Félő, hogy a milliárdokat nem az országról kialakult kép javítására költik

Csak remélni tudom, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nem mondott igazat, amikor úgy fogalmazott parlamenti meghallgatásán, hogy a turizmus területén folytatni kívánja a 2010-ben elindult munkát. Az ágazatban ugyanis megint igen nagy méreteket öltött a fejetlenség. Már eleve problémát jelent, hogy a Magyar Turizmus Zrt. tulajdonosi jogait a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium gyakorolja, míg a szakmai irányításért a gazdasági tárca a felelős. Csizmadia Norbert gazdaságtervezésért felelős államtitkárként február elején még arról beszélt, hogy a turizmusban csak összefogással lehet eredményt elérni, március elején pedig a Magyar Nemzeti Bankhoz távozott. Ennél nagyobb gond, hogy ebben a kormányzati ciklusban már aligha születik meg az új turizmustörvény, és hogy a szakma egyelőre alig tud valamit a 2020-ig szóló nemzeti turizmusfejlesztési koncepcióról.

Pedig nagyon sok pénzről van szó. Így nem csoda, hogy nagyon sok az érdeklődő a különböző turizmusfejlesztési pályázatok környékén. Nagyot szokott nézni a szakma, amikor meglátja, hogy kiket és milyen beruházásokat hirdetnek ki győztesnek Egerszalóktól Békéscsabáig. Ha Varga Mihály folytatni kívánja az eddigi gyakorlatot, akkor továbbra is annak lehetünk majd tehetetlen szemlélői, hogy miként lehet rengeteg forrást értelmetlen, átgondolatlan és felesleges célokra, sokszor baráti alapon szétosztani. Jó néhány olyan szállodát, fürdőt sorolhatnánk például fel, amely átadása óta még egyetlen fillér nyereséget sem termelt.

A legszomorúbb pedig az, hogy vagy nincs senkinek ötlete olyan turisztikai attrakcióra, amelyre özönlenének a külföldi vendégek, vagy ha esetleg van, akkor nem az ötletgazda, hanem helyette a „rokonok” kapják meg a támogatást. Félő, hogy a milliárdokat továbbra sem olyan beruházásokra költik, amelyek javíthatnák az országról kialakult képet. Pedig rontani már nehezen lehet rajta.