MSZP: Cigányozás a csukott ajtók vélt biztonságában

Életem során bőven kijutott olyan eseményekből, amelyeken megsértődhettem volna. Ha megtettem volna, már nem élnék. A sértődöttség a legnagyobb luxus, ember és közösség számára egyaránt. Egyházamban nem egy olyan esemény történt velem, amely szíven ütött, de akkor sem sértődtem meg. Én négy cikluson keresztül nemcsak a balliberális oldalhoz kötődő embereket nyertem meg. Ha másba helyezi bizalmát a III. kerületi MSZP vezető rétege, azzal nekik kell elszámolniuk, nem nekem." - nyilatkozta Donáth a Népszabadságnak.

Azzal kapcsolatban, hogy a fővárosi pártszervezet a váltást indokolva egy felmérésre hivatkozik, amely szerint Donáth az egyik legkevésbé ismert helyi politikus, ráadásul - állítják többen - a legkevesebb kézzelfogható eredménnyel, a lelkész ezt mondta: Bárkiről bármikor be lehet bizonyítani, hogy istengyilkos, hazaáruló, kis teljesítményű, vagy épp fordítva: a nemzet apostola, megmentője. Engem csak a munka érdekel, nem a beszéd. Ott vannak az épületek, amelyeket felépítettem, a törvények, amelyek létrehozatalában közreműködtem, tizenöt év számtalan emberi történése. Lépjenek elő, akik engem így vagy úgy minősítenek, és tegyék nyilvánvalóvá, hogy ők mit tettek. Nem pökhendi gőg van bennem, hanem szomorúság. Húsz évvel ezelőtt azt reméltem, két-három ciklus elég lesz ahhoz, hogy létrejöjjön az új magyar politikai elit, amelynek emberi tartása, szakmai teljesítménye, tapasztalata elegendő lesz ahhoz, hogy ezt a nem könynyű országot magára vegye. De minden fordítva történt. A kontraszelekció, amelyet korábban a létező szocializmus egyik legjellemzőbb kórságának tartottam, ma már semmiképpen sem köthető kizárólag a letűnt rendszerhez. Én soha nem akartam politikus lenni, nem kerestem egyetlen párt kegyét sem. 1993-ban is azzal a feltétellel vállaltam a politikusi szerepet: nem lépek be a pártba, és nem hagyok fel a lelkészi hivatásommal. Értékrendem változatlan. Ha másoknak ez ma már nem felel meg, tudomásul veszem. Ha elveinkhez hűséges szocialista és liberális barátaimnak szükségük van a nevemre és a munkámra, továbbra sem leszek rest segíteni, de semmilyen méltatlan helyzetet nem veszek magamra. Nagyon erős törést érzek ugyanis. Az nem megy, hogy valaki ott áll mellettem a Szent István parki kirekesztés elleni tiltakozáson, majd másnap a csukott ajtók vélt biztonságában nyíltan cigányozik.