Tompítható a járvány ereje

A sajtóban és szakmai körökben is számos félreérthető információ jelent meg az elmúlt időben a madárinfluenzával kapcsolatban. A tudományos ismereteket nélkülöző, szenzációt hajhászó vagy kisebb csoportok érdekeit képviselő írások nem alkalmasak a társadalomban élő félelmek csillapítására, s nem szolgálják a szükséges védekezés lehetőségét sem.

Az influenza vírusa a madarakról terjedt át az emberekre valamilyen emlős állat (sertés vagy ló) közvetítésével. A vírus lehetséges változatainak száma úgyszólván végtelen. Az egyes típusok kisebb-nagyobb genetikai módosulásokat követően alakulnak ki, és ebből fakadóan fertőzőképességük, klinikai jellemzőik is megváltoznak. A járványra történő felkészülésben figyelembe kell venni a múlt tapasztalatait, és folyamatosan figyelnünk kell a helyzet alakulását.

Az 1918–19-es világjárvány („spanyol nátha”) során a jelenlegihez hasonló H1N1 típusú kórokozót mutatták ki. Az utólagos vizsgálatokkor kiderült, hogy a magas halálozási arányért nem maga az influenzafertőzés, hanem a másodlagosan kialakult bakte-riális szövődmények voltak felelősek, elsősorban a tüdőgyulladás. A legveszedelmesebb baktérium a Staphylococcus aureus, a Streptococcus pneumoniae és a Haemophilus influenzae. Akkor még antibiotikumok sem voltak.

A manapság járványos képességű A(H1N1) típusú influenzavírus hasonló a korábbi világjárványt előidéző kórokozóhoz, de nem teljesen ugyanaz, ezért a világ népessége fogékony a vírusra. Az eddigi tapasztalatok alapján ez a kórokozó csak enyhe betegséget okoz, a fertőzöttek többsége nem igényel orvosi kezelést, szövődmények mégis előfordulhatnak. Ám Magyarországon a potenciális betegek jelentős része, különösen a két év alatti korosztály (74 százalékban) védett az egyik legveszélyesebb bakte-riális kórokozóval szemben (pneumococcus). Az ilyen mértékű átoltottság védelmet jelent a környezet számára is, hiszen az oltás hatására csökken a populációban a kórokozó tünetmentes hordozásának az aránya, vagyis a lehetséges fertőzőforrás is. Ma már számos hatékony antibiotikummal rendelkezünk, amely képes meggyógyítani a bakteriális szövődményeket. A hatékony antivirális kezelés lehetősége is megvan.

Kedvezőtlen körülmény, hogy a repülőgéppel történő utazás lerövidítette a távolságokat. Ezzel szemben áll a világszerte jól működő ellenőrző-jelző rendszer és a nemzeti egészségügyi hatóságok együttműködése. Nem tudjuk, lesz-e elegendő oltóanyag, mint ahogy azt sem, az antivirális szerekből meglévő stratégiai tartalékok fedezik-e a szükségletet. Kiszámíthatatlan, hogy az egészségügy jelenlegi állapotában mennyire lesz alkalmas egy viszonylag szűk időintervallumban jelentkező tömeges igénybevételre.

Mit kell tennünk? A védekezés legfontosabb eszköze a vírussal szemben kifejlesztett oltás minél szélesebb körben történő alkalmazása. Ez rendkívül fontos, de nem elégséges, mert a világ teljes oltóanyaggyártó kapacitása sem elegendő ahhoz, hogy az összes veszélyeztetettet beoltsuk. A legolcsóbb és az egyik legfontosabb eleme a védekezésnek a személyi higiéné, a gyakori kézfertőtlenítés, a szájmaszk, valamint az eldobható papír zsebkendő használata.

Fenn kell tartani a pneumococcus elleni átoltottságot, sőt jelentősen növelhető lenne a népesség védettsége, ha a két-öt éves korosztályt is beoltanák. A hatvan év felettiek pneumococcus elleni védettsége is szükséges a számukra megfelelő oltással. A betegek kórházi kezelése csak a valóban súlyos, szövődményes esetekben indokolt. A rendelőket is csak a legszükségesebb esetekben érdemes felkeresni.

A szerző a Fővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórház Madarász Utcai Gyermekkórházának főorvosa