Csúcson a kínai tőkekivitel

Feltartóztathatatlan a kínai vállalatok globális terjeszkedése: tavaly 225 milliárd dollár értékű ügyletet engedélyeztek a pekingi hatóságok. Ez a Dealogic adatai szerint több mint a duplája a 2015-ös évinek. A rekord­összegű tőkekiáramlás azonban egyben aggasztja is a kínai vezetést, amely szigorításokkal próbálja elvenni a vállalatok vásárlási kedvét. Csung San kereskedelmi miniszter a hét végén leszögezte, hogy elejét veszik az „esztelen, vak és irracionális” pénzköltésnek. Nagyvállalatok egy kisebb csoportja ugyanis számolatlanul költi a dollármilliárdokat külföldön a Peking által értelmetlennek tartott, legalábbis gazdasági hasznot nem hozó felvásárlásokra, amelyekkel rossz képet festenek Kínáról.

Csung nincs egyedül véleményével, csatlakozott hozzá Csou Hsziao-csuan, a központi bank nagy tekintélyű kormányzója, aki megkérdőjelezett több külföldi cégvásárlást. Ő a sportban és a szórakoztatóiparban végrehajtott nagyszabású külföldi befektetéseket ostorozta, mondván, ezek nem illeszkednek a kínai gazdaságpolitika támogatott irányvonalához. Akár meg is nevezhette volna Vang Csien-lint, a korábban az ingatlanpiacon befektető Dalian Wanda cégcsoport multimilliárdos tulajdonosát, aki a hollywoodi filmstúdiók, európai mozihálózatok megszerzése mellett 20 százalék erejéig bevásárolta magát a spanyol Atlético Madrid futballcsapatába. Hogy ezzel mi lehet a baj, azt nem tudni, pont amikor a Kínai Szuperliga költi a legesztelenebbül a pénzt kiöregedett vagy megkopott tudású sztárokra. A Sanghaj Senhua például januárban napi (!) 32 millió forintos fizetéssel szerződtette a 33 éves argentin Carlos Tevezt.

Peking rendet vág a káoszban: már a télen több kínai cég külföldi üzlete esett kútba, igaz, az nem derült ki, hogy a hatósági engedélyezés futtatta zátonyra az ügyletet, vagy a vállalatok maguk jöttek rá, hogy rossz boltot csinálnának. Kurta-furcsa véget ért az erős pekingi hátszelet élvező Anbang Insurance próbálkozása az amerikai Starwood hotellánc megvásárlására, a cég hirtelen, indoklás nélkül visszavonta 14 milliárd dolláros ajánlatát.
Pénteken vált véglegessé, hogy a többi között a Golden Globe-díj-átadókat is szervező amerikai Dick Clark Productions nem lesz a Dalian Wandáé – még egymilliárd dollárért sem. Hivatalosan a vételár kifizetése „nem teljesült”, ám az nyilvánvaló, hogy Vangnak volt szabad forrása erre. Sokkal valószínűbb, hogy Peking intett be az üzletembernek.

Mint kiderült, novemberben kötelezően előírták a bankok számára valamennyi, 5 millió dollárt meghaladó összeg külföldre utalásának előzetes engedélyeztetését – írja a The New York Times. Sőt azt is előírták, hogy a bankok nem utalhatnak több pénzt külföldre, mint amennyit onnan beszednek. A külföldi utalások azonban nemcsak cégfelvásárlások finanszírozását szolgálják, hanem a Kínában termeltető multik forráskivonását is. Számukra nagyon megnehezült például az itteni tevékenységük után megszavazott osztalék hazavitele. Kérdés, ez mikor ölt olyan mértéket, amely már diplomáciai megoldást kíván, s hogy mennyiben sért nemzetközi szerződésekben vállalt kínai kötelezettségeket. Mindenesetre Csou Hsziao-csuan meggyőződése szerint az osztalék szabad mozgását nem szabad korlátozni, de a jegybankár részletekbe nem bocsátkozott.

A kereskedelmi miniszter ugyanakkor hangsúlyozta, a cél változatlan: a kínai gazdasági befolyás globális erősítése, elsősorban magas technológiai szintet képviselő termelővállalatok felvásárlása révén. Ilyen a svájci agrárvegyipari óriás, a Syngenta folyamatban lévő megvásárlása, a cégért az állami ChemChina 43 milliárd dollárt kínált. Itt a versenyhatósági jóváhagyások megszerzése még hátravan. A felvásárlások összértéke 2017-ben is rekordközeli szinten maradhat, de fontos, hogy a cégek ezt a külföldön megtermelt vagy parkoltatott jövedelmük minél nagyobb arányú újrabefektetésével érjék el, tehermentesítve a pénzkiviteli korlátozások eredményeként ismét 3000 milliárd dollár fölé nőtt devizatartalékot.