Ha akarnánk, sem tudnánk megkerülni az EU-elnökséget

Először október végén vált befejezett ténnyé, hogy a pénzügyi válságok jövőbeli kezelése érdekében mégis lesz szerződésmódosítás, ennek gyakorlati előkészítése a magyar fél év során zajlik majd. S hogy ez nem lesz könnyű menet, az hamar kiderült abból is, ahogy néhány napon belül egyes tagországokban politikai mozgalom indult bármilyen szerződésmódosítás népszavazáson történő megméretése érdekében.

Aztán a 2011-es EU-költségvetés kitárgyalása omlott össze az Európai Parlament és a tagországokat magában foglaló Európai Tanács között. Büdzsénehézségek ugyan adódtak az elmúlt években máskor is, de arra már két és fél évtizede nem akadt példa, hogy – a végső megállapodás elmaradása esetén – új éves költségvetés híján havonta az előző évi büdzsé egytizenkettedéből kelljen majd gazdálkodni. Itt ugyan e percben még nem tart a dolog, és elvben nem lehetetlen az év végéig tető alá hozni valamifajta megállapodást.

De mivel a talán legfontosabb feltétel (a kedvező politikai háttér) hiányozni látszik mindehhez, nagy a valószínűsége, hogy ilyen „egytizenkettedes” büdzsével lesz kénytelen indítani a magyar elnökség, és ez rengeteg gyakorlati problémát felvet majd. Kezdve ott, hogy nem lesz elegendő pénz például az európai külügyi szolgálat tervezett mértékű kiépítésére, folytatva azzal a – magyarokat is súlyosan érintő – fejfájással, hogy miközben az év elején volna esedékes például az előző évi nemzeti agrártámogatások közösségi viszszatérítése, erre havonta egytizenkettednyi összeg áll majd rendelkezésre, ez csinos kis marakodást vetít előre a tagállamok között.

Mindeközben a bizottság – éppen a magyar kormány múlt heti látogatása idején – bejelentette: meggondolta korábbi szándékát, és mégsem csak a magyar elnökség végén (netán közvetlenül azután) hozza majd nyilvánosságra a mindenkor mindennél nagyobb vitákat generáló tételes javaslatát a 2013 utáni többéves közösségi pénzügyi tervről, hanem már előbb (talán már tavasszal). Ez előrevetíti, hogy a soros elnökség dolga ez ügyben is sokkal terjedelmesebb, kényesebb lesz.

Ráadásul az iménti két ügy sok tekintetben össze is függ egymással. Nemcsak úgy, hogy az előbbi adott alkalmat az utóbbi kérdés előrángatására – hivatkozással a gazdasági válság nyomán a nemzeti költségvetési megszorítások általános elvvé tételére –, hanem hogy immár semmi kétség afelől: a 2011 évi költségvetési huzakodás főbb szereplői voltaképpen a többéves pénzügyi tervhez is akarják egyúttal már most pozicionálni magukat. Világos jele volt ennek, ahogy például az Európai Parlament olyan témák előzetes tagállami elfogadásától is függővé tette együttműködését a 2011. évi büdzsé kapcsán, amelyek a többéves pénzügyi keret majdani kitárgyalásával függnek össze. És persze hasonló „áthallás” kimutatható a másik oldalon is.

E három ügy már magában sem lenne kevés ahhoz, hogy sok tekintetben új dimenziókat adjanak a januárban kezdődő magyar EU-elnökség számára. Mindehhez jött ráadásnak a hét végén a pénzügyi válságkezelési eszköz újbóli bevetésének a szüksége, ezúttal Írország esetében. Ez szűken véve persze nem EU-elnökségi téma, hanem az eurócsoporté, ám a következmények „begyűrűznek” majd az előbbi munkájába is. A tagállami szereplés elbírálása például, a szükséges koordinálás vagy a tagállamok jövőbeni költségvetési szándékainak a megítélése (a híres „európai szemeszter”) már mind az elnökség által menedzselt pénzügyminiszteri tanács dolga. És még annyi más.
Közhellyé koptatott tétel, a magyar EU-elnökség egyedülálló alkalom arra, hogy Magyarország új, konstruktív, pozitív szerepkörben feledtessen esetleges korábbi hibákat, és megítélése a tagországok körében egy csapásra megjavuljon. Alkalomban és figyelemben nem lesz hiány.

A szerző a BruxInfo EU-szakértője