Nem lehet tudni, mikor mennek csődbe az önkormányzatok

Az önkormányzatok helyzete hónapról-hónapra súlyosabbnak látszik, ahogy egyre többet lehet tudni adósságállományuk nagyságáról. A kormányzó pártszövetség a felhatalmazással óriási felelősséget is kapott: a Fidesz az országgyűlési választások után az önkormányzati választásokon is elsöprő győzelmet aratott. Ez lehetőséget ad olyan reformok véghezvitelére, melyek szükségesek ahhoz, hogy az önkormányzatok költekezése átláthatóvá váljon. Persze, ehhez nem elég szűk mederbe terelni a helyi szervek működésének szabályait, forrásokat is megfelelő mértékben biztosítani kell a kijelölt feladatok ellátására.

Két nagyon sebezhető szegmens van. Az egyik a megyei önkormányzati kör, a másik a durván 2800 község – nyilatkozta Vigvári András, a Budapesti Gazdasági Főiskola intézetvezető docense a Magyar Narancsnak. Előbbi azért sebezhető, mert rendkívül sok államilag előírt feladatot kell ellátnia, de ehhez az állami normatívák nem elégségesek, és helyi adók kivetésére nem jogosultak. Utóbbi szegmens igen heterogén: amelyik agglomerációban van, jó a saját bevételi potenciálja, vagy nem tart fenn intézményt kedvező helyzetben van, de elsősorban az ötezer lakosnál kisebb községek napi működési problémákkal küzdenek – mutat rá a közgazdász. „A legnagyobb nehézségekkel a kicsi, de mégis intézményt fenntartó települések küzdenek” – tette hozzá.

A 90-es évekre visszatekintve, az önkormányzatok helyzete kedvezőbb volt, mint az országé. A Bokros-csomagot megelőző pénzügyi válságban a „fűnyíróelv” működött, melybe az önkormányzati rendszer is bekerült. „Azóta is azt a gyakorlatot folytatják a kormányok, hogy minél kisebb a fiskális mozgástér, annál inkább szorítanak az önkormányzatokon” – mondta Vigvári. A helyi szervek decentralizáción is keresztülmentek: a törvényhozók feladatokat delegált az önkormányzatokhoz, s a finanszírozást gazdasági kalkuláció nélkül oldották meg.

Az önkormányzatok pazarolnak is, meg nem is: „A kormány tud sok olyan példát mondani, amikor pazarlásról van szó. Például a település megpályázza a működésképtelen önkormányzatok támogatására szolgáló keretet, majd a pénzből megrendezi a falunapot. Volt olyan iskola, ahol több volt a tanár, mint a diák” – sorolta a példákat a szakember.

Azonban bizonyos, hogy az önkormányzatok finanszírozása nem megoldott. A kormány a recentralizáció felé mozdult el, de a forrásszabályozáshoz nem nyúl, s ezzel a tüzet el tudja oltani. Az önkormányzatok adósságának állománya a GDP-hez viszonyított 80 százalékból 5 százalékot tesz ki – mondta Vigvári. Hozzátette: „ebben csak a hitelfelvétel van benne, az információs rendszer hiányosságai miatt a többi hitelként működő kötelezettséget csak nagyon durva becsléssel lehet adósságállománnyá konvertálni”.

A törlesztési teher 2011-től kritikus lehet, 2012-től pedig a városi és megyei jogú városi önkormányzatoknál se zárható ki, hogy probléma lesz. Az önkormányzati számlákon 500-550 milliárd forint van, melyet az önkormányzatok talán már részben el is költöttek, ugyanis „választási év van” és az önkormányzatok félévente számolnak be költségvetési helyzetükről. Így nem látható jelenleg, hogy mi a helyzet – nyilatkozta Vigvári András.

Azt nem lehet tudni, hogy az önkormányzatok mikor mennek csődbe, de 2011-ben 250-300 milliárdos lyuk keletkezik az önkormányzatok gazdaságában – írja a Figyelő. „A központi költségvetés szinte szisztematikusan éheztette ki az elmúlt években az önkormányzatokat”, de volt olyan helyhatóság is, ahol felelőtlenül gazdálkodtak – írja a lap.
Súlyos probléma, hogy egy önkormányzat dönt mondjuk egy kórházfejlesztésről, de a működéshez szükséges pénzt az állam, az Országos Egészségügyi Pénztár adja – nyilatkozta a Figyelőnek Vigvái András. Tovább árnyalja a képet, hogy „olyan szereplő vett fel hitelt, bocsátott ki kötvényt, amelynek nincs, vagy alig van saját bevétele” – mutat rá a BGF intézetvezető docense.

Játszottak a pénzzel. Az önkormányzatok a felvett svájci frank alapú hitelt magasabb hozamú devizában helyezték el, úgynevezett „carry trade”-t játszottak, a hozam reményében. A nemzetközi intézményi befektetők ismerik az ügylet kockázatát, de ez egy önkormányzattól nem várható el – olvasható a Figyelőben.

Az önkormányzatok nem ritkán kreatív módját választották a finanszírozásnak, tulajdonukban álló cégeken keresztül. Gyakorlatilag lehetetlen felmérni, hogy az önkormányzatok adóssága mekkora mértékben jelenik meg az adott önkormányzat gazdálkodásában – világított rá a közgazdász a probléma súlyosságára.
Az önkormányzatok kötvénykibocsátásra kényszerültek, miután a finanszírozásuk megcsappant: 2007-ig 500 milliárd felett volt a helyi szervek állami támogatása, mely 2008-ra 338 milliárdra csökkent. „Az önkormányzatok kötvénykibocsátásai erős központi felügyelet nélkül ment végbe” – írja a hetilap.

A kormány nem alkalmazhatja csupán azt a módszert, hogy növeli a támogatásokat: minden bizonnyal több forrást kell biztosítani a helyhatóságoknak, de ennek a szabályozási rendszer következetes átalakításával kell együtt járnia. Alapvető, racionális igény, hogy sem az önkormányzat, sem a kormány döntése ne okozhasson a másik szerv büdzséjében lyukat: ha ez nem valósul meg a kezelés csak tüneti lehet.