Visszatart a vízjogi bürokrácia

A Vidékfejlesztési program keretében tavaly májusban megjelent mezőgazdasági vízgazdálkodás-fejlesztési pályázat 49,5 milliárd forintos keretösszegéből eddig mindössze 11-12 milliárd forintra pályáztak a gazdálkodók – értesült a Világgazdaság. Pedig a pályázat célja megfelel a mezőgazdaság igényeinek, hiszen egyebek mellett a klímaváltozáshoz való alkalmazkodása érdekében a vízvisszatartást, a vízkészleteinkkel való fenntartható gazdálkodást, valamint az öntözési infrastruktúra kialakítását támogatja, amire nagy igény lenne a gazdálkodók körében. Az utóbbi időben többször is előfordult, hogy szélsőségek csökkentették a termés mennyiségét és minőségét, mivel ugyanazon vegetációs időben pusztított a belvíz és az aszály. Az öntözött területek növelése reális cél lehetne, ugyanis míg az 1970-es években 300 ezer hektárt öntöztek ténylegesen, mára ez 110-130 ezerre csökkent.

A gazdálkodók körében csak öntözésfejlesztésiként emlegetett pályázat intenzitása is vonzó lehet, és megfelel az egyéb, sokszor hetek alatt túligényelt egyéb kiírásokénak, hiszen – Pest megye kivételével, ahol 40 százalék igényelhető – a költségek 50 százalékát támogatják. A támogatás a fiatal gazdáknál és kollektív pályázóknál 10 százalékponttal magasabb lehet. Az egyéni pályázók 500 millió forint vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak, több termelő csoportos projektje pedig maximum egymilliárd forintot kaphat.

A pályázat célját jobban nem fogalmazhatták volna meg, de a kiírásban a legnagyobb hiba, hogy a pályázatból kizárták a vízgazdálkodási társulatokat – mondta lapunknak Szegedi Sándor, a társulatok érdekeit képviselő szövetség elnöke. Problémának tartja azt is, hogy a támogatható eszközök között nem szerepel a mobil öntözőberendezés. Ezekkel ugyanis nagyarányú javulást lehetne elérni az öntözött területek nagyságában – állítja –, mivel 24 órán belül áttelepíthetők. Ehhez persze hiányzik a jogi háttér is, ami megakadályozza, hogy egy-egy, nem víztározóként, hanem horgászok által használt, „pihenőtóként” nyilvántartott állóvízből öntözővizet nyerhessenek.

Szegedi szerint jól jellemzi az öntözési infrastruktúra leépülését, hogy az 1990-es évek elején még 84 vízgazdálkodási társulat szolgáltatott öntözővizet a gazdálkodóknak, de tavaly már csak 13 – utóbbiak ezzel csupán az összes öntözött terület 15-18 százalékát fedték le.

A Világgazdaság által megkérdezett pályázatírók szerint vélhetően az tántorítja el a gazdákat az öntözésfejlesztési támogatások igénylésétől, hogy a vízügyi beruházásoknál a pályázat beadásának feltétele a jogerős elvi vízjogi engedélyek megléte. Ez viszont a szakmabeliek tapasztalatai alapján egy féléves, ráadásul például a műszaki tervek elkészíttetése miatt pénzigényes procedúra.