Tabu még az adórendszer

Luxemburgi kormányfőként és pénzügyminiszterként soha, egyetlen konkrét adómegállapodás ügyében sem adott semmilyen utasítást az adóhatóságnak Jean-Claude Juncker, ezt hazája törvényei szerint nem is tehette meg – jelentette ki az Európai Bizottság elnöke szerdán az Európai Parlament előtt.

A brüsszeli testület élén két hete debütált politikus hírnevét alaposan megtépázhatja a Lux-Leaks, vagyis az a dokumentumhalmaz, amelyből kiderül: a nagyhercegség 2002–2010 között több mint háromszáz multicéggel kötött szerződéseket, ezek alapján minimalizálni tudták adójukat. Sokatmondó azonban, hogy Junckert egyetlen vezető európai politikus sem bírálta az adókedvezmények gyakorlata miatt. Sőt, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter egy német rádióadónak úgy nyilatkozott tegnap: „A gyarkolat idegesítő, de hogy ezért vádaskodjunk? Nem sértettek meg semmilyen törvényt. Ugyanezt tették más országokban is” – utalt Junckerhez hasonlóan arra, hogy adókedvezményeket 22 tagország biztosít.

Az EU hallgatása sem véletlen: az adópolitika a hozzáadottérték-típusú adó szabályozásán túl tagállami hatáskörbe tartozik. Az áfán kívül amiatt szólal fel az unió, ha úgy ítélik, az adóztatás megsérti a tagállamok közti egyenlőség elvét. Ilyen indokkal ítélt a magyar állam ellen a Hervis kereseténél az Európai Bíróság – ebben az esetben azt is kifogásolták, hogy a kereskedelmi különadó a forgalom után meghatározott közteher, amit az uniós szabályok csak az áfánál engednek. Az adókedvezményekről is a tagállamok döntenek, igaz, ezek állami támogatásnak minősülnek, ami a bizottság jóváhagyását teszi szükségessé.

Az EU keze az említett néhány alapelvnél nem ér tovább, és végképp nincs hatással arra, az egyes tagországok mekkora kulccsal adóztatják meg az országban működő cégeket, illetve milyen adókedvezményeket nyújtanak nekik. A helyzet tarthatatlanságára időnként egy-egy tagországi vezető felhívja ugyan a figyelmet, ezek azonban leginkább politikai megnyilvánulásnak tekinthetők. Nicolas Sarkozy például 2004-ben, még francia pénzügyminiszterként, a szerinte túl alacsony társasági adó miatt fenyegette meg az akkor belépő kelet- és közép-európai államokat – majd néhány évvel később éppen a franciaországi társasági adó csökkentésének tervével kampányolt. A luxemburgi adóparadicsomot vagy az ír gazdasági fellendüléshez óriási segítséget nyújtó, rendkívül alacsony társasági adót azonban már félve kritizálták – egészen addig, amíg ki nem derült, a betelepülő multik még a 12 százalékos kulcson és a kedvezményeken túl is számtalan módon minimalizálták adóterheiket. Kedvelt módszer a bevételek átcsoportosítása, illetve technológiai cégek esetében jogdíjak, vagy jogdíjnak álcázott bevételek kimenekítése. Néhány hónapja derült ki, hogy a Google írországi leányvállalata ennek köszönhetően mindössze a bevétel 0,16 százalékát fizette be társasági adóként. Az Európai Bizottság egyetlen eszköze az első ránézésre legalábbis erkölcstelen gyakorlat ellenőrzése lehet, ami néhány esetben már el is kezdődött Luxemburgban, Hollandiában és Írországban.

Juncker a vádak hatására most újabb javaslatokkal állt elő, részben azzal kapcsolatban, hogy automatikus adatcserét tennének kötelezővé a tagországok között a tagállamok és a multinacionális cégek között meglévő adómegállapodásokról, sőt – a G20 szintjén – a cégek külföldön megtakarított jövedelmeiről is. Felvetette újra a közös konszolidált bázist is, mondván, enélkül képtelenség összehasonlítani a valódi adószintet is.

Juncker a vádak hatására most újabb javaslatokkal állt elő, részben azzal kapcsolatban, hogy automatikus adatcserét tennének kötelezővé a tagországok között a tagállamok és a multinacionális cégek között meglévő adómegállapodásokról, sőt – a G20 szintjén – a cégek külföldön megtakarított jövedelmeiről is. Felvetette újra a közös konszolidált bázist is, mondván, enélkül képtelenség összehasonlítani a valódi adószintet is. -->