Budapesten egy-egy lomtalanítás alkalmával körülbelül 700, zömében roma hátterű, autóval rendelkező vállalkozó és velük szoros családi, ismerősi kapcsolatban lévő csapatuk, vagyis a becslések alapján összesen 3-5 ezer ember dolgozik – derül ki a Corvinus Egyetem kutatópárosa, Tim Gittins és Letenyei László számításaiból.
Ha ehhez még a lomok értékesítéséből részesülők családjait is hozzászámoljuk, akkor a kutatók szerint egy-egy lomtalanítás összesen 18-35 ezer szociálisan hátrányos helyzetű ember számára adhat kiegészítő jövedelmet.
Bár a lomizás hivatalosan szabálysértésnek számít, és a társadalom egy része alacsony presztízsűnek ítéli ezt a tevékenységet, a benne részt vevők és családjaik számára ez egy fontos kiegészítő jövedelem, amely így közvetlenül a leginkább rászoruló társadalmi csoporthoz jut el.
A lomtalanítási hulladék kézi válogatása a kutatók számításai szerint évi több ezer tonna hulladék visszanyerését, újrahasznosítását eredményezi. A kutatók erről a Trash or Treasure – Entrepreneurial Opportunities in Waste Management című kötetben idén áprilisban megjelent könyvfejezetükben írnak, és fontos megállapításuk, hogy a lomizás jelentősen hozzájárul a fenntarthatósági célokhoz, a körforgásos gazdaság működéséhez is.
A lomtalanításon gyűjtött hulladékok közül a fém legértékesebb. A vasudvarok által gyűjtött fémhulladékból származó árbevétel egybevethető nagyságrendű a budapesti felsőoktatási intézmények mérlegfőösszegével – mondta Letenyei László, a Corvinus kutatója.
A MÉH-telepeken és vasudvarokon kívül a bolhapiacok a lom értékesítésének fő terepei. A lomizós vállalkozócsoportokkal készült interjúkból az is kiderült, hogy a pénzért nem értékesíthető anyagokat legtöbbször saját háztartásukban használják fel, például a használt ruhát a családtagoknak adják, a faanyagot téli tüzelőként elégetik.
A lomtalanításokra összeállt informális vállalkozások szervezetten épülnek fel, élükön egy autóval rendelkező, jellemzően idősebb férfi áll, aki elsősorban a családból verbuválja a csoport tagjait. Általában a sofőr szervezi és irányítja a lomizás folyamatát, az útvonal tervezéséhez pedig mobiltelefont, internetet használnak. Gyakran a csoport idősebb tagjai őrzik a kihelyezett értékesebb hulladékokat, amíg a furgon odaér. Az informális vállalkozások fiatalabb tagjai pedig a folyamat fizikai részét végzik, kiválogatják a lomokat és furgonra teszik. A kutatók tanulmányából az is kiderül, hogy egyes vállalkozók 50 kilométert is hajlandók utazni egy-egy fővárosi kerületi lomtalanításért, és ha kell, az autójukban éjszakáznak.
A kutatók amellett érvelnek tanulmányukban, hogy bár a lomizás szürkezónában működő tevékenységnek számít, mégis jelentős társadalmi hozzáadott értéke van, illetve hozzájárul a körforgásos gazdaság hatékony működéséhez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.