A NAV taktikája továbbra is a játék ártatlan szereplőit sújtja

Adócsalónak lenni ma Magyarországon nem igényel nagy szellemi kihívást: elég hozzá egy számlatömb, esetlegesen egy társaság, lehetőleg külföldi tulajdonossal és külföldi ügyvezetővel, fiktív, vagy nem valós címmel. Ha egy ilyen társaság áfás számlát állít ki, amelynek áfatartalmát elfelejti befizetni, komoly nehézséget jelent annak kiderítése, hogy kinél landolt végül az áfa összege.

Az elmúlt években több iparág is érintett volt az ilyen jellegű adócsalásokban. Az egyik „legfertőzöttebb” iparág az ingatlanszakma volt, ahol a fordított adózás bevezetésével az áfacsalások száma kezd visszaszorulni. Továbbra is divat azonban az áfával „lelépni” a mezőgazdasági termékértékesítések során vagy a nagy- és kiskereskedelem egyéb szektoraiban.

Az adóhatóság is reagált az áfacsalások elburjánzására. Mivel az esetek többségében nem tudta az áfát az adócsalóktól beszedni, annak levonását a másik féltől tagadta meg: a számlát befogadó, általában jóhiszemű adózótól. A szokásos érvelés szerint az adócsaló vállalkozás által kibocsátott számla hiteltelen, hiszen a vállalkozásnak nem volt megfelelő eszköze vagy munkavállalója az adott szolgáltatás teljesítésére. Hiteltelen számla alapján pedig a számla befogadója nem gyakorolhat adólevonási jogot, függetlenül attól, hogy tudott-e a számlakibocsátó szabálytalanságairól vagy sem. Ezáltal számtalan esetben az adócsalás terhét egy teljesen vétlen személynek kellett viselnie.

Ebben a helyzetben jött mentsvárként 2013-ban az Európai Bíróság két ítélete, amelyek kimondták: a jóhiszemű adózótól az áfalevonási jog csak akkor tagadható meg, ha tudta, vagy tudnia kellett volna azt, hogy szerződő partnere adócsalásban vesz részt. Az érintett iparágak szereplői felsóhajtottak: a probléma megoldódott.

A NAV azonban láthatóan nem szívesen tesz le arról, hogy az áfacsalónál eltüntetett adóforintokat a számla befogadójánál találhassa meg. A jelenleg folyó adóvizsgálatok tapasztalatai azt sugallják, hogy a NAV a korábbi érvelését próbálja új köntösbe öltöztetve érvényesíteni. Eszerint a számla befogadójának kellő körültekintéssel kellett eljárnia az ügylet során. Ennek elmaradása azt bizonyítja, hogy az adózónak tudnia kellett: a partnere adócsalásban vesz részt. A kellő körültekintés címén pedig az adóhatóság továbbra is nehezen átlátható és számtalan esetben életszerűtlen elvárásokat támaszt a számla befogadójával szemben. Azaz, mindazok a körülmények, amelyekre alapozva az adóhatóság a múltban megtagadta az adólevonási jogot, még most is felhozhatók a számlát befogadóval szemben.
Más alkalmakkor az adóhatóság a kiutalás előtti ellenőrzést húzza el akár több évig, és ezen idő alatt nem teljesíti az adózó áfavisszatérítési kérelmét. Erre több lehetősége is van: kapcsolódó ellenőrzéseket folytat vagy nemzetközi megkereséseket indítványoz, amelyek időigénye mind-mind nem számít bele az eljárási határidőbe. Míg ezen eljárások jogszerűsége nem kérdőjelezhető meg, a jóhiszeműségük azonban igen. Az eljárások elhúzódása pedig legalább akkora kárt okoz a jóhiszemű szereplőknek és legalább annyira ellehetetleníti működésüket, mint az áfavisszatérítés konkrét megtagadása.

A NAV régi-új taktikája sajnálatos módon továbbra is a játék ártatlan szereplőit sújtja. Csak remélni lehet, hogy az adócsalások elleni küzdelem előbb-utóbb eléri azt a fejlettséget, amikor a NAV szigora a valódi vétkesekre sújt le. Az sem elhanyagolandó körülmény, hogy a jogszerű kiutalások elhúzása végső soron a költségvetést terheli: a jogos kérelmek többéves késedelmi kamatterhét az állam lesz kénytelen viselni.