Nem kötelező, de érdemes gyűjteni a biohulladékot, figyelni kell a Mohu minden lépését

A háztartási biohulladék 2024 első napjától induló gyűjtése, tárolása, elszállítása és hasznosítása legalább olyan sok kérdést vet fel, és még kritikát is szül, mint az országos koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer többi eleme. Egyedül talán a szándékot nem érte még támadás: Magyarországon a jogszabályok és a gyakorlat szintjén is meg kell felelni annak a 2018-as, uniós hulladék-keretirányelvnek, amely a hulladékok keletkezésének csökkentését, illetve nagyobb arányú újrahasznosításukat várja el.

Magyarországon már az a döntés is össztűz alá került, amely szerint a hulladékgazdálkodásnak országos koncessziós rendszerben kell történnie, a rendszer működtetéséért pedig a Mol, pontosabban e célra alapított leányvállalata, a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. felel. Az érintett piaci szereplők, illetve szakmai szervezetek hivatalos adatokkal alátámasztva állították, hogy egyes hulladéktípusok (fémek) gyűjtése, újrahasznosítása is hatékonyan, esetenként az uniós célértéknél is jobb mutatókkal zajlik piaci alapon, továbbá más országokban országos koncessziós rendszer nélkül is jól működik a hulladékgazdálkodás. Honlapján azzal érvel a koncessziós rendszer mellett az EY, hogy „az EU által meghatározott célértékek teljesüléséért elsősorban a hulladékgazdálkodásban érintett szereplők tudnak tenni, elmaradásuk esetén azonban a felelősséget a magyar államnak kell vállalnia. A modell kialakítását indokolta a piaci szereplők rugalmassága is”.

Mi mehet a biohulladékos edénybe?

A városi lakosság számára az összes fajta szelektív gyűjtésen belül a biohulladék-rendszerbe való bekapcsolódás tűnik a legnagyobb kihívásnak. Már az is problémás lehet, hogy mi minősül biohulladéknak. Kézenfekvő, hogy állati és növényi eredetű, biológiailag lebomló dolgokról, ételmaradékról van szó. 

Biohulladék viszont:

• a gyümölcs- és zöldségmaradék,
• az ételmaradék,
• a pékáru
• és a tejtermék.

Ám mindezekből a kertes házakban vélhetőleg nem sok kerül a biohulladék-gyűjtőkbe, főleg nem vidéken. Ott a növénymaradványok komposztálhatók, a kerti mennyiségű zöldhulladékot zsákban, a gallyakat kötegelve elszállítják tőlük, az ételmaradékot (vidéken) gyakran a háziállatok kapják. Lényegében nem marad biohulladék. Ezzel tisztában van a Mohu is. Mint a biohulladék-gyűjtési rendszer indulásáról tartott sajtóbeszélgetésen elhangzott, nem is elsősorban a kertes házakban keletkező biohulladékra számítanak. (A sajtóbeszélgetésről a Világgazdaság részletesen beszámolt.) Nem nagyon számol a kerti hulladékkal az e tárgyban 2023. december 14-én közzétett kormányrendelet sem, amely szerint csak akkor vezet a zöldhulladék útja kötelezően elsősorban telepi komposztálóba, biogázüzembe, legvégső esetben pedig a biomassza-erőműbe, ha más felhasználása nem lehetséges.

A lakosságnak nem kötelező biohulladékot gyűjtenie

A városi lakásokban a szemetesedényben gyűlik a biohulladék. Ám ott gyorsan büdösödik, vonzza a kártevőket. Nem túl vonzó napokon át tartogatni, gyűjtögetni, várni, hogy elvigyék. 

Bár a Mohu jól záródó, ötliteres gyűjtőedényeket kínál ingyen a rendszerbe bevont háztartásoknak, ezeket az edényeket is rendszeresen ki kell nyitni. A társaság köteles is gyűjtőedényt felkínálni, de a háztartásnak azt nem kell elfogadnia. Gyűjtheti a biohulladékot saját, de a rendelet szerint csak az e célra elkülönített és rendszeresen tisztított edényben is. Az ezzel kapcsolatos kényelmetlenség azonban el is kerülhető, mert a kormányrendelet szerint a biológiailag lebomló hulladékot a hulladékbirtokos (…) önkéntesen gyűjti. Így viszont még inkább nyitott, hogy a tudatosságon felül mi ösztönözné a lakosságot a biohulladék külön gyűjtésére.

Komposztálni sem lehet akárhogyan

A tudatos városlakók egy része már most is a számtalan helyen kihelyezett komposztálóba viszi a növényi hulladékát, és hordja onnan haza büszkén a saját komposztját a szobanövényeinek, de ez inkább érdekesség, mint országos problémára választ adó megoldás. Az ilyen közösségi gyűjtés is csak a koncessziós társaság által meghatározott, a helyi közösséggel egyeztetett területen vagy a lakóközösség által fenntartott magánterületen történhet, és kizárólag kijelölt, az ingatlanon belül elkerített helyen. Viszont nem kell hozzá hulladékgazdálkodási engedély. Állati eredetű hulladék vagy ételmaradék nem kerülhet a komposztálóba. Az megy továbbra is a „rendes szemétbe” vagy a vécébe, az utóbbival jócskán megnövelve a szennyvíztisztítás költségeit.

A porzsákot és a csikket meg hová?

A szelektív gyűjtés célja az elhelyezési problémát okozó és egészségügyi kockázatot is rejtő kommunális hulladék mennyiségének csökkentése kiválogatással és hasznosítással. A szervetlen hulladék esete az egyszerűbb. Erről szól a fém, a műanyag, a papír és az üveg otthoni szelektív gyűjtése, az akkumulátor, az elektronikus eszközök, a világítótestek, a ruházati cikkek, az autógumik leadása a hulladékudvarokban, továbbá a veszélyes hulladék (gyógyszerek, festékek és vegyszerek) eljuttatása a kijelölt külön gyűjtőhelyekre. Ami így marad, az a most fókuszba került biológiailag lebomló hulladék az említett használt sütőolaj kivételével. Egy profi válogatás, illetve szelektív- és szerveshulladék-gyűjtési rendszer működését feltételezve a kommunális hulladékba már elenyésző mennyiségű, úgynevezett maradék hulladék kerül. Ilyen például  

• a csont,
• az élelmiszer valamely okból szelektívbe nem dobható csomagolása,
• a használt egészségügyi termék,
• a porzsák,  
• a cigarettacsikk,
• a szivacs és a tisztítókendő.

Van fogás a biogáztermelésen, de ez tűnik a legjobb megoldásnak

A biohulladék döntő része a Mohu közlése szerint biogázüzemben végzi. Úgy hasznosul tehát, mint a fáradt sütőolaj: áram és hő lesz belőle, de a biogáz elégetése tovább szennyezi a környezetet. Mégis, e megoldás mellett szól, hogy

• az így nyert energia legalább nem fosszilis eredetű, vagyis fosszilis energiahordozó beszerzése váltható ki vele,
• a biogázüzemekben visszamaradó anyagot a mezőgazdaság hasznosítja,
• az érintett hulladék egyébként lerakóba kerülne.

A biológiailag lebomló hulladék szelektív gyűjtésére, annak minden problémája ellenére érdemes lenne minden olyan háztartásnak ráállnia, amely e hulladékot nem hasznosítja más módon. 

Figyelni kell a Mohu minden lépését

Valójában olyan ütemben bővül a lebomló lakossági hulladék szelektív gyűjtése, amilyen ütemben a Mohu kiépíti a rendszert. Ennek része a háztartási gyűjtőedények és a társasházaknak szánt barna kukák beszerzése és kiosztása, az adott településekhez közeli biogázüzemekkel való megállapodások megkötése, és be kell szereznie még a speciális szállító járműveket is. Indulásként a társaság 14 városban kezdte szétosztani a háztartásoknak a gyűjtőedényeket. Honlapján több mint 60 komposztáló címét és nyitvatartási idejét közli.

Az elérendő uniós cél az, hogy 2025-re minden tagállam 55 százalékra, 2030-ra 60 százalékra, 2035-re pedig 65 százalékra növelje az újrafeldolgozott települési hulladék arányát. Az Eurostat adatai szerint a magyarországi arány 2014 és 2021 között 30-38 százalék volt. Lerakókba 2021-ben az érintett hulladék fele került, míg a 2035-ös uniós célérték 10 százalék. Tavalyelőtt közel kétmillió tonna hulladékot szállítottak el a hazai lakosságtól hagyományos módon, szelektíven félmillió tonnát sem, és maradt bőven szemét a lomtalanításra is a KSH adatai szerint.