Az FCL 2009-es bevezetésére az IMF hitelezési rendszerének a globális válság miatt szükségessé vált átalakítása keretében került sor. A cél az volt, hogy a szilárd pénzügyi alapokkal rendelkező, megfelelő gazdaságpolitikát folytató országok egy rugalmas mechanizmus révén juthassanak hitelhez, illetve élhessenek az eszközzel puszta óvintézkedésként. A gazdaságpolitikai feltételek teljesítéséhez nem kötött finanszírozási lehetőséggel eddig többek között Lengyelország, Mexikó és Kolumbia élt.
A most elhatározott könnyítés kiterjed a megállapodás időtartamára: a hitellehetőséget a tagországok a jövőben egy évre kérhetik, vagy két évre úgy, hogy az első év után felülvizsgálják a programot. Eddig hasonló rendszerben fél, illetve egy évre lehetett ilyen típusú megállapodást kötni. Rugalmasabbá válnak a lehívható összeg nagyságára vonatkozó rendelkezések is: a tagország IMF-kvótájának 1000 százalékában megállapított limitet eltörlik, és a hitelt az adott ország finanszírozási szükségletei alapján ítélik oda.
Az FCL-hez képest is könnyítést jelent az új hiteleszköz, a PCL, így ahhoz a tagállamok még nagyobb köre férhet hozzá. Itt a jogosultságot öt területen értékelik: a külső pozíció és a piaci hozzáférés; a költségvetési politika; a monetáris politika; a pénzügyi szektor egészsége és felügyelete; illetve az adatok megbízhatósága. Bár a hitelmegállapodás megkötését szorgalmazó országoknak a legtöbb területen erős teljesítményt kell nyújtaniuk, a PCL megenged kisebb mértékű hiányosságokat egy vagy két dimenzióban. A megállapodás keretében ezeket a sebezhetőségeket az adott országnak orvosolnia kell, és teljesítményét félévente értékelik. A megállapodás jóváhagyásakor az IMF-kvóta 500 százalékának megfelelő összeget tesznek azonnal elérhetővé, 12 hónap után pedig összesen legfeljebb ennek a kétszeresét. A valutaalap azt is közölte, hogy előzetes egyeztetéseket kezdett egy globális stabilizációs mechanizmus kialakításáról. Ennek keretében az IMF „proaktív módon” biztosíthatna likviditást azoknak a tagállamoknak, amelyek érintettjei lehetnek valamilyen „rendszerszintű eseménynek”, kiegészítve egyéb bilaterális és regionális megállapodásokat.
A magyar kapcsolat
Nagyjából az új PCL az a pénzügyi mankó, amelyre hazánknak is szüksége lehet. Korábban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter is úgy fogalmazott, hogy új „elővigyázatossági” hitelmegállapodást kellene kötni az IMF-fel, a nyári felülvizsgálat lezáratlanul maradása óta azonban a kormány lemondani látszik a valutaalap segítségéről.
Hogy erre egyébként szükség lenne-e, vitatott kérdés. Immár másfél éve Magyarország nem hívott le újabb összeget a – legalábbis nyárig – rendelkezésére álló hitelkeretből, és a piaci finanszírozás szigorú költségvetési politika mellett biztosítottnak tűnik. Komoly, akár magyar, akár nemzetközi gyökerű bizonytalanság esetén azonban a befektetők kivonulhatnak, és ismét nehézséget okozhat az államháztartás finanszírozása, valamint a lejáró hiteleszközök megújítása, kiváltása. Főleg úgy, hogy 2011-től négy éven át a korábban lehívott nemzetközi hitelcsomagot is törlesztenünk kell. Igaz, az ebből félretett tartalékok a jövő évi finanszírozást még biztosan fedezik. BÁ–KR
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.