetőleg 40 százalékát az agrárpénzek teszik ki, Ukrajna csatlakozása azt eredményezné, hogy drasztikusan csökkennének egyebek közt a gazdák támogatásai, ami kihatna a vidék népességmegtartó szerepére és a gazdaság versenyképességére. Ennek többek között a magyar gazdák innák meg a „levét”. 

és egy részét feltehetőleg már az előcsatlakozási alapok révén a csatlakozás előtt Ukrajnába irányítani. 

Most a világsajtó arról cikkezik, hogy a magyar kormány akadékoskodik. Jó ez nekünk? 

Ukrajnának a tagállamok között nincs egyértelmű támogatottsága a csatlakozás tekintetében. Meggyőződésem, hogy számos EU-tagországban – Ausztriában és más országokban – örülnek, hogy a magyar kormányfő felvállalta az „akadékoskodó” szerepét, amikor köntörfalazás nélkül kitette az asztalra az ukrán csatlakozás vitatott kérdéseit. (Az osztrák kancellár Orbán Viktor mellé állt , úgy fogalmazott: az Európai Unió nem áll készen a bővítésre.)

A másik probléma, hogy Brüsszel évtizedek óta egyeztet Törökország, Szerbia, Bosznia és Albánia csatlakozásáról, nem lehet ezeket az országokat cserben hagyva, a nekik tett ígéreteket megszegve egyszer csak hipp-hopp felvenni Ukrajnát. 

Egyesek szerint nőtt Magyarország súlya politikai értelemben. Ön hogy látja? 

Minden hányattatottság és kritika ellenére Magyarország súlya nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is sokat nőtt az elmúlt 13 évben. Az ország a nagy európai konfliktusok – migráció, orosz–ukrán háború – közelében helyezkedik el, így azok hatása alól kivonni magunkat nem tudjuk. 

Egyre többen látják, hogy az európai válasz az orosz támadásra nem volt szerencsés. Az uniós szankciós politika eredményessége finoman szólva is vitatott, elég csak rápillantani bizonyos országok – például Kazahsztán – külkereskedelmi adataira, és kirajzolódik: az orosz nyersanyag, olaj bejött a közösségbe, csak kerülő úton és drágábban. 

Nem kapott pofont az ország a Standard & Poor’s oldaláról, de a Fitch döntése még hátravan. Kell-e tartani tőle? 

A visegrádi országok gazdasági teljesítménye az elmúlt években jócskán meghaladta az uniós átlagot, nem beszélve az eurózónáról, egyfajta dinamizáló szerepet töltött be a térség az EU-ban. A koronavírusjárvány és az orosz–ukrán háború természetesen okozott nehézségeket, de az idei év harmadik negyedére – remélhetőleg véglegesen – kikerült a recesszióból az ország, és jövőre akár 3 százalékos növekedés várható. 

Az infláció a meredek csökkenés ellenére még mindig igen magas, közel 8 százalék. Ha beindul a növekedés, veszélybe kerülhet a 3 százalékos cél elérése? 

A világ egy új inflációs közegbe lépett. Általánosságban látható, hogy ez magasabb inflációt jelent, de a fenntartható növekedés szempontjából továbbra is kulcskérdés, hogy a jegybankoknak sikerüljön visszahozniuk az inflációt a cél környékére. 

Az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk a rendkívül alacsony inflációs és kamatkörnyezethez, ez a korszak nem biztos, hogy egyhamar visszatér, de törekedni kell rá, mert csak ezután léphetünk a fenntartható növekedés útjára. 

Mikor éreztetheti hatását a gazdaságban a tízmilliárd euró? 

Ha minden rendben megy, a források a jövő év második felében kezdhetnek el hasznosulni a gazdaságban, attól függően, hogy az intézményrendszer milyen hatékonysággal képes kihelyezni azokat.

Tavasszal az európai parlamenti választások kampánya lesz, majd megalakul az új parlament, ezt követően lejár az Európai Bizottság mandátuma, ezek hosszú hónapokra parkolópályára tesznek ügyeket. Jövő év novemberében lesznek a választások az Amerikai Egyesült Államokban, a következő év fejleményeire ez is nagymértékben ki fog hatni. Az amerikai politika a választási kampányban „befelé figyel”, ezért ilyenkor a világ különböző pontjain élesedni szoktak a feszültségek. 

Problémának tartja-e, hogy idén az 5,2 százalékra megemelt hiányt sem valószínű, hogy lehet tartani? 

Igen és nem. Tavaly volt egy költségvetési élénkítés, amelynek az árát még mindig fizetjük, ugyanakkor:

A leglényegesebb kérdésnek azt tartom, hogy lesz-e érdemi fogyasztásbővülés, illetve sikerül-e a beruházásokat masszívan növelni. 

Év eleje óta tölti be a dékáni tisztséget. Hogyan értékelné az első évét az egyetemen? 

Turbulens, de jó év volt. 

A karon az idén felvett külföldi hallgatók száma a tavalyi mintegy 250-ről több mint 400-ra nőtt, ezt szeretnénk a jövőben tovább bővíteni, a világ minden tájáról várjuk a diákokat. Ezzel a növekedéssel 

Ázsia mellett új piacokat, a Közel-Kelet országait, Dél-Amerikát és Afrikát is célba vettük. Közben természetesen arra is büszke vagyok, hogy az újonnan felvett magyar hallgatók száma is jelentősen, hozzávetőleg 800-ról több mint 1400-ra bővült. Ezzel a növekedéssel 

Milyen tervekkel vág neki a jövő évnek? 

Az oktatási portfóliónkat megújítjuk, tervben van egy központi banki pénzügyi képzés indítása, de a mesterséges intelligencia, az adattudományok, a fenntartható körforgásos gazdaság és az energetika területén is vannak elképzeléseink. 

A nemzetközi partnerhálózat révén a METU belép majd az online képzések piacára is, emellett a jövő évtől nyári egyetemet is indítunk. Nem titok, hogy tíz éven belül húszezer hallgatót szeretnénk fogadni, célunk a régió legmeghatározóbb magánegyetemévé válni.