Napjainkban minden a digitalizációról és a robotikáról szól, mely területeken a leghatékonyabbak a kutatóintézet technológiai megoldásai?
Három fő területen dolgozunk, ezek a környezetvédelmi és agrár-biotechnológia, illetve a smart és a mérnöki területek. Előbbiben elsősorban energetikai, elektronikai és informatikai fejlesztéseket végzünk, utóbbiban pedig anyagokat fejlesztünk, tesztelünk, vizsgálunk. Ezeken a területeken, de több ágazatban is végzünk kutatói tevékenységet, értelemszerűen nálunk is hangsúlyos a hazai ipari termelésben ugyancsak meghatározó járműipar. Ebben a szektorban több céggel is együttműködünk, ami magában foglalja a robotikát, az ipar 4.0-s megoldásokat, logisztikai fejlesztéseket, de kulcsfontosságúak az új anyagok is, amelyek a járműveket könnyebbé, ellenállóbbá és hatékonyabbá teszik.
Állami és uniós forrásokra is lehet támaszkodni a kutatás-fejlesztés és az innováció terén. Milyen pályázati felhívásokban érdekeltek?
Leginkább vállalatokkal közös pályázati projektekben veszünk részt, mindig az a célunk, hogy végül egy konkrét termék vagy szolgáltatás jöjjön létre. Az elmúlt időszakban a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal számottevő ilyen jellegű pályázatot jelentetett meg, ezeken többségében sikeresen veszünk részt. Tíz nagy versenyképességi együttműködési, illetve kutatás-fejlesztési infrastrukturális projektet indítottunk, egytől egyig magyar nagyvállalatokkal vagy multinacionális cégek hazai leányvállalataival. A projektméretek ötszázmillió és négymilliárd forint között mozognak, ezek az összegek megoszlanak a részt vevő partnerek között. Ilyen együttműködésünk van a Suzukival a robotok integrálása terén, de példaként felhozható a már az elektromos autókban is alkalmazott hűtővíz-keringető szivattyú, amelyet a Bosch-sal közösen fejlesztünk. Van egy különleges projektünk az Albacomppal is: autóba építhető elektronikus
automata segélyhívó kifejlesztését céloztuk meg.
A hazai vagy a nemzetközi projektek kapnak nagyobb hangsúlyt
a kutatóintézet munkájában?
Tevékenységünk kevesebb mint felét fedik le a nemzetközi projektek, több mint negyven ilyen van folyamatban. Többségük az Európai Unió Horizont 2020 programjához kapcsolódik, de a közelmúltban volt például egy, az Európai Űrügynökség által finanszírozott programunk is. Az a célunk, hogy ne csak uniós vagy más pályázati struktúrában lépjünk ki a külpiacokra, hanem konkrét ipari megbízások keretében is. Egy évvel ezelőtt szántuk el magunkat erre a stratégiára, az első néhány ilyen megrendelést már sikerült is teljesítenünk, Ausztriától egészen Kínáig különféle partnerekkel működünk együtt.
A legtöbb ágazat szakemberhiánnyal küzd, hogyan érik el, hogy mennyiségi és minőségi hiányt se szenvedjenek kutatókból?
Mi is érezzük a mérnökhiányt, mégis azt tapasztalom, hogy bátrabban váltanak munkahelyet a munkavállalók. Az utóbbi időben sok kiváló kolléga csatlakozott a csapatunkhoz, elsősorban a vidéki telephelyeken. A Bay Kutatóközpontnál elsősorban olyan szakemberekre van igény, akiket érdekes, izgalmas projektek motiválnak. Van olyan munkatársunk, aki tíz évig minőség-ellenőrzést végzett egy multinacionális vállalatnál, ugyanazokat a csavarokat vizsgálta mikroszkóppal, így nem csoda, hogy új kihívásokra vágyott. Ritkán találunk viszont olyan kollégát a piacon, aki száz százalékban megfelel az elképzeléseinknek, ezért nemcsak a belépési küszöb magas, hanem a belső képzések is kulcsfontosságúak. Épp ezért támaszkodunk a tehetséges fiatalokra, ez indokolja, hogy aktív szereplői vagyunk a duális képzésnek. Ez nálunk főként informatikusokat és villamosmérnököket érint.
A kutatóintézet 24 éve kezdte meg a működését, ma már teljesen más a kutatói munka feltételrendszere, közege, mint 1993-ban. Mi a legújabb irány?
Korábban egy csapatunk egy vállalatra vagy ágazatra koncentrált, de ahogy egyre bonyolultabbá válnak a vállalati fejlesztések, ma már több csapatnak kell együttműködnie. Ilyen például egy bioszenzor elkészítése: az elektronikai csapat villamosmérnökei elkészítik magát a szenzort, a biológusok pedig baktériumokat fejlesztenek bele, amelyekkel aztán mérhetővé válnak a biológiai változások. De ma már talajból is elő tudunk állítani elektromos áramot, ez is egy közös komplex fejlesztés. Említhetem azt is, hogy az autóipar számára végzünk 3D-lézeres vágásokat és hegesztéseket, ez hasznos fejlesztés például egy haszongépjármű váltójában az egymáshoz illeszkedő fogaskerekek kialakításakor. Egyre fontosabb szempont a járműiparban, hogy milyen anyagból készül az alkatrész, lehet-e könnyíteni, készíthető-e rá kerámia- vagy műanyag bevonat. De ugyanúgy megjelent a 3D-nyomtatás a prototípusoknál, nagyon sok minden kapcsolódik össze, ami régen egy egyszerű lézeres fejlesztés volt, az ma már egy szerteágazó csapatmunka. Ahhoz, hogy a mind összetettebb kérdésekre is választ tudjunk adni, elengedhetetlen ezeknek az együttműködéseknek a kialakítása.
A digitális jövőbe tekintve mindig az önvezető autóknál lyukadunk ki. De milyen egyéb kulcsterületek lehetnek még?
Valóban az elektromos és az önvezető autók kapják a legnagyobb figyelmet. De azon is érdemes gondolkozni, hogy mi lesz öt-tíz év múlva, amikor le kell cserélni az elektromos autók akkumulátorait, felkészülhetünk-e arra, hogy ezeket újrahasznosítjuk, milyen új akkumulátorokat tudunk beépíteni ezekbe az autókba. A hagyományos üzemanyaggal működő autók sem fognak eltűnni az utakról, érdekes kérdés, hogy át lehet-e ezeket alakítani, hogy önvezetővé váljanak. Éppen ezért az automata segélyhívó rendszert régebbi gépkocsikba is be lehet szerelni, így ha baleset történik, azt észleli, és magától hívja a 112-t, majd közli a főbb paramétereket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.