Nyugdíjak: jöhet a szigorú svéd modell

Névleges számlás, avagy az angol rövidítés alapján NDC-rendszer. A jelek szerint ilyenné alakítja a kormány a következő években a magyar nyugdíjszisztémát. A svéd modellnek is nevezett szabályozás lényege az, hogy a munkavállalók által befizetett és az ő egyéni számlájukra kerülő járulék képezi a majdani nyugellátás alapját. A korábban fizetett járulékot természetesen idővel valorizálnák, a nyugállományba vonuláskor pedig az így folyamatosan „karban tartott” egyéni számla egyenlegét osztanák el a várható élettartamból adódó időszakra.

Amennyiben ez a nemzeti nyugdíj-politikai koncepcióból kivilágló megoldás valósul meg, a jelenlegihez képest az lesz a legalapvetőbb változás, hogy nyugdíjjogosultságot csak a munkavállaló által fizetett járulék képezne. Vagyis a szabályozás az állami pillérben is ugyanaz lenne, mint ami jelenleg a magán-nyugdíjpénztári tagokra vonatkozik. Ahhoz azonban, hogy értékelhető összeg keletkezzen a munkavállalók számláján, jelentősen növelni kell az általuk fizetendő járulékot. A tervek szerint ez a jelenlegi 10-ről 20 százalékra nőne. Ennek egyik megoldása, hogy a jelenleg a munkáltatók által fizetett 24 százaléknyi nyugdíjjárulék egy része átkerülne a munkavállalói részbe: arról, hogy ez szükségessé teszi-e a bérek bruttósítását az átkerülő rész arányában, valamint ez együtt jár-e az szja-teher növekedésével, és ha nem, ezeket a hatásokat hogyan lehet kiküszöbölni, egyelőre nincs döntés.

Az egyéni számla alapján az állam bizonyos mértékű névleges kamatot is biztosítana, ám ennek mértéke csak akkora lehet, hogy ne sodorja veszélybe a rendszer egyensúlyát. Az NDC-rendszer alapvetése ugyanis az, hogy csak annyi nyugdíjat lehet kifizetni, amennyire megvan a járulékfedezet. A tényleges hatásokról egyelőre nem készült friss elemzés, ám a korábbi Nyugdíj- és Időskori Kerekasztal számítása szerint ez a megoldás 10-20 százalékkal csökkentené az időskori járandóságok értékét. Nem mellékes az sem, hogy a korhatár is magasabb lenne annak érdekében, hogy az időskori évek megélhetését valóban képes legyen biztosítani a korábban lerótt járulék.

Mindezek mellett nem szűnne meg a munkáltatók által fizetendő járulék sem: ez a hozzájárulás segítené elő a mindenkori nyugdíjkassza egyensúlyát. Utóbbiról azonban lenyesnének minden „felesleget”: a korhatár alatt már 2012-től nem nyugdíjat, hanem jövedelempótló ellátást kapnának az érintettek. Ennek komoly hátránya, hogy összege nem emelkedik automatikusan, úgy, ahogy a nyugdíjaké, valamint az ellátás mellett nem lehet majd semmilyen munkát vállalni. Külön kasszába kerül az árvaellátás és az ideiglenes özvegyi ellátás is, utóbbit a házastárs egyenlegéről fedeznék.

A nyilvánvaló cél az, hogy hosszú távon megvalósuljon a nyugdíjkassza egyensúlya. Jelenleg korántsem ez a helyzet: a magánnyugdíjpénztárakból ezekben a hetekben az államhoz visszatérő vagyonból közel 435 milliárd forintot kell átadni a Nyugdíjbiztosítási Alapnak ahhoz, hogy az év végén esély legyen a nullszaldóra. Mivel egyelőre ezek a pénzek nem futottak be, a kassza már közel kétszázmilliárd forintos mínuszt mutat. Ez azonban egyszeri tétel, 2012-től ilyen pénzügyi mankó nem áll a tb-kassza rendelkezésére.