Családi iroda lesz Soros György alapjából

„Ami biztos, hogy a befektetési világ ezentúl unalmasabb lesz” – írta a Financial Times szemleírója annak kapcsán, hogy Soros György fiai, Jonathan és Robert a befektetőkhöz szóló levelükben közölték, a Soros Fund Management irányítása alatt álló Quantum Endowment Fund (QEF) többé nem kezeli külső ügyfelek befektetéseit. A brit üzleti napilap szerzőjének nekrológba illő véleménye kicsit korainak tűnik. Egyrészt a jövő hónapban 81. évét betöltő Soros már jó ideje nem vesz részt aktívan a befektetési döntésekben (bár beavatkozása időnként felerősödik), és inkább az írásnak, valamint a filantrópiának szenteli idejét. Másrészt „mindössze” 750 millió dollár visszafizetéséről van szó a több mint 25 milliárdból, hiszen a QEF 2000 óta már nem engedett be újabb külső befektetőket.

A bejelentés inkább azért okozott „izgalmat” befektetői körökben, mert a kormányok és a piacok átláthatóságát gyakran számon kérő üzletember azért folytatja családi irodaként vagyonának kezelését, hogy elkerülje az amerikai hatóságok kényelmetlen vizsgálatait. A 2008-as pénzügyi válság nyomán elfogadott új szabályozás alapján ugyanis a 150 millió dollárnál több befektetést kezelő fedezeti alapokat regisztrálni kell az amerikai tőzsdefelügyeletnél (SEC), nyílttá kell tenniük befektetési stratégiájukat, és részletes adatokat kell szolgáltatniuk a kockázatos intézményeket figyelő Pénzügyi Stabilitási Ellenőrző Tanácsnak (FSOC). A továbbra is 200 főt, köztük 100 befektetési szakembert foglalkoztató QEF-nek családi irodaként már nem kell magára vállalni ezt a terhet. Ezzel pedig nincs egyedül: az elmúlt hónapokban több neves fedezeti alap döntött így, többek között Stanley Druckenmilleré, aki 1988 és 2000 között a Quantum Fund befektetési igazgatója volt.

Druckenmiller nevének említése azért is indokolt, mert szerepe meghatározó volt Quantum Fund sikerében. Soros 1988-ban azért adta át neki a napi operatív irányítást, mert akkorra már elég vagyont szerzett ahhoz, hogy egyéb elfoglaltságainak hódoljon. Ennek ellenére mindig ott volt a háttérben. Alapjának leghíresebb akciója során például, amikor 1992-ben az angol font ellen 10 milliárdot mozgósítva megtörte a Bank of England ellenállását, és több mint 1 milliárd dollárt nyerve az Európai Árfolyam-mechanizmus elhagyására kényszerítette Nagy-Britanniát, állítólag ő biztatta nagyobb tétek megtételére Druckenmillert. Másik emlékezetes húzása az volt, amikor 1997-ben 750 millió dollárt keresett a thai baht összeomlásán, térdre kényszerítve az ottani gazdaságot.

Filantróp és spekuláns oldala azonban egyre inkább összeütközésbe került. Oroszországi befektetéseinél ez különösen megmutatkozott, mivel hitt abban, hogy a nyomában meginduló külföldi tőke átalakítja az ottani társadalmat. 2000-ben aztán radikális fordulatra szánta el magát. Az amerikai dotkom buborék kipukkanása után, amelyen hatalmasat bukott, megvált Druckenmillertől, és 30-ról 15 százalékra szállította le QEF-re átnevezett alapja éves hozamcélját. Portfóliója kezelését diverzifikálta, a befektetésekben pedig innentől kezdve még kevésbé vett részt (bár 2007-ben ismét aktívan bekapcsolódott – 30 százalék feletti hozam lett az eredménye). A jó eredmények a válság alatt is jöttek: 2008-ban például a versenytársak 19 százalékos átlagos veszteségéhez képest 8 százalék pluszt tudott felmutatni. A rá következő évben szintén kiemelkedő, közel 30 százalékos hozamot produkált az alap, 2010-ben azonban porszem került a gépezetbe: a 7,87 százalékos iparági átlaggal szemben mindössze 2,5 százalékos hozamot sikerült öszszehozni. Még rosszabbul alakul az idei év: egybehangzó értesülések szerint eddig 6 százalékos mínuszban van az alap. Ez hírek szerint annak a következménye, hogy Keith Anderson, aki 2008 februárjától lett befektetési igazgató, óvatossá vált az európai és amerikai adóssághelyzet miatt, így lemaradt a piaci lehetőségekről. Másrészt az arany- és ezüstbefektetésekből való kiszállás is rossz döntésnek bizonyult (az alap 75 százaléka most készpénzben áll). Talán emiatt is távozott Anderson a mostani bejelentéssel együtt.

A döntés ellenére tehát nem várható drámai változás az elmúlt négy évtizedben átlagosan évi 20 százalékot fialó alap életében: a családi és alapítványi vagyonokat továbbra is kezelni kell, legfeljebb a működés még kevésbé lesz látható a kíváncsi publikum számára. Soros György pedig továbbra is azzal foglalkozhat főként, amire az elmúlt 30 évben 8 milliárd dollárt költött: adományozással. Ahogy ugyanis a múlt hónapban egy írásában kifejtette: „A filantrópia tesz boldoggá.”

Az OTP-affér

Magyarországon a két évtizeden át közel 30 milliárd forintot elköltő és 2007-ben bezárt alapítványa mellett legutóbb egy spekulációja kapcsán lehetett hallani Soros Györgyről. 2009 márciusában a pénzügyi felügyelet rekordösszegre, 489 millió forintra bírságolta alapját, amiért az 2008 októberében az OTP Bank részvényeinek esésére spekulált. Soros pert indított, de elvesztette.