Öt ábrán bizonyítjuk be, hogy miért teljes képtelenség, hogy Magyarország az unió legszegényebb tagállama

Magyarország utolsó a vásárlőerőparitáson mért egy főre jutó fogyasztás alapján az Európai Unióban – közölte nemrégiben az Eurostat. Az EU statisztikai hivatalának adatsora nem éppen szívderítő, miután azt mutatja, hogy hazánk fogyasztja a legkevesebbet a megtermelt jövedelem alapján uniós viszonylatban, ám az biztosan nem igaz, amit több sajtóorgánum állít, hogy Magyarország az unió legszegényebb tagállama. Számos mutató alapján kijelenthető, hogy a magyar gazdaság ettől jobb helyzetben van, ezeket vesszük sorra ebben a cikkben.

Kezdjük rögtön az egyik legfontosabb adatsorral, ami a fejlettséget legjobban méri. A vásárlóerőparitáson számolt egy főre jutó GDP alapján Magyarország 2023-ban az Európai Unió átlagának 76 százalékán állt, ami megegyezik az előző évivel. Tehát a felzárkózás az uniós élbolyhoz – ha ideiglenesen is, de – elakadt. 2012 óta egyébként 9 százalékpontot faragtunk le a hátrányunkból, ami kifejezetten lassú, vontatott felzárkózásra utal, főleg annak fényében, hogy 

• eközben Lengyelország 13, 
• Románia pedig 23 százalékkal közeledett uniós átlaghoz. 

Utóbbi kapcsán ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy mielőtt valami csodát gondolnánk a háttérben, valójában semmilyen különleges teljesítmény nincsen a román növekedés mögött, csak folyamatos eladósodás . Ahogy korábban írtunk róla, keleti szomszédunk az unióban is egyedülálló mértékű eladósodást produkált az utóbbi 15 évben: miközben idehaza a nominális adósság két és félszeresére növekedett, addig Romániában megtízszereződött.

Ez azért lényeges, mert a románok úgy tudtak növekedni, hogy közben nem kellett nekik folyamatosan az adósságszintjüket figyelemmel követni, ami érthetően nagyobb mozgásteret biztosított a gazdaságpolitika számára. Ettől függetlenül tény, hogy Magyarországot megelőzték az egy főre jutó GDP alapján, ahogy a lengyelek is, de legalább a görögöket és a szlovákokat magunk mögé utasítottuk. Így jelenleg a 22. legfejlettebbek vagyunk, holtversenyben Horvátországgal. Ahhoz pedig, hogy 2030-ra elérjük az uniós átlag 90 százalékát – és a 15. pozíciót –, amit Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is célként tűzött ki, a korábbinál látványosabb felzárkózási ütemre lesz szükség egy olyan pályán, amelyen rengeteg a nehezítő körülmény.

Nemcsak a GDP-rangsorban, hanem az árakkal korrigált bérek vásárlóereje alapján is megelőzte Románia hazánkat: míg nálunk egy egykeresős családban az éves fizetés vásárlóerőben számolva 17 947 euró volt 2023-ban, addig keleti szomszédunknál 18 800. Mindez persze valahol nem meglepő a tavalyi inflációs sokk után, ami csökkentette a hazai fizetések értékét mintegy 3 százalékkal. 

Az adatokkal kapcsolatban korábbi cikkünkben kételyeinknek adtunk hangot, mivel az Eurostat nem kevesebbet állít, hogy Romániában majdnem annyit érnek a fizetések, mint a nála jóval fejlettebb Szlovéniában és Csehországban. Sőt, eszerint jelenleg Szlovákia az unió legszegényebb tagállama, ahol alacsonyabbak a fizetések, mint Bulgáriában.

Kevés olyan mutató van, amelyben sikertörténet Magyarországé, de a foglalkoztatottsági ráta abszolút ilyen. Tavaly a 20 és 64 év közöttiek körében, azaz a munkavállalás szempontjából legaktívabb korosztályban a 80,1 százalék dolgozott hazánkban, ettől nagyobb arányú foglalkoztatottságot csak hat országban mértek a statisztikusok. Ez nem mindig volt így, 2010-ben például fordított helyzetet láttunk: a 62,2 százalékos teljesítmény az ötödik legalacsonyabb érték volt, és Görögországgal kvázi egy szinten álltunk. 

A mostani ellenben azért is jelentős eredmény, mert Magyarország lényegében a cseh foglalkoztatási színvonalat tudja biztosítani, ami korábban teljesen elképzelhetetlen volt. Egyébként a többi visegrádi ország, Lengyelország és Szlovákia is hasonló fejlődést produkált az elmúlt évtizedben. Ami pedig Romániát illeti, hiába az elmúlt évtized erőteljes növekedése, még mindig az egyik legrosszabb foglalkoztatottsági mutatóval rendelkezik az EU-ban (csak Olaszországban és Görögországban rosszabb a helyzet).

Mindez azért is lényeges, mert a magasabb foglalkoztatottságú országokban érhető módon a kereseteket lejjebb húzzák a munkaerőpiacra belépő képzetlenebb tömegek, tehát a hatás, ami a munkatermelékenységet is csökkenti, itt is megjelenik. Ebből kifolyólag a románoknál és a görögöknél is a bérek magasabbak lesznek, mint amit a fejlettségi szintjük mutat. Ez megmagyarázhatja például azt is, hogy tudta megközelíteni Románia Csehországot keresetek terén.

A foglalkoztatottság és a munkaerőpiac helyzete szoros összefüggést mutat a szegénységi adatokkal. Az Eurostat a szegénységnek és társadalmi kirekesztésnek kitettek arányát 2015 óta méri, itt Magyarországnak jelentősen javult helyzete, az akkori 30,6 százalékos ráta még a negyedik legmagasabb érték volt, nagyságrendileg 3 millió főt takart. Tavaly ez az arány már „csak” 19,7 százalék és 2 millió fő volt, amivel az unió középmezőnyébe kerültünk. A legkevesebb szegényt ezek alapján Csehországban mérte az unió, ahol a lakosság 12 százaléka tartozik ebbe a körbe, míg a legtöbbet Romániában, ahol minden harmadik (32 százalék) fő ki volt téve a szegénység kockázatának.

Kevés szó esik a beruházási rátáról – és ezt hagytuk utoljára –, amit leginkább a fenntartható felzárkózás feltételeként szoktak megjelölni, holott a magyar fogyasztási rátát enélkül nem érthetjük meg. A gazdaság kibocsátásának logikájából eredően, ami egyik oldalon alacsony szintet jelent, a másik oldalon pont az ellenkezőjét hozza: bár tavalyról az Eurostat nem közölt adatokat, a magyar beruházási ráta – nem függetlenül a magas megtakarítási színvonaltól – 2020 óta a legmagasabbak között van Európában. Persze, ez sem garancia arra, hogy Magyarország tényleg felzárkózik a leggazdagabb országokhoz, mivel korántsem nem mindegy, hogy hova, mely szektorokba érkeznek a befektetések – mindenesetre enélkül nagyon elképzelni, hogy valaha beérjük, vagy legalább megközelítsük Ausztriát.