A tisztánlátás azért is nehéz, mert el nem hanyagolható ellentmondások bukkannak fel az érvelésekben. A kormány megközelítése annyiból legalábbis érdekes, hogy az államadósság elleni harc kellős közepén mégiscsak lemond több mint ötszázmilliárd forintnyi munícióról. Ha ugyanis egy jó kis bevásárlás kedvéért a tartalék ennyivel lefaragható, akkor a hitelből összekuporgatott betét ugyanekkora részét köszönettel akár vissza is adhatnánk. Összehasonlításképpen: a korkedvezményes szolgálati nyugdíjazás felülvizsgálatától a kabinet hosszabb távon is évi ötmilliárd forint megtakarítást vár, vagyis éppen századannyit, mint amennyibe a Mol-részesedés került.
Furcsák azonban az „ellentábor” reakciói is. Sokan ugyanis azért emlegetnek hibás lépést, mert a Mol-vásár – éppen a tartalék csökkenésével – kissé megemeli a nettó államadósság arányát. Azét az adósságét, amelyre sem Brüsszel, sem a piacok nem figyeltek, egészen kedd délutánig. E szerint ugyanis hazánk már többször teljesítette volna a hőn áhított 60 százalékos küszöböt, ám az Eurostat nem is számol ilyen mutatót. A zavart pedig fokozza, hogy például a jegybanknál készülő kimutatás tartalmazza az állam tőzsdei érdekeltségeit. Vagyis még a nettó adósságot sem emeli meg a tranzakció.
Egy biztos: a hatalmas összeg ezúttal nem folyó kiadásokra megy el, hanem egy sikeres cég részvényeire. Kérdés persze, hogy mit tesz vele a kormány. Ezt azonban most még nem tudhatjuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.