A zöldáram ára

Épp egy szivattyús-tározós erőművel lehetne jól egyensúlyban tartani a magyar villamosenergia-rendszert – mondják a hozzáértők –, ha tovább nő a rosszul tervezhető hazai áramtermelés aránya. Vagyis ha több lesz a szélerőmű. A szivattyús-tározós erőmű több mint 130 éves, zseniális ötlet arra, hogyan helyezzük át a rendelkezésre álló villamos energia felhasználását más időpontra.

Ám ütközik néhány érv azzal kapcsolatban, hogyan kell megtartani vagy javítani villamosenergia-rendszerünk egyensúlyát. Nyilván nincs egyedül üdvözítő megoldás. Olyan kompromisszumra lenne szükség, amely az áramtermelés és -felhasználás várható változásai mellett úgy igazodik a változásokat részben kiváltó uniós kötelezettségeinkhez, hogy közben kellően figyelembe veszi a hazai adottságokat is. Mi ugyanis ugyanúgy bevállaltuk az úgynevezett környezetvédelmi „háromszor 20-as” követelmény teljesítését, mint azok a tagországok, amelyeknek a természet tálcán kínálja a hasznosítandó zöldenergiát: a tengerparton süvítő szelet, a magas hegyekből lezúduló vizet és a nagy esésű folyókat. Vagy mint azok a nálunk fejlettebb gazdaságú országok, amelyek évtizedekkel megelőztek minket például a korszerű szemétégetők telepítésében.

Másrészt a természet megóvása s ebben a fejlett országokhoz való felzárkózás – tehát a szélparkok számának szaporítása – nálunk is cél. Csak az a kérdés, milyen tempót vállalhatunk. A magyarországi villamosenergia-rendszer egyensúlyának a megtartását már az is segítheti, ha nem borítjuk fel szándékosan. Ha például nem tekintjük a szélkerekeket szent teheneknek, és kikapcsoltatjuk őket, ha a rendszerszabályozás azt kívánja. Legalábbis rövid távon. Utána azonban jöjjön az a szivattyús-tározós csoda is! Persze az áram árában majd annak a költségeit is meg kell fizetnünk, de azt mondják, hosszú távon jól járunk.