Egy szupertitkos üzletkötés: a Mercedes-sztori

Azt persze pár nappal korábban már lehetett tudni, hamarosan megszületik a döntés, de a magyar újságírók, gazdasági szakemberek fanyalogva beszéltek arról, hogy újabb jármű-gigaberuházást bukunk el, s ami még fájdalmasabban hatott, hogy a lesajnált Románia tűnt befutónak.
Ez a titkolózás valószínűleg az egész beruházást nyomon kíséri. Hiszen alig tudunk arról, hogy mikor került a németek látókörébe Bács-Kiskun megye székhelye, s mi volt a város legnagyobb erénye. Hírek szerint a magyar befektetési szakértőket kora tavasszal "riasztotta" egy német céges partner, s jelezte: információi szerint megvan a legesélyesebbnek ítélt országok rövid listája, amelyen azonban Magyarország nem szerepel.

Erre itthon beindult a gépezet, majd - állítólag - Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lobbizott Günther Oettingernél, Baden-Württemberg kereszténydemokrata miniszterelnökénél, s Zombor Gábor, Kecskemét fideszes polgármestere is a leghatározottabban támogatta az ötletet. Ez pedig tetszett a németeknek, hiszen azt jelezte számukra: a végletekig megosztott hazai politikai életben vannak azért olyan ügyek, amelyben a szembenálló felek készek az együttműködésre. Hírlik, hogy a magyarok bevetették a sváb kártyát is, a megye több településének ugyanis kiváló a kapcsolata a tartomány számos városával, falujával, hiszen a második világháború utáni kitelepítések során oda hurcoltak el a magyarországi németeket, s közülük, illetőleg leszármazottaik közül nagyon sokan szeretettel gondolnak egykori lakhelyükre. Egyébként titoktartás komolyságára jellemző, hogy amikor az ITD Hungary bejelentkezett a kecskeméti polgármesteri hivatalhoz, hogy lenne egy potenciális befektető, az önkormányzati vezetők egy hónapig nem is tudták, hogy kivel tárgyalnak. Annyit közöltek velük, hogy egy járműgyártó cég képviseletében érkeztek, de nem mutatkoztak be, nem adtak névjegykártyát, ezzel szemben mindenről kifaggatták a vendéglátókat. A tárgyalások angolul folytak, s csak egy közös vacsora során derült fény arra, honnan jöhettek, ugyanis feltűnt, hogy németes akcentussal beszélik a nyelvet.

A szinte soha nem látott titoktartási követelmény minden szintre kiterjedt, mindenkit érintett. Lapunknak mesélték befektetési témákban jártas, "öreg rókák", hogy soha életükben nem láttak még ilyen mélységű titoktartási nyilatkozatot, amilyet például a tolmácsokkal írattak alá a németek. Mint mondták: habár a tolmácsokat mindig kötik ilyen titoktartási nyilatkozatok, ám ez esetben például olyan összegű kártérítést rögzítettek a megszegőkkel szemben, hogy már önmagában az is évekre ellehetetleníthette volna az esetlegesen "fecsegőt". De a titoktartás a minisztériumi és a befektetési ügynökségi szakembereket is a legszigorúbban kötötte, mint egyikük mesélte: fő- (de akár pozíció-)vesztés terhe mellett dolgoztak a Mercedes-ügyön.

S azóta sem javult sokat a helyzet a nyilvánosságot illetően. Az önkormányzat ugyan számos információt megoszt arról, hogyan készül a város a németek fogadására. Ismert: folyamatosan tárgyalnak a gazdasági kamarával, a munkaadók más szervezeteivel arról, hogyan tudják majd előteremteni a szükséges munkaerőt. S folynak az egyeztetések, hogy a szakiskolák már ezt a tanévet úgy kezdhessék, hogy tantervükben figyelemmel legyenek a cég igényeire. A munka koordinálására egyébként az önkormányzati fenntartású, valamint a magániskolákból konzorcium jön létre, amelynek gesztora a megyei kereskedelmi és iparkamara lesz. Mindent azonban a városvezetés sem mond el. Így azt sem, hogy az építkezés helyszíne, a 450 hektáros földterület – amelynek felét foglalja el a Daimler, a másik fele a beszállítóké lesz – hogyan kerül a német cég tulajdonába. Elégedjünk meg annyival, közölték az érdeklődésünkre, hogy az egyébként kiváló szántóföld – amely az 5-ös főút mentén a Szélmalomcsárdánál lévő körforgalomnál kezdődik, s hosszan elnyúlik Kiskunfélegyháza irányába – jogi státusza rendezett, a volt tulajdonosai biztosan nem lehetnek kerékkötői az üzletnek. Ebből valószínűleg az következik, hogy a város megszerezte a területet s egyben adja el a németeknek, bár a földhivatali ügyintézés még csak most van folyamatban.

A Daimler azonban szinte teljesen elzárta a hírcsatornáit. A németek fenntartják maguknak a jogot, hogy egyelőre legfeljebb közlemények útján adjanak tájékoztatást. Az egyéni érdeklődőket pedig udvariasan, de határozottan leszerelik. Pedig nagyon érdekes lenne megtudni, hogyan készülnek Kecskemét "birtokbavételére". Annyi persze kiszivárgott, hogy – miként a helyszínválasztás előtt – amikor például azt is megvizsgálták, mennyi az esélye annak, hogy a városban olyan földrengés legyen, mint 1911-ben, illetve, hogy milyen az üzletek választéka – most, készülve a konkrét munkákra, mindent alaposan feltérképeznek, megterveznek. Már pontosan tudják, hogy fognak kinézni a gyárépületek, azokban milyen gépeket helyeznek majd el, de ennek makettjeit, terveit nem mutatták még meg a magyaroknak. Szóban vázolták az elképzeléseiket, de gyorsan közölték velük, hogy azonnal felejtsék is el. S az sem publikus még például, hogy hány helyről és honnan lehet majd a gyárat megközelíteni, hol lesznek a bejáratok.

A gyártervezés mellett a Daimler számára legalább annyira fontos, hogy az ideköltöző német munkatársaik – mintegy 200 család érkezése várható – milyen körülmények között élnek majd. Még vita van arról, hol fognak lakni, korábban úgy tervezték, külön lakóparkot húznak fel nekik, ám később elvetették ezt az ötletet. S rendkívül lényeges a számukra, hogy megfelelő színvonalú, német nyelvű oktatásra képes óvodai csoportok, iskolai osztályok fogadják a gyerekeiket, akik nem szeparált intézményekbe járnak majd, hanem együtt a magyarokkal. Ezen a téren egyébként nagyon jól áll a város, van német kisebbségi óvoda, egy általános iskolában ezen a nyelven folyik alapozó képzés, három két tannyelvű középiskola is működik, ebből kettőben a német az idegen nyelv, és nyelvtanárból sincs hiány. A vásárlási, pihenési, szórakozási, kulturális és sportolási lehetőségek szintén nagyon fontosak. Bár Kecskemét nem áll rosszul ezen a téren, további fejlesztésekre van szükség, hogy a megnövekedett igényeket kielégítsék, felvetődött például rendszeres német nyelvű színházi előadás ötlete, illetve német művészek kiállításainak megrendezése. Ami azonban komoly hiányossága a városnak a szállodakapacitás. Az egyetlen komoly hotel, az Aranyhomok amilyen patinás, olyan korszerűtlen, s bár vannak még viszonylag új panziók, új szállodákat – köztük ötcsillagosat is – kell építeni, hiszen a jelenleginél sokkal nagyobb lesz az üzleti jellegű turizmus.

A cikk teljes változatát a manager magazinban olvashatja