A múltba visz az iparosítás

Nem túl jó ötlet, ráadásul megvalósíthatatlannak látszik öt év alatt a mostani 23,5 százalékról 30-ra növelni a GDP-n belül az ipari termelés arányát. A kormány viszont komolyan gondolja, hogy újraiparosításba kezd, s megalkotta az Irinyi-tervet. Az ipar megerősítésére az elképzelést bemutató Lepsényi István, a nemzetgazdasági tárca államtitkára szerint azért van szükség, mert azok az országok hamarabb lábaltak ki a recesszióból, amelyekben magas az ipar aránya.

A kutatók azonban nem osztják ezt a nézetet. „Nemcsak az elmélet mondja azt, hogy a feldolgozóipar kevésbé válságálló, mint a szolgáltató szektor, a 2009-es krízis is megmutatta ezt” – mondta Palócz Éva. A Kopint-Tárki vezérigazgatója kiemelte: a szolgáltató ágazatok a válság során kevésbé estek vissza, mint a feldolgozóipariak, aminek fő oka, hogy az emberek sokkal könnyebben tudják elhalasztani a termékek vásárlását. „A könyvelőről vagy a jogi tanácsadóról válságban sem tudunk lemondani, de az új autó vásárlását későbbre lehet halasztani.”

Gárgyán Eszter, a Citi vezető közgazdásza szerint az iparstratégia azt feltételezi, hogy a fogyasztás növekedése nem lesz olyan dinamikus a következő években, mint az iparé. „A termelés nagy részét főleg külföldi tulajdonú cégek adják, ebből adódóan elsősorban nem a lakosság jövedelme nő, hanem a vállalati szektoré és a külföldé” – fejtette ki.

Az ipar részaránya 22 százalék alatt volt 2010-ben, mostanra nőtt közel két százalékponttal. Ez elsősorban az autógyárak beindulásának eredménye. Csakhogy – a Morgan Stanley kutatása szerint – a hazai hozzáadott érték az autóiparban 40 százalék alatti, s ezzel a régió sereghajtói vagyunk. Csehországban és Lengyelországban a hozzáadott érték felét, Romániában pedig 75 százalékát belföldön termelik meg az autógyártók. A magyar kormány sem építene csak az autógyártókra: fontos cél lett, hogy csökkentsék a járműipartól való függést.

Gárgyán Eszter úgy véli, hogy az ipar idén 5-6 százalékkal növekedhet, miközben a GDP 2,2 százalékkal bővülhet. (Tavaly 2,9 százalékos gazdasági növekedés mellett bővült 7,5-del az ipar.) Előrejelzése szerint jó eséllyel az ipar bővülése hosszabb távon is meghaladhatja a gazdaság egészének növekedését. „Nem a kormányon, hanem a külső keresleten – és exportpiaci részesedésünkön – múlik, hogyan teljesítünk, hiszen az ipari termelés nagy részét exportáljuk” – hangsúlyozta Gárgyán. Palócz Éva is egyetért ezzel.

„Félreértés azt gondolni, hogy a kormány alapvetően befolyásolni tudja a gazdaság szerkezetét, mert ez nincs így, ennél sokkal bonyolultabb a gazdaság szövete – emelte ki. „A szolgáltatások maguktól is törvényszerűen bővülnek, akkor is, ha szorongatják a szektort” – mondta a szakértő, utalva a korábbi kiskereskedelmi és a telekommunikációs különadóra. „Az IKT-szektornak kellene a leggyorsabban fejlődnie, hiszen az átszövi a teljes gazdaságot, és meghatározza valamennyi ágazat versenyképességét.”
Kétségtelen, hogy az Európai Unióban is létezik egyfajta reindusztrializációs gondolkodás, mert túl gyorsnak tartják azt a folyamatot, amelynek során átengedték a feldolgozóipart a délkelet-ázsiai országoknak és Kínának – mondta Palócz Éva. Kiemelte ugyanakkor, hogy Nyugat-Európában nem a munkaerő-igényes iparágakat szeretnék fejleszteni, hanem olyan magas hozzáadott értéket tartalmazó és különleges tudást igénylő szektorokat fejlesztenének, amelyek segítenek visszaszerezni az európai ipar versenyképességét.

Lepsényi szavai ezzel egybevágnak, aki szerint az iparstratégiának át kell állnia az innovációvezérelt gazdaságra a következő években, az iparnak a tudásra, a kutatás-fejlesztésre, a felsőoktatásra és a szakoktatásra kell támaszkodnia. Ezzel egyetértenek a szakértők is, de kevés erre utaló jelet láttak az elmúlt időszakban: a felsőoktatásban tanulók aránya például 17 éves mélypontra hanyatlott.

VG-Vélemény: Hornyák József, a Világgazdaság rovatvezetője

A Marshall-kereszt és Adam Smith láthatatlan keze után azt tanítják a közgazdasági iskolákban, hogy a tercier szektor térnyerésével és az ipar visszaszorulásával vezet az út a fejlett országok klubjába. Ma már sokkal inkább a negyedik szektorra, az információs gazdaságra fókuszálnak azok, akik nem akarnak lemaradni. Magyarország azonban másik utat választott az elmúlt években, s félő, hogy a technoló­giai élvonalhoz lassabban zárkózunk fel, mint bárki a régióban. De legalább tökéletes tankönyvi példává válunk. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy egy ország ennyire könnyedén sétál bele a közepes jövedelműek csapdájába, ahonnan nagyon nehéz kimászni.